Megtisztelő utalásod Hrabalra telibe talált, mert ő egyik legkedvesebb íróm, és Sörgyári Capricciója különösen szívem csücske. Ezzel együtt a párhuzamok nem szándékoltak, hanem valahogy az élet és a város készen gyártja és prezentálja a hrabalira emlékeztető abszurditásokat, és ha valaki annyit böngészi a várost, mint én az utóbbi két-három évben, akkor naponta talál álmélkodnivalót.

Köszönöm a hozzászólásodat ehhez és a lakókocsis képhez is.

Úgy érzem, a gázgyári capricco szerencsésen folytatódik a Te kis városodban... :)
Nagyon érdekes, ahogy a perspektíva része lesz a ferde oszlop - szögre is stimmel - szinte a valóságot: a lámpát és a kerékpárút táblát kérdőjelezni meg. Azok alakulnak irrealitássá. Tényleg nagyon különleges. Láncolatként - egy másik rétegként kapcsolódik nekem a képhez a fél-kerékpáros, aki láthatóan nem a perspekítva egyenesét választja, hanem talán az oszlopos út "irrealitást" a maga tökéletlennek tetsző eszközével... :) Szóval nekem e fotó üzenete tömény relativitáselmélet, annak is már majdnem az általánosított formája. És mert nem érzem annyira evidensnek, mint a lakókocsis darabot, ezért is nagyon kíváncsi lennék szakmai elemzésre is a pedellus részéről: ennyi réteget szakmailag megfogni vagy meg nem fogni is tanulságos lehet az érdeklődőknek.

(Most szándékosan nem emeltem ki más réteget - de másrészt nem is szeretném túllátni a fotót - holott a mesemondó hajlam most is megvan bennem... :)

Üdvözlettel: István

Köszönöm, Tamás. Érdekes az agyunk: ha egy dolog medbolondul (elsőbbségadás tábla), akkor hirtelen mindent csálénak látunk.

Alapszinten is jó kép, de avval a fél biciklivel egyenesen zseniális! És akkor még nem beszéltem a ferde oszlopról és az összetartó sárga vonalakról. Nem tudok betelni vele!