Utitársaim, kiket lefotóztam hazafelé
Ferenc:
Ennek a témának legalább négy rétege, aspektusa van és szinte lehetetlen ezeket úgy kezelni (pláne törvényeket hozni rá!) hogy ne támadjanak antagonisztikus ellentmondások.
1. Társadalmi, kulturális aspektus. Különböző kultúrákban az egyén nagyon eltérően reagál arra, hogyha lefotózzák. 2004-ben erdélyi cigányok között fotóztam. Imádták. Gyakorlatilag csak pózolós képeket lehetett róluk készíteni, mert örömükben azonnal viselkedni kezdtek. Nálunk az utcán kiszaladnak a boltosok, és kétségbeesetten kérdik, mit és miért fotózom, és főleg kinek? Félnek a hatalomtól, mert hátha éppen valami új ripsz-ropsz rendelet ellen vét a portáljuk. Van, aki agresszívan lép fel személyiségi jogaira hivatkozva. Nyugateurópában általában jóindulatúan tolerálják, ha véletlenül rákerülnek egy képre.
2. Művészi aspektus. Itt egyszerű a helyzet: nem született volna meg (és nem születne újra és újra) a fotóművészet talán legizmosabb ága, a street-fotó (nálunk: szubjektív dokumentarizmus) a fotósok bizonyos szabadsága nélkül. És itt ne tessék mindjárt a paparazzókra hivatkozni. Capa, Kertész, stb. paparazzó volt?
3. Tájékoztatási aspektus. Nem kell talán ecsetelni milyen lehetne a tájékoztatás eseményeken, katasztrófákról, háborúkból, stb-ről való híradások esetében kép nélkül.
4. Jogi aspektus. Állítom, hogy megoldhatatlan a probléma. A jogalkotói probléma mindenképpen. Akármit agyal ki a jogalkotó, az valaki érdekeit sérteni fogja. Ha pedig olyan hebehurgyán alkotják a törvényt, mint nálunk, akkor nagyon sokakét.
Mit lehet tenni? Beperelni minden japán turistát, akinek a Hősök terén elkattintott tömérdek fényképére én is rákerülök? A sajtó kockázzon ki minden emberfejet a szíriai vérengzések képeiről? Ne készítsek képet, ha az M7-esen belémszalad egy őrült, mert a károkozó nagyobb összeget kaszál majd rajtam személyiségi jogainak megsértése okán, mint az általa okozott kár összege? És még folytathatnám a nagyon is életszerű példákat.
Mit lehet tenni? A jogalkotónak nagyobb szakszerűséggel, bölcsebben kellene eljárni. Persze ebben az esetben – kivételesen – két éven át konzultáltak a fotós szakmával, csak éppen semmit nem vettek figyelembe a javaslatokból a törvény megalkotásánál. De, ha már így történt, a jogalkalmazás a gyakorlatban még sokat enyhíthet a helyzeten. Lényegében ez utóbbi a helyzet a demokratikus országok legtöbbjében is. Legyünk optimisták.
Mert ha nem, a jövő Capa-jának engedélyt kell majd kérnie a milicistától, mielőtt az meghal, vagy a bárányfelhőkre fordítania a gépét exponáláskor.
Kedves Sándor, nem akarom én a kákán is keresni a csomót, és persze a Te felsorolásodon kívül is van még egy csomó nyitott kérdés, pl. ha kamerával nézik a szupermarket területét, és én belekerülök a kamera látóterébe, mennyi kártérítést követelhetek, stb ? Szóval én sem gondolom, hogy ez a törvény jó. De érdemes látni az előnyeit is. :)