Zene: Tomoyasu Hotei - Battle without honor or humanity

Nagyon örülök annak, hogy Dénes újból elkezdi a leckéket, és nagyon remélem, hogy ez a Főnix sokáig fog repülni nálunk. Ráadásul van egy utalás egy másik tagunknak a munkájára, hogy ez tudatos vagy nem, én nem tudom megmondani, minden esetre nekem örömteli volt felfedezni azt a párhuzamot, ami Koscsó Gábornak Antihős című fotójával formailag, de talán gondolatilag is megvan, tehát ez maga egy érdekes dolog. A zene eléggé zaklatott, de nyilvánvaló, hogy ez a zenei ügy az akciófilmek világából párhuzam, és én ezt ezért el tudom fogadni. Közben látunk egy olyan bemutatkozást, aminél abszolút teljesítésre kerül a lecke elvárása, és nem csak mechanikusan megoldva, hanem filozófiai átgondoltságban. Benne van a keresés, benne van a kíváncsiság, a sebesülés, de az is, hogy ezt a sebesülést az ember csak túlélte, és újból rendezi a sorait, és a kíváncsiság győz a sebesülésen. Én ezt az üzenetet abszolút értem, kódolom és köszönöm, a személyes részét is, ez egy nagyon jó ügy. A film közepénél van egy kis lazázás, hogy visszatalálj arra a ritmusra, amit a zene kíván, miközben már a filmnél tulajdonképpen előrébb jársz, de mintha a zene lenne ott a meghatározó, hogy na jó, akkor töltsük ki azt az időt, amit ki kell tölteni. Aztán újból elindul ez, és a második fele a filmnek megint nagyon izgalmas. Ott van egy kb. 10 másodpercnyi idő, ami nekem ritmikailag lassú lesz. Versenytáncnál vagy műkorcsolyánál lehet megfigyelni, hogy amikor kiesnek a ritmusból, akkor lazáznak egy kicsit, hogy visszataláljanak a zenekarhoz. Az megint egy külön érdekessége ennek az egésznek, hogy megvan az öniróniája Dénesnek ahhoz, hogy közben le is buktatja magát, hogy itt ez a sebesülés nem valós, mert ez csak egy vécépapír. Ennek a humora az, ami nagyon jellemző Dénesre, ez a fanyarság. Én nagyon örülök ennek a filmnek, várom a folytatást, és megvan a leckemegoldás, meg az 5 darab csillag, amit a filmekre szoktunk adni. (hegyi) értékelés:    

Határsértés
Határsértés
Határsértés
Torony, én benne a torony része, beavatott és rab. A munkám a zónában zajlik, ezért eggyé kell vele válnom. Gyakran kísérek át embereket, de közben haza vágyom és minden nap haza is megyek oda, ahol a zónáról csak a zónapörkölt jut eszembe. Ezért amíg bent vagyok, úgy tűnik, a lent van megmászhatatlan magasságban.

Mivel a láncreakcióba bekerül ez a képsor, ezért itt nem elemezzük. (szőke)

Láncreakció
Tóth Margit képére.

Az üzenetét értem a képnek, ugyanakkor azt gondolom, hogy Egon Schiele az Egon Schiele, de nem ő adta ezt be leckének, hanem Dénes. Az eddigi munkáid alapján többet várnék el. Tehát nagyon kérlek, hogy ne más képzőművészeti anyagok segítségével próbálj létrehozni egy új lépcsőt önmagadból, hanem ahogyan régebben is tetted, próbálj meg a magad kreativitásából építkezni. Nem fogadom el, várom továbbra is a Dénestől a képeket. (szőke)

láncreakció
Láncreakció Dóczy.

Itt kapunk egy támpontot, hogy – láncreakció Dóczy – tehát, hogy a Dóczy Ferenc által elindított láncon egy láncszemet kellene látnunk. Ha igazándiból az asszociációs rend az akt és a test körül indul el, akkor én nem biztos, hogy ezen az úton most együtt tudok haladni, de ez nem jelent semmit. Nem kötelező nekem mindent 100 százalékig érteni. Ugyanakkor a képnek van egy kompozíciós rendje és a kompozíciós rendje az nagyon is fontos és nagyon is határozott kompozíciós rend, mert a Dénes úgy határozott, hogy a perspektíva eldöntésével egy döntött képformával fog dolgozni és ebben a döntött képformában egy átlós elrendezéssel hoz létre egy kompozíciót. Ugyanakkor mindamellett, hogy létrehozta ezt a kompozíciót, vannak olyan jelek ezen a képen amik ebbe a kompozíciós rendbe nem illenek bele. Például a bal alsó sarokban lévő árnyék, ami lehet, hogy a térde, vagy a könyöke a fotográfusnak, nem tudom, hogy ezt mi okozta. Például nekem ebből a helyzetből ez a szemeteskuka félig ott az alján kilóg a képből. És abban sem vagyok biztos, hogy ez az orvosi szék ez megfelelő, vagy méltó formája ennek az alátámasztásnak, amit a kép támasztékául használ. Tehát, hogyha azt mondom, hogy érdekelnek ezek a háromszögek, amik létrejönnek ezzel a kompozícióval, hogyha érdekel az a kék, ha érdekel az a vörös forma és mindezzel akarom, mintegy előre dobni, vagy mint egy mozgásba, vagy helyzetbe hozni ezt a festményt, ami tulajdonképpen egy tárgyfotó is lehetne és a tárgyfotótól ez által kívánom elemelni, akkor igenis ezekre a kompozíciós helyzetekre oda kell figyelni, hogy akkor ezek a háromszögek ezek ténylegesen jöjjenek létre és nagyon pontosan kell tudnunk mérni. Tehát ez mértan és matematika is. Bármilyen helyzetet csakis az indokol, hogyha ezt figyelembe vesszük, egyébként elkezd csúszkálni a történet. Ismétlés. (szőke-hegyi)

Kalap Simon Katinak

Egy kapcsolódás ez a kép, nagyon szép kis történetek, amikor valaki valaki más házifeladatára mintegy odaköszön, hogy szia, helló, nekem is van ilyen. Én ezt köszönöm a Dénesnek, mert fontosnak tartom, hogy nemcsak szóban, hanem képileg is odaköszönünk egymásnak, úgyhogy az egy disznó erre megvan. (szőke)
értékelés:

Oldódás 3.1

A már említett folytatást látjuk itt a Dénes belső útjából, kereséséből, nevezhetjük akár sorozatnak is, bár nem klasszikus sorozat-jelegűek a képek, de mégis, egy gondolati forma továbbvitele. Azért is itt elemezzük ezt a két képet, mert a kettőt összehasonlítva, hacsak a Dénes nem hoz még további 3.2, 3, 4 verziókat, akkor ebből a két képből ennél vannak a képi eszközök, a vizualitás megfogalmazása, és az élmények átadása erősebben és koncentráltabban, akár úgy is mondhatnám, hogy líraiban van megfogalmazva. Merthogy nagyon érdekes az, hogy, és erről sokat beszéltünk már a táborban biztosan, szóval hogy a térbeliséget egyrészt a perspektívával, másrészt a fény-árnyék viszonyokkal, harmadrészt pedig a mélységélességgel tudjuk a fotóba becsempészni, mert ugyebár minden egyes fotó az már egy síkra redukált felület, ahol a háromdimenziós képet két dimenzióra redukáljuk. Ennél a képnél nagyon határozottan fellelhetőek perspektivikus vonalak, pl. a modell feje fölött az egy polc vagy valamilyen keret, aminek a ferde síkja jelzi a térbeliséget másrészt a szereplő válla és a kinyújtott karja, ami ugyan a képből kikerült, de a testtartásnak a formája, és ennek a kontrapontja az, ahogyan a fejét tartja a modell, tehát ezek a vonalak nagyon határozottan térbeliséget, térbeli helyzetet tudnak mutatni. Másrészt a világítás, ami az arcon szintén a térbeliséget erősíti, tehát függetlenül attól, hogy életlenben vagy lágyban van tartva ez az egész kompozíció, mintha egy lágyító szűrővel készült volna, és a tónusai is egy visszafogott tónusrendet képviselnek, de mégis érzékeljük a térbeliséget. Ami még fontos ennél a fotónál, az az, hogy maga ez a fény, amit a Dénes észrevett, és ez a gesztus, amit szintén észrevett, érdekes módon, formákkal, formai megoldások szerint nézzük a képet, akkor a negatív formával, a fény hiányával emeli ki a tekintetet, tehát pontosan ellentétesen használja ezt az eszközt, mint ahogyan az megszokott. És ez a képi kiemelés ugyanolyan erős tud lenni, mintha megfordulnának a fényviszonyok, és csak a szemnél lenne a fény, mintha egy résen tekintene át ez a kislány. Tehát ezzel fontossági sorrendet tud beállítani. Hogy mi a fontos, miről akar beszélni, az arcon fellelhető gesztusok közül mi az, ami a figyelmét megragadta, és a nézőnek át akarja adni. Ráadásul ha a klasszikus komponálási szabályokat nézzük, akkor ahová a modell néz, ott hagyunk nagyobb teret, és ezt a szabályt is megfordítja a Dénes, ahogyan a fényét is megfordította, merthogy azon a részen kisebb a tér, ahová a modell néz, és ezzel is dinamizálja a kompozíciót, és azt a líraiságot, lágyságot, amit a tónusrend, az elmosódottság képvisel, ezt ellenpontozza a kompozíciós feszültség, hogy őrült kíváncsiak vagyunk arra, hogy mit nézhet ez a kislány, de a Dénes az orrunkra koppint, hogy ne azt nézd, hogy mit néz, hanem azt, ahogyan néz. Ez egy nagyon erős üzenet, és David Hamiltont tudnánk itt behívni az Estiklopédiába tanulmányozásra, azoknak, akik még nem ismerik, mert ő használ hasonló eszközöket, és jeles András Angyali üdvözlet című filmje, amiben az Ember tragédiáját dolgozza fel, ő ezzel akkor megelőzte a korát, nem 100 %-osan kapott pozitív kritikákat, holott egy nagyon fontos film. Ha beszerezhető, akkor nagyon sokat segíthet ehhez a világhoz, ami ezen a képen is megjelenik. (szőke-hegyi)
értékelés:

Oldódás 3

Dénes egy olyan stúdiumba fogott, aminél a sorozat első két munkáját, lépcsőfokát már láthattuk az estiskolán, ugye ez a homokban az emberi alak, gyermeki, és ott nagyon szépen látszik a két alkotásban a folyamat, az egésznek a tisztázódása képzőművészeti és filozófiai szempontból. Ennek a folyamatnak a címadásból sejthetően látjuk itt egy következő lépcsőfokot, és itt én azt tartom fontosnak, hogy a Dénes eltökélten halad befelé ezekben a stúdiumokban, annak ellenére, hogy megtehetné, hogy csak végzi a házifeladatokat, küldi a leckékre a képeket, valami biztos akadna, és otthon ülhetne a családdal, és mondhatná, hogy marhajó, megcsináltam az estiskolába a 16 leckét. Eközben pedig az történik, hogy ez az egyszerű, naiv játék, ami zajlik az estiskolán, az átértelmez a Dénes szempontjából helyzeteket, és anélkül, hogy kimondhatnánk, hogy a Dénesék vagy bárki más lakásában létezik egy szakkör vagy iskola, Dénesben, benne, ugyanúgy létezik ez az iskola. Ugyanis ez a Dénes szabad döntése hogy az Oldódás sorozatában a leckekategóriákat használva elkezd egy belső történettel együttműködni, és ezt a saját fejlődése kapcsán kibontani, kvázi ő maga működteti a belső iskoláját. És így több lépcsőn keresztül juthat el mondjuk egy végkifejletig, ebben a fajta keresésben. Ugye tudjuk, hogy a Dénesnek több mozgóképes alkotása volt, régebben ha valaki megkérdezett volna, azt mondtam volna, hogy ő mozgóképben erős, de amióta nem tudom, talán új kamera van, azóta a képzőművészeti rész, a fotóművészeti rész sokkal sűrítettebben jelen van a munkáiban. Tehát nagyon fontos, hogy az Oldódás 3 az megint egy belső kísérletnek a harmadik lépcsője – noha bizonyos szempontból meg az első, hiszen pár képpel később majd lesz egy 4. verzió is. Tehát ez a kép eredményeit szeretném a 4.-nél elemezni, nem azért, mert ez a kép nem a szívem csücske, de a következőnél lesz értelmezhető ez is. (szőke)

Gyök erek

Egy fekete-fehér képet látunk, és a Dénes címválasztása a kiindulásról beszél, nyilván nem gépelési hiba miatt a gyökerek kifejezés kétfelé válik, mert a gyök, a gyökér, az indulás, a mindeneknek az eredőjét is jelenti. Azt is mondhatnánk, hogy itt a forma, az egy szimmetrikus kompozíció, talán egy negatív kép is lehet, olyan, mint egy bonctani kép, akár a reneszánszban, vagy Leonardo DaVinci grafikáit ha megnézzük, folyamatosan az alkotó, a világot megfogalmazó ember megpróbál a dolgok mélyére ásni. Megpróbálja megkeresni a spirituális kezdőpontjait a valóságban. A kép első ránézésre két módon közelíthető meg, első ránézésre úgy tűnik, hogy két darab emberi talp a nagylábujj bütykeivel, a sarokkal, a kidagadó erekkel a két talp egymáshoz illesztésével szimmetrikus. A mögötte lévő sötéttel együtt, ami itt ezen a negatív képen fényforrásként jelentkezik, ennek a játékos geometriája. Ugyanakkor ebben a kiválasztásában ez a forma nagyon emlékeztethetne a bonctan logikai folyamatán elindítva, a falusi részeken többet látott, főleg a dunántúli részeken ismert ún. rendfa vagy svábos állatvágásoknál látható formára, ahol a disznó vagy marha kiterítve, felfüggesztve egy óriási állványon lefelé hajlik, és feldolgozást így kezdik el. Ehhez kapcsolódva van egy híres kép Rembrandt nem is nagyméretű alkotása, amelyen egy marhavágást látunk, és kifejezetten nem a történetre kihegyezve, hanem a felületre koncentrálva az alkotó egy hasonló formájú képet hoz létre. Erről a képről azt kell tudni, hogy ott viszont Rembrandt a tőle megszokott festészeti eljárásokhoz képest szinte dinamikusan dolgozik, majdnem domborműként jelenik meg a kép, óriási mennyiségű festékanyag van felhordva erre a parányi vászonra, amitől nem csak festői módon térben van maga ez a bonctani kép, hanem még realisztikusabb lesz attól, hogy a kiállított festményen a teremben lévő fényviszonyok, megvilágítás ezt a rücskös felületet még erőseben térbelivé varázsolja. Arra a látványra kvázi felhívja a figyelmet, sokkolja a látogatót, és mindenféleképpen egy furcsa, szakrális felhívójelként jelenik meg. Az természetesen egy színes kép, és a fotóművészet nagyon messze van a megjelenéstől, mégis, szerintem van egy erős párhuzam ezzel a képpel, és érdemes megnézni, talán az Estiskolára be tudjuk hívni Rembrandt Marhavágás című képét. Visszatérve a Dénes képére, a szimmetrikus, dupla kompozíció létrehoz még egy furcsa, amorf képződményt is a kép közepén, kis sejt-forma vagy csepp-forma, ami felülről is elvékonyodik, és lefelé egy kis érként elhajlik, nyilván az eredeti kép kapcsán ez úgy jön létre, hogy a pozitív képnél lehetett egy fentről jövő fényinformáció, a test felől, és a talp közötti résen az árnyékok hozzák létre ezt a nem éles körvonalú formát, ami itt a negatív verzióban egy ragyogó, egészen pszichedelikus, pulzáló, lüktető vákuummá válik, és ez a kép középpontja, amiről nem is nagyon tudjuk levenni a szemünket róla, miközben próbálunk mégis menekülni és kapaszkodókat keresni a képen, és ilyenek a nagylábujj bütyke, a sarok, az erek – de mindig visszatérsz a középpontba, mint egy fraktálforma közepébe, ehhez a pulzáló, meghatározhatatlan, konkrét információt nem adó középpontra. Ez a középpont viszont valószínűleg nem egy idős női lábat, hanem egy férfilábat látunk, utal erre a kis szőrszálak, de még ha az alkotó egy női lábat vesz modellként, akkor is az egész formarendszer egy asszociációs üzenet is. És ebben az asszociációs üzenetben pont az alkotónak, Dénesnek kell tudnia, hogy ez a középponti forma elég konkrét kapcsolódási formát jelent, amin sokszor nevetünk is, hogy a Szőke mennyit használja ezt a fogalmat, de ez a női princípiumot jelenti. Így a talp házi feladat, Dénes képe a fekete-fehér ellentétpárjával, a yin és yang kapcsolatával, a dialektikával, ill. a női-férfi párhuzammal is foglalkozik. És mivel a kép középpontjában ez a furcsa, cseppfolyós forma van, és értelmezni akarjuk a nőiség fogalmát ebben a témakörben, akkor az szerintem mindig valahol az élet kiindulását jelenti, egyrészről a természet által megteremtett formák szerint a befogadást, amelybe megérkezhet az élet különböző útjairól mindaz az információ, ami megtermékenyít, és függetlenül attól, hogy az orvostudomány mit mond erről, mégis csak a születés kiindulóhelye is. Egy olyan vákuum, és a férfiak számára érthetetlen kataklizma, ahonnan valójában az élet értelme mindig továbbindul. Egy olyan óriási kút, egy barlang, ahol az élet titka létezik. Nem egy egyirányú haladási irány, hanem ahova be lehet érkezni, és ahonnan tovább lehet indulni. A mindenek kezdete, ez a középpontban lévő folt. Egy válaszrendszert indíthat el a nézőben, mivel igazából nincs vizuális kapaszkodó a képen, nem szőrös a talp széle, nincs ott egy vodkásüveg árcédulája vagy egy teszkós szatyor, hanem ott van középen egy ilyen nagy teszthelyzet, amit néz az ember, és azt mondja, hogy mi az ott, miért van ott, mit akar mondani, nem tudom szavakba önteni. Ezért tartom én a Dénes képét egy jó kísérletnek, egy jó megoldásnak, szerintem a kép két feladatot is teljesít itt az estiskolán, egyrészt egy jól összefogott üzenetet a Dénes létállapotáról, a születést és az alapkérdéseket, nem feltétlenül felhőtlen létállapot ez, nagyon is krízisekkel, kérdésekkel terhes, másrészt pedig ez egy tesztelés, az absztrakcióján keresztül, a konkrét felületen keresztül, de a keretezés kiválasztásával mégiscsak a megközelíthetetlensége miatt is. Ugyanis ez a kép csak akkor nézhető sokáig, akkor fogadható be, ha az ember, a néző elkezd dolgozni, asszociálni a kép kapcsán. Azaz a nézőben elő kell hívnia a megélt létállapotait, és el kell kezdeni önmagában dolgozni, válaszokat keresni, mert különben a képhez nem jut közelebb. (szőke)
értékelés:

Oldódás 2
Ismételt "labor" téma az élményszerű pillanat (végtelen idő) - játéköröm - vs a végtelen pillanat megragadására fixálására irányuló törekvés feszültsége.

Szerintem ez jobb lett sokkal, én nagyon szeretem ezt a képet. A leiratból látjuk, meg amúgy is, hogy ez egy ismétlés, egy sok polémiát kiváltott megoldás ismétlése. Ugye az előző kép alatti beszélgetésekből tudjuk, hogy a Dénes már eleve egy teljes képet alkotott akkor, és annál a képnél azt megvágta, azért, hogy egy más érzést, egy más üzenetet tudjon manifesztálni, aztán hogy ezt hogyan elemeztük, mennyire volt sikeres, az egy más kérdés. Itt most egy új verziót látunk, ahol megvan a kislány keze, lába. Szerintem sikeres volt az elemzés, mert itt egy egészen más üzenet érkezett, pl. olyan szinten vannak kiégve felületek ebben a kompozícióban, hogy ettől van egy víziószerű, látomásszerű hangulata, nagyon határozottan ritmizálnak a fehérek és a feketék, és nagyon fontos, hogy a kisgyerek arcáról eltűntek a gesztusok, sőt eltűnt a szem, a száj, valami maradt a jobboldalon a szem széléből egy pici, a mimikai ráncokból egy pici, és az arcból valamennyi maradt. És ami fontos, az az, hogy innentől kezdve nem eldönthető, hogy ez egy vidám vagy szomorú vagy kétségbeesett vagy milyen helyzet, tehát sokkal nagyobb teret ad a nézőnek ahhoz, hogy elgondolkozzon a saját üzenetén, amit ez a kép belőle kivált, és ez egy nagyon fontos dolog. Attól, hogy kiégettebb, kontrasztosabb képpé vált, a test naturális felületei is jobban elnagyolttá váltak, tehát nem a részletek, hanem a ritmikai képlet dominál, amiben jelzésértékű az emberi alak. Mondhatni kikerült a kép az emlékkönyvből. Ez nagyon jó munka, három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

Fésű

Mint témaválasztás akár a nyár leckére is el tudnám képzelni ezt a képet, és ez is a Stalker-hangulatra kelt asszociációkat, mint a Gimesi András nemrég beküldött filmje, ugyanakkor amikor egy ilyen fényfoltot is belekomponálunk a képbe, akkor az olyan erővel van jelen a képen, és nemcsak azért, mert ott kiégnek a pixelek, hanem ez a kiégettség uralni kezdi a képet, és ezek a finom formák, ezek a női hajat idéző hínáralakzatok, ezek nem tudnak azzal az erővel megjelenni, mivel a fényfolt elnyomja őket. Ha a kép címét is nézem, akkor ez a fényfolt nem is ad hozzá ehhez a képhez, az értelmezéshez; azaz ha ezt levágom, ha beletakarok, akkor rögtön elkezd működni a kép, mivel egészében az egész nagyon érdekes, de az ott nekem zavaró. Az is egy érdekes szemlélet lehet, hogy a fényfolt körül ezzel a jégvirágszerű burjánzással foglalkozok, de most ez nincs eldöntve, a cím a hajra utal, de akkor meg a képnek ezt kell közvetítenie. A kép akkor marad a szorgalmi kategóriában és az egy disznót megkapja. (szőke)
értékelés:

Tekintetek

A képet közös döntéssel áthelyeztük a gyermekkor leckébe. Egy egészalakos portrét látunk egy kislányról, feltehetően egy cirkuszi sátor vagy valami freskószerűség előtt, innen ezt nem tudom jobban eldönteni, hogy a lovak a képen, ami Russeau-i értelemben-hangulatban szerepelnek ezen a képen, és mintha figyelnék ezt a kislányt, az alkotónak egy nagyon jó döntése az, hogy a kislányt a képen hova helyezte el; ráadásul a lovaknak az íves formája által a csípőn és a testen is egy ilyen íves forma jön elő, a kislány kezében ha jól látom egy maci van, amit ő nagy szeretettel ölel át. A kép tehát ezzel a hármassal dolgozik, a két lófej és a kislány viszonyával, és ami egy döntési helyzet, amit talán máshogyan is meg lehetett volna oldani, gondolok itt arra, hogy a kislány cipője lemaradt, ami nem indokolt, és a jobboldali ló mellett van egy félig belógó oroszlánfej, ami nem igazán tűnik tudatosan komponáltnak, azaz így, ahogy most van, nincs szükség erre, vagy tágabbra lehetett volna venni a képkivágást. Ugyanez igaz a ló fölött, a valószínűleg a lovas részletére is, amiből ha csak az ajkat levágjuk, csak az áll marad, azzal is elérjük azt, hogy nem azonosítható könnyen egy emberi fejjel. A fényképezőgép helyzetét megválasztva, most egy perspektivikusan enyhén összatartó formát ad ki a háttér paravánja, ami ha a fényképész egy kicsit elmozdul magához képest jobbra, kiküszöbölhető lett volna, ráadásul ekkor a kislány és a ló feje nem olvad ennyire össze formájában. Tudom ugyanakkor, hogy ezek a pillanatok csak másodpercekig történnek, addig lehet lefényképezni őket, aztán a kislány elmegy, elfut, tehát ezek a gondolatok csak azért kerülnek elmondásra, hogy a kompozíciót értsük, és egyáltalán nem biztos, hogy ott a gyakorlatban megvalósítható lett volna, úgyhogy ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

Türelem

Kedves Dénes, a képet szorgalmira átteszem, értem a képet, ez egy útikép, egy bicikli, amit leszartak a galambok, akár Hollandiában is készülhetett volna, nagyon köszönöm, és türelmet kérek a vágy kategória eléréséhez, ahová még várom a lecke megoldását. (szőke)
értékelés:

Merülés

Valószínűleg egy gyorsfolyású, hínárral teli folyót láthatunk egy hídról, ahol talán az alkotó párja, vagy valaki más egy nyári, női kalapot elejtett, beledobott a vízbe, és pont tűnik el a kalap. Ugyanakkor a kép egy csillogással, ragyogással próbál dolgozni, mint egy szőnyegháttér egy reklámfilmben, amiben felbukkanva csillogva megjelenik ez a női kalap, tehát akár egy fabulonreklám is lehetne, mondván, ha Fabulonnal kezeli a bőrét-haját már kalapra sincs szüksége, azt akarom mondani, hogy szorgalmiként az egy disznó megvan és további jó munkát. (szőke)
értékelés: