Nekem főleg a második kép varázslat. Ahogy odaföstötted a fát, az nagyon jó.

Sándor, azon kívül, hogy szememnek tetsző mindkét látvány, engedd meg, hogy a felsőre egy képpel is reagáljak. :)

Sajnos, nem tudok ide képet linkelni, - valaki leírhatná, hogy kell - elküldöm Zsoltnak, tegye be szorgalmiba.

Minden relatív, Tamás. Én Budapesttől szenvedek. A napokban olvastam valahol, hogy a fotósok nagy része elvágyódik. Ki innen oda, ki onnan ide.
István: lényegében a nagy látószög miatt, meg a mindkét képnél alkalmazott perspektívakorrekció (=az equianguláris leképzés equidisztánsba megy át) miatt, a fák felső, fölénk boruló koronája is bevonódik a képbe.

Ez a képpár is olyan igazi budapesti romantika, ahogy egy-egy jellegzetes patinás, kopottas, városképen átszövődik az élet a faágak erezetével. Ez az érdekes technika amit használsz, külön felerősíti számomra ezt az üzenetet a második fotón, amely igazán kedves számomra emiatt , gyönyörűek a faágak rajzolata, és ez a lombsátor.

Mindkét kép tetszik, de az első különösen elvarázsol. Az ilyen látványok miatt sajnálom, hogy már nem vagyok Budapesten.