Munkák | Látszótér

Szűrés

vizes

Az az érdekes, hogy van ebben valami folytonosság az előző képeiddel, miközben ennek a képnek egyetlen egy hibája van: az asztal. Ha ezt nem erre az íróasztalra rakod rá, hanem szerzel valami mélybordó drapériát, valami pólót, vagy ha valami olyan környezetet hozol létre, ahol egy drapériának az esésével létrehozol egy intimebb világot, akkor abban ezek a cseppek, és ez a rózsafej fantasztikusan jól meg tudna jelenni, és a leckére is tökéletes megoldás lenne. Ez most így, ebben a formában, vegyük úgy, hogy egy tanulmány. Csak-csak fogsz kapni virágot, azt nem mondom, hogy egy parkban is lehet találni egy rózsafejet, és azt haza lehet vinni, mondjuk ne ebben a nagy melegben próbáld ezt, mert mire hazaviszed, elromlik a virág, de érdemes lenne ezzel még dolgoznod, tehát ismétlést kérek. Még egy dologra felhívom a figyelmedet: el kell döntened, hogy mi az, ami ebben téged izgat: a pusztulás, vagy az életerő? Ha a pusztulás, akkor hagyhatod egy kicsit ezt az egészet meglöttyedni, mint ahogy ez a felénk eső levélnél is történik, akkor ennek van létjogosultsága, egyébként én nem tenném rá azt a másik fejet, bár lehet, hogy az valami tükröződés, de én azt oda nem tenném, én egy ilyen fejjel dolgoznék. Tehát ha a pusztulás érdekel, akkor egy kicsit még lehet várni, hogy még erősebb legyen ennek a hatása. Ha nem, ha magának a rózsafejnek a szépsége, az életereje, és annak a morbiditása és furcsasága érdekel, hogy ez nem egy rózsatövön van rajta, hanem akár egy tányéron, akkor pedig ez legyen egyértelmű, akkor ezeket a selejtesebb rózsaszirmokat le kell venni. Erre érdemes odafigyelni. Itt még van valamilyen rozsdás folt, ezek is olyanok, amik viszik el az energiát, a figyelmet, ezekre érdemes odafigyelni az exponálás előtt. Hát macerás dolog a fotó, nem mondtam, hogy nem, de érdemes vele foglalkozni, ahogy látom, neked ezek nagyon jól mennek. Az első leckék is, amiket beküldtél, pont ezért voltak izgalmasak, mert nagyon finoman fogod meg ezeket az élességpontokat, nagyon jól látod, nagyon jól tudsz a struktúrákkal dolgozni. Ezt én most visszaadom ismétlésre, de ne vegye ez el a kedvedet, sőt, kérem valóban, hogy foglalkozzunk még ezzel a vízcseppes dologgal. (hegyi)

raszta tincsek

Ez is akkor készült, amikor az egyes leckéhez beküldött képem. Úgy gondolom megvan benne a makró és a személyesség is.

Hasonló kép, mint az előző, és mégsem, nagyon szemérmes és izgalmas, szexi is, sőt, azt mondom, hogy tulajdonképpen van egy ilyen spanyolos íz ebben az egészben, miközben ugyanazt a tónusvilágot, ugyanazt a tónusrendet kapjuk, nagyon következetes ez a megközelítés, sajnos a keretezésben is. Még egyszer mondom: nem kell keret, de tetszik ez a látvány, izgalmas az, amit itt megtalált magának Csilla. (hegyi)
értékelés:

A lélek tükre

Lehet ennél őszintébben bemutatkozni? Kb 2 hete készítettem ezt a fotót, ez volt a második próbálkozásom ezen a téren. Nem egyszerű, a fények is rendben legyenek, a teljes szem is benne legyen, a kamera is elég közel legyen (csak szuper makróban hajlandó elég éles képet készíteni, zoom nem lehetséges...) és még a retinám se égjen ki. :D Szóval sok könny árán sikerült lőni pár hasonló képet.

A keretről beszéltünk az előző képnél, viszont megint azt mondom, hogy nagyon izgalmas az a képi megoldás, amit itt kapunk. Nagyon mai, nagyon friss szemléletmód a tükröződéssel, a szempillákkal, a szempillákra kent ragaccsal, őrület na. Egészen meghökkentő, megdöbbentő kép. Abban nem vagyok biztos, hogy ez egy négyzetes kompozícióban nem lenne-e erősebb, és akkor a képnek a jobb oldalán még egy kicsit többet adni. De gondolom így is volt mit vacakolni ezzel a képpel, mire ezt meg tudtad csinálni, nem egy egyszerű dolog, mert az embernek a reflexe hamar elműködik, hogy becsukja a szemét, ha ilyen közel kerül oda valami tárgy. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Csiga

A városi ember sokszor rohan, és észre sem veszi a természetet, azt a csöppnyi és mégis óriási világot ami a lábai előtt hever. Pedig ha csak egy percre lelassítana, és lenézne...

Jó ez a megfigyelés, fontosnak tartom, térrendezés, mélységélesség tanulmányozás. Azt nem mondom, hogy a legszebb és optimális megközelítése ennek az állatkának, mert hát koszos is szegény, meg repedezett is ez a csigaház, dehát ilyen az élet, ilyen kis koszoskás, úgyhogy ezzel kevésbé van problémám. Lehet, hogy ha valami kis alufólia lenne nálunk, akkor ennek a kis csiga testét lehetett volna deríteni, és akkor ott valamit kapunk, és nem bukik ennyire sötétbe be, de ez minimális dolog. A megfigyelés jó, nem mondom, hogy nagyon bonyolult megfigyelés lenne, de jó. (hegyi)
értékelés:

Sünszeretet

Nekem nincs háziállatom, anyum allergiája miatt nem tarthatok. Sanyi, a sün, a párom sünije, és azt hiszem én vagyok a legjobb barátja.

Nagyon finom a kép, annak jobban örülnék, ha kicsit kevésbé lenne szűken vágva, mert fontos lenne az, hogy ebben a szeretetben látható legyen, hogy ez milyen alkatrésze az embernek. Most gyanítom, hogy a fölső sarokban egy ujjnak a részlete lehet, az alsó részt nem tudom mi, lehet egy has is, de egy másik tenyér is, lehet mellkas, sokmindent el tudok képzelni, de ez így most kicsit nehézkes az azonosítás. Egyébként a kép maga rendben volna, de ettől a csonkolástól, ami a jobb felső sarokban létrejön, kicsit elviszi a fókuszt a sünről. Próbáld ki, hogy a képernyő és a szemed közé odateszed a kezedet, és kitakarod ezt a formát. Egyből jobban elkezdesz fókuszálni a sünre, ami azt jelenti, hogy annak a formának ott nincs létjogosultsága. Akkor lenne, ha befejezett forma lenne. Még egy dolog: képaláírás. Én itt most látok két szivecskét, nem tudom, hogy az hogyan került ide, lehet, hogy az valamilyen szignó akar lenni, ezt nem tartom jó ötletnek. Finomkodás, játékosságnak az imitálás, szuper, de nem képre való, én ezt nem használnám, és semmilyen képrefirkálást nem használnék. A kép ettől függetlenül tetszik, mert van hangulata, de ezekre a dolgokra, hogy vágás, komponálás, tessék figyelni. (hegyi)
értékelés:

csak én

Kedves Csilla, köszöntünk a Látszótéren. Nagyon finom, nagyon érzékletes ez a munka. Nagyon jól bánsz a színekkel, a tónusokkal, a formákkal és az elrendezéssel. Nagyon mai ez a kép, mindazzal együtt, hogy egyébként van benne valami 70-es évek babydoll irányzata, de a megközelítés mégis nagyon mai. Nekem a japán vonalat is hozza a fotográfiádon ez a színvilág és formanyelv, egyetlen egy dologgal nem értek egyet: a keretezés. Miközben a többihez képest finom ez a megoldás, de mégis azt mondom, hogy nem használnám, nem ad hozzá, ez egy esztétikai jelzés, imitáció csak, de elviszi a figyelmet. Megvan a három csillag, a leckemegoldás is, de a keretet nem erőltetném. (hegyi)
értékelés: