Mediterrán szendvics (2002-2003)

Igen, itt megint egy computergrafikás megoldást kapunk, szemben az akttal, itt most ez számomra kevésbé idegen, kicsit furcsa, de mégiscsak, ebben az aspektusban, pontosan attól, hogy ezek a kis puttók viszonylag extrém dolgokat csinálnak: fegyvert fognak meg gitároznak, halat esznek, azáltal, hogy ez egy imitáció, elveszti a tárgyiasságát, azt az utalási réteget, ami tulajdonképpen kétségeket von a kisgyermekek fotózása köré, amikor őket aktban ábrázoljuk. Itt most ez nem okoz zavart, kicsit olyanok inkább ezek a szereplők, mintha valamilyen kaucsuk babák lennének, ettől kevésbé idegen számomra, mint az előző akt képpárnál. Jó ez a játékhelyzet, ami az első képen van a lóval, jó a domborművön az az utalás a puttókra, mintha az a puttó kelt volna életre a pisztollyal. A következő képen szintén egy vidámparki helyzetet látunk, a vurstliban vannak ezek a figurák. Ez az egész a gyermekkornak nem a pozitív élményét hozza, van ebben egy lázas állapot is, amikor az ember az álmaiban és a rémálmaiban, a meséiben bolyong, amik összekuszálódnak és a pozitív élmények közben rávicsorog egy-egy ilyen mesefigura. Nekem ez a szín- és formavilág inkább erre utal, kicsit apokaliptikus helyzetet hoz. Izgalmas, érdekes megközelítés. Azért tetszik, mert ezt az anti-mese helyzetet hozza, ezt a rém-mese történetet, sok emléket felszakít, ahogy féltem a farkastól, vagy nem voltam biztos a Jancsi és Juliska történetben sem, és a csúcs a szellemvasút volt, de érdekes módon a klasszikus lovas-hintós bólogatós körhintára nem mertem felülni soha. Lehet, hogy azért, amit itt látunk a képen megvalósulni? (hegyi)
értékelés: