10. Házi kedvenc

« első
‹ előző
…
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27

a kutyától származunk
Vackor vendégségben nálunk... AnnaSára kutyaszerelme.

Kedves Dénes, a két képből ezt tettem fel, úgy érzem, ez többet kifejez a gyerek-kutya kapcsolatból. Ami miatt mégis azt kell mondjam, hogy ez most egy disznósra sikerült, az két fő dolog, egyrészt a kompozíció, másrészt a világítás. Dől a horizont, vágtad a modelleket karnál úgy, hogy az nem jó érzés, és a kutya előtti műhamburgernek nincs a másik térfélen ellenpontja - na nem szájbarágósan, de akár a gyerek lábánál valami hasonló elmozdító képi játék elfért volna. Tudom, hogy nem egyszerű állatot fényképezni, de megéri a ráfordítást. Nem lehet "olcsón" megúszni. A másik kérdés a vaku. Egyrészt én nem szeretem azt, ha védekezésre képtelen állatra vakuznak, még oldalról se, másrészt a telibe vakuzással a világos konyhakő túlvilágítja az előteret, miközben a vaku fénye a háttérben már elhal. Szóval összegezve az ötlet jó, de a kivitelezés nem déneses eléggé. (hegyi)
értékelés:

Kutya meleg van...
Végre rászántam magam a kutyanyírásra. Nem könnyű meló...

Kedves Tamás, érdekes formát rendeztél a kutyád szőréből - akarva-akaratlanul, mintha egy másik, leeresztett lufikutya feküdne a földön. Épp ezért, mivel az eszközök szinte maguktól adják a megoldást is, erősebb kompozíciót várnánk. A betonlap repedése kettévágja a képet, így a képzelet árnyékvetítő játékát is leállítja. A tartalom, a történetmesélés is elakad, mert fények nem erősítik a hőséget, a formák nem állnak össze egésszé, esetlegesnek mutatkoznak. Azonban az ötlet jó, így ha a szőr még megvan és a kutya sem menekült világgá a processzus után, érdemes lenne ismételni. (hegyi)
értékelés:

Kutyasors
Sokat gondolkoztam, hogy feltegyem-e ezt a képet. Amiért elkészült, röviden csak annyi, hogy a szomszédban volt egy "hangos" kutya, valahányszor meglátott valakit, éktelenül nagy lármát csapott. Egyszer amint a kertben dolgoztam, feltűnt az ugatás hiánya. Kérdem a szomszédot mi van a blökivel. A válasz: - Megöltem, mert hangos volt.
Ez volt az Én hatodik leckém.

Kedves Feri, nagyon szépen használod az árnyalatokat ezen a képen. Persze felmerül a kérdés, hogy beállított képről van-e szó, vagy a szomszéd baltáját látjuk. Ha nincs mód a dolgokon kattintás előtt változtatni, akkor azzal főzünk, amink van. Ha van, akkor figyelni kell a formákra. Egyrészt a balta élének lapja fontos a történethez, az árnyékban lévő rész túl sötét ahhoz, hogy kivehessük a részletet, azt, amibe kapaszkodhatunk a sztorinál. A másik a kutya foltja, ami egy lehelletnyit ha élesebb, akkor jobban érthető. Nagy machinátorok még arra is figyelmet szentelnének, hogy a kutya foltját a balta nyele összekapcsolja, vagy se. Ezt csak azért mondom el, hogy érzékelni lehessen, mi minden segítheti egy-egy kép információinak átadását.
Ha ezeket a pici dolgokat is belegondoljuk a képbe, akkor ez egy három disznós munka - lenne. Kettőt nekem így is ér - de szeretném, ha nem zárnád le a pedellus leckéje vonalat, ahogy a vágyhoz is jó lenne még munkát látni tőled. Időd van, nem sietünk sehová. (hegyi)
értékelés:

egyetlen szerelmem

Kedves Renátó, nem tudom, hogy ez a kép mikor készült, az értékelés után vagy előtt. Miért döntöd a horizontot? A kutya feje beleolvad a háttérbe. Ez egy gyönyörű eb, próbálj valami bátrabbat kitalálni vele. Próbáld meg futtatni és futás közben fotózni, elkapni egy jellegzetes mozdulatot - de mindenek előtt a hátteret mindig vizsgáld meg, hogy ne legyen túl nyugtalan. Mozgást két módon fotózunk. Az egyik, hogy követjük a kamerával a modellt, így ő viszonylag éles marad, a háttér mozdul jobban, tehát ez a módszer azzal kelti a mozgás érzetét, hogy a táj mozog. A másik, amikor bemozdul a modell és a háttér marad nyugalomban. Ez utóbbit inkább akkor használjuk, ha a mozgás csak részleges, ha a testnek egy része legalább mozdulatlan marad. Ez a szép kutya is megérdemli, hogy foglalkozz a témával még többet. (hegyi)

Haaad mennyek be...
Ő a 007-es házikedvencem. A neve Di... BunDi. (Azt hiszem, hogy épp felénk néz.)

Kedves Tamás, kevés hiányzik a három disznóhoz. Egyrészt: a fotó kegyetlenebb a filmnél, a legapróbb részlet is elvonja a figyelmet, beég a retinába, és nem hagy nyugodni. Ilyen a szőnyeg. Zavaró a forma, amit mutat. A másik a kompozíció súlypontja. Ha a "modell" eleve csak részleteiben van jelen, akkor nyugodtan vághatsz jobb oldalon, hogy beljebb húzd a fekete tömeget, mert az ajtó szürkéje eleve arra húz, a kutya is ott ül, ehhez egy feszesebb szerkesztés kell. És a záridő itt is probléma. Tudom, a digitális korszak a mélységélesség és a bemozdulás elvesztését hozza, mert az emberek java azt hiszi, egy kép akkor jó, ha mindenütt tű éles. Ez tévedés. Az időt és a mozgást is azzal tudod behozni, ha a mélységélességgel és a záridővel játszol. A várakozás, a bejönnék de nem merek/nem szabad érzete így csak a befelé tekintésben van jelen, meg a kép címében. A kutya fajta jellegéből adódóan a tekintet hiánya ezt az üzenetet nem erősíti. Erre a mozgással lehet utalni, azzal a finom mozgással, amit a várakozó, de türelmetlen állat produkál. (Ami a fürdetést illeti: a kérdés az ábrázolás célja. Ha a cél a tökéletes jelleg megmutatása, akkor valóban lehet, hogy meg lehet előtte fürdetni is a kutyát, de én alapvetően idegenkedem a beállított történetektől, mert az igazságtól messze vannak. Ez nem jelenti azt, hogy ne kellene a képen szereplő ember vagy állat kinézetével is törődni.) Próbálj kis mozgást vinni a képre. (hegyi)
értékelés:

Egyetlen szerelmem

Kedves Renátó, két fő irány van az állat ábrázolásnál, mindkettőnek van létjogosultsága és oka. Az egyik, amikor ellesett pillanatot mutatunk be, a másik, amikor beállított pózt, egy idealizált formát jelenítünk meg. Ennél a képnél a kompozíció hibája miatt idealizálásról nem lehet szó, hisz levágtad az ujjait, fülét, bajszát. Ezen felül egy kompozíciós szabály, hogy ahova a modell néz, oda több teret engedünk, mint a másik oldalra, vagyis itt a kutya orra elől hiányzik ez a hely. Ha a pillanatkép, az ellesett, életszerű bemutatás a cél, akkor viszont az expozíciós idő megválasztásával kell "életet lehelni" a történetbe, magyarán ha túl rövid a záridő, akkor a modell "megfagy". A kutya láthatóan nem rád, hanem a melletted álló személyre figyel. Így a néző várja azt a pillanatot, amikor majd a kutya rá is figyel (általad, optikádon keresztül), de ez a pillanat nem jön el.
Technikailag a kép csúcsfényekben hiányos, a kutya mellett látható ugyan a teljes fehér is, de a kutya bundájánál ez a tónus inkább piszkosba fordul. Összegezve, ha a kompozícióra több figyelmet fordítasz, akkor egy két disznós képet kapnánk - kérdés, hogy az eredeti kockán van-e még több a képből, vagy sem, azaz korrigálható-e ez a probléma. Így egy disznó és várjuk az ismétlést. (hegyi)
értékelés: