Mediterrán szendvics (2002-2003)

Nagyon érdekes: négy kép, négy különböző irány. Olyan, mintha a tűz, a víz, a levegő, a föld, vagy az észak, dél, kelet, nyugat irányába indulnánk el. Az első kép ebben a formában egy nagyon izgalmas szendvics, ugyanis valami olyan képi világot gondol tovább, ami önmagában is izgalmas lenne, de azzal, hogy hozzá kerül még néhány réteg, tulajdonképpen az egésznek egy más hangulatot, egy más ritmust ad, korban mintha áthelyezné ennek a valóságát, miközben maga a kép nagyon is a 90-es évekről szól hangulatában. Ez az egész most visszakerült a 70-es évekbe. A következő kép számomra szintén izgalmas, nagyon feszes és nagyon jól rendezett kompozíció, nagyon szépek ezek a struktúrák, amik itt létrejönnek, olyan, mintha egy másik történetnek lenne egyfajta folytatása abban a tekintetben, hogy mint egy színházi bejárót kapjuk ezt az egészet, mintha valami Hundertwasserhez hasonlatos hangulat lenne, ahol várunk valamire. Ezt a várakozást erősíti a zebraszerű csíkozás a kép alján. A harmadik kép egészen grafikaszerű hatás. Ez egy nyugalmasabb kompozíció, nekem ezért tetszik, de nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy minden helyén van tömegben. A következő kép ezekkel az elfolyó formákkal olyan hatás nekem, mint egy misztériumjáték. Izgalmasak ezek az irányok, hozzám most az első kép áll a legközelebb. Nem csak azért, mert figurálisan felidézhető egy valós közlés, hanem mert ez az átértelmezés egy új minőséget hozott létre. A többinél is izgalmas az ami történik, főképp az utolsó képnél, de ennél az útnál én még valamit hiányolok, hogy ott egy kordély, vagy valami, elmozduljon. Jó lenne, ha valaki megjelenne ott, mint egy szereplő, bár a várakozás is ott van, mint egy színházi előadásnál. Ha akarom, akkor a színház lehet egy összekötő kapocs, de nekem ebből a ritmusból a harmadik kép kilóg. (hegyi)
értékelés: