Végre rászántam magam a kutyanyírásra. Nem könnyű meló...
Kedves Tamás, érdekes formát rendeztél a kutyád szőréből - akarva-akaratlanul, mintha egy másik, leeresztett lufikutya feküdne a földön. Épp ezért, mivel az eszközök szinte maguktól adják a megoldást is, erősebb kompozíciót várnánk. A betonlap repedése kettévágja a képet, így a képzelet árnyékvetítő játékát is leállítja. A tartalom, a történetmesélés is elakad, mert fények nem erősítik a hőséget, a formák nem állnak össze egésszé, esetlegesnek mutatkoznak. Azonban az ötlet jó, így ha a szőr még megvan és a kutya sem menekült világgá a processzus után, érdemes lenne ismételni. (hegyi)
értékelés:
Hozzászólások
Török József
2024. 04. 25. - 18:16
"Tök jó hogy vannak ilyen civilek. Majd jól be lesznek tiltva."
Aureliano
2024. 04. 24. - 10:29
Meghallgattam, pont passzolt egy konténer sarkában lévő ágy sarkában magzati pózban kucorgás…
Bach Viktória
2024. 04. 23. - 21:06
20:16:47 ‹Zsolt› na, ez az elköteleződés az, ami bennem semmiféle testmozgás felé nincs meg 20:16:…
Alexovics Ingrid
2024. 04. 22. - 10:18
Persze, vidd csak Viki. :)
Török József
2024. 04. 21. - 19:14
Tama Bajusz című műsorának ismétléséhez ezt a fotódat választottam ajánlóképnek.