láncreakció
Láncreakció Dóczy.

Itt kapunk egy támpontot, hogy – láncreakció Dóczy – tehát, hogy a Dóczy Ferenc által elindított láncon egy láncszemet kellene látnunk. Ha igazándiból az asszociációs rend az akt és a test körül indul el, akkor én nem biztos, hogy ezen az úton most együtt tudok haladni, de ez nem jelent semmit. Nem kötelező nekem mindent 100 százalékig érteni. Ugyanakkor a képnek van egy kompozíciós rendje és a kompozíciós rendje az nagyon is fontos és nagyon is határozott kompozíciós rend, mert a Dénes úgy határozott, hogy a perspektíva eldöntésével egy döntött képformával fog dolgozni és ebben a döntött képformában egy átlós elrendezéssel hoz létre egy kompozíciót. Ugyanakkor mindamellett, hogy létrehozta ezt a kompozíciót, vannak olyan jelek ezen a képen amik ebbe a kompozíciós rendbe nem illenek bele. Például a bal alsó sarokban lévő árnyék, ami lehet, hogy a térde, vagy a könyöke a fotográfusnak, nem tudom, hogy ezt mi okozta. Például nekem ebből a helyzetből ez a szemeteskuka félig ott az alján kilóg a képből. És abban sem vagyok biztos, hogy ez az orvosi szék ez megfelelő, vagy méltó formája ennek az alátámasztásnak, amit a kép támasztékául használ. Tehát, hogyha azt mondom, hogy érdekelnek ezek a háromszögek, amik létrejönnek ezzel a kompozícióval, hogyha érdekel az a kék, ha érdekel az a vörös forma és mindezzel akarom, mintegy előre dobni, vagy mint egy mozgásba, vagy helyzetbe hozni ezt a festményt, ami tulajdonképpen egy tárgyfotó is lehetne és a tárgyfotótól ez által kívánom elemelni, akkor igenis ezekre a kompozíciós helyzetekre oda kell figyelni, hogy akkor ezek a háromszögek ezek ténylegesen jöjjenek létre és nagyon pontosan kell tudnunk mérni. Tehát ez mértan és matematika is. Bármilyen helyzetet csakis az indokol, hogyha ezt figyelembe vesszük, egyébként elkezd csúszkálni a történet. Ismétlés. (szőke-hegyi)

Hozzászólások

Éjjel az én kommentem akartam törölni csak, Dénesé is törlésre került, amint Balázs elérhető lesz, vissza fogom tenni.
És ebből a játszmából én most kiszállok. Majd Dénes helyrehozza, gondolom.

Türelmet kérek a komment visszaállításáig.

Szia Márti !Biztos meghaltam egész biztos meghaltam ...ezt ki mondta?....biztos nem a szamár

Ahová innen a Dénes kommentje eltűnt, oda szeretnék én is kerülni cakkumpakk. Köszönöm.

fuhhh--- ez kezd nagyon elharapózni.... nyuuuuugiii....

ÉN játszom (ha jól olvasom magam) és nekem a játék a legfajsúlyosabb emberi cselekvés a szeretet után…hogy TE-TI hogy hívjátok amit csináltok a TE-TI dolgotok
Gábor kössz de a segítőszándékod sajnos nem tudom írónia nélkül olvasni a mondatot és ez nem rólad neked szól: történetileg rá rá vetült az oldalra a jóhszeműség megkérdőjelezésének árnyéka de valahogy mindig kisütött a nap egész addíg míg Roland bárdolatlan de korántsem rosszándékú mosóporreklám megjegyzése kapcsán - mer ő is csak azt valja ami szar az szar ami nincs a képben filmben az nincs ott - a jószándék vélelme példaértékű csorbát szenvedett és azok akik úgy köszörültek hogy megpróbáltak rámutatni arra hogy Roland és megjegyzése tulzó de nem rosszándékú nos azok ahogy valahol Zsolt fogalmazott “…már nincsennek köztünk” aki meg fel felbukkan..nos magamra nézve leginkább árnyék…mégis miért kísértek?

Nehogy már összekarcoljátok egymást!
Kár lenne megkérdőjelezni egymás jóhiszeműségét...

Igazad van Dénes, polemizálunk egy képen, meg a lehetséges hátterén. Spongya rá. Rien ne va plus, hiszen ez csak játék, egy olcsó gyerekrulett, nincs igazam? Két hülye felad házikat, elemzi őket, igyekszik komolyan venni, mennyire korszerűtlen és nevetséges dolog ez már. Dobáljuk a fejünk fölé a kamerákat, az nagyon avangard és spontán, meg trendi és ari is. Szuper lesz.

Szimbolizál?...ne mán mint valami roszz Bergman utánzat kezd ez a beszélgetés olyan lenni, nem központozok mert két meló közti szabad 5 percem használom, nemtom ez elég fontosnak tűnik e....annyi törtönt hogy egy "rossz" játékosabb pillanatomban kinyitottama műhelyajtót és az történt ami ilyenkor szokott a belépő csak kupit lát engem meg öt perc múlva már rohadtul iritál ha bárki a műhelyembe úgy hogy közbe mondogatja hogy mi ez a szar..hogy mégis néha miért nyitok ajtót...mert előfordul hogy van aki ötletet ad vagy szerszámot ragad ilyenkor és AZ inspiráló.
Ancsel Éva....szerinted ő tudta mit miért csinál neked ezért jó....nekem meg azért fontos mert tudta hogy mit nem tud és hogy miről hitte azt hogy tudja de kiderült hogy mégse és ezeket nem gyomlálta ki a hatás kedvéért...és akkor itt zárnám soraim köszönöm a figyelmet energiát ..,,,,:,,??....,.!:::.... valahova jók lesznek:)

Dénes, tudod, hogy messzemenően tisztelem azt, amikor valami összeszedett dolgot teszel le az asztalra. Itt most "megütötte a szemem" Ancsel Éva neve, a napokban a rádióban épp az ő könyvéből idéztem. Egy dolgot nem értek igazán, és ez baromi egyszerű. Ha valami nem sikerül, ha nem az, ami, ha csak a te fejedben áll össze laza asszociációs szállal és magad is leírod soraid között, hogy ami képben ebből megjelenik, az jó esetben is csak félkész darab, akkor miért esik nehezedre elfogadni, amit írtam lejjebb. Ancsel Éva tudta, mit miért csinál, miért ír és hogyan. Te még annyira se veszed a fáradtságot, hogy a szöveged legalább vesszőkkel, pontokkal tagold. Tényleg nem értem, ezért várnám a segítséged, hogy ez mit akar szimbolizálni, hogy ez valami félreértelmezett szabadságeszmény, vagy neked ennyit ér a kommunikáció, vagy ennyire fontos ez a kérdéskör... Mert a képen ugyanez érződik.

Feri kössz...igen a halára gondoltam én is, nekem ilyen a viszonyom a halálhoz kevésbbé költői és rendezett sokkal inkabb kaotikus és kérdésekkel teli főleg ha én haldoklom:)... tegyük hozzá kórházban dolgozom és ahhoz képest ami halálból konkrét és érzékelhető az én szedett vedett odadobott lépem is túl költői...a mélységet őszinteséget itt hagyjuk megmutattam a műhelyt ahol a félkész darabok hevernek és a halálhoz való viszonyom ilyen félkész darab, mondhatnám nem vagyok kész rá és zavar is ha költői rímekbe szedve látom...Ancsel Évának van egy könyve amit tudva hogy napokon belül meghal úgy írt a címe Utolsó bekezdések....érdemes beleolvasni neki min járt a halála előtt feje és mit érzett

..és a cím is a legegyszerűbb megoldás

Nekem a Dénes fotója semmiképp sem azt a hangulatot vagy érzésvilágot adja vissza /ha nem épp valamelyest az ellenkezőjét/, mint mikor Feri "lelkében" megszületett, a Meghalás pillanatait tükrözi. Igen, elindult a fény felé, bele bátran abba a dimenzióba, amelytől oly hosszasan reszketett ameddig abban a székben ülve gondolkozott az akkori állapotán. Egyébként Dóczy Feri képénél nekem a "Finding Neverland" c. Marc Forster film jutott eszembe, legfőképp a film vége előtti rész, az, hogy a HIT mit is jelent igazán...
Dénes fotójából szerintem ez a fennköltiesség az a varázs teljesen kimaradt.

Dénes, látom nem érted a fotómon bizonyos tárgyak ott létét, így megpróbálok egy gondolatot leírni Neked. Nem kell kötelezően ezt látni ez csak az én személyes gondolatsorom.
A címről csak annyit, hogy nem feltétélen a lányról szól, hanem az intézetről is ahol készült. Kicsit a kórház jelenlegi sorsára is akartam utalni, azt kell tudni lehet megszűnik, de ez most nem is fontos.
A hölgy szállt ki a székből, de már nem fiatal az Úr elé lépve mindenki szép, nincs rajta ruha, hogy is lehetne, félúton van. Sötét a folyosó nem látható senki más, ami nem jelenti, hogy nincs is ott, azok még e világi dolgok.

Üdv!
Elnézést bocsánat, hogy beleszólok én is.
A lényeg itt tulképpen szerintem az -- és nem csak a Dénes képével kapcsolatban, hanem az egész Estiskola rendszerével, hogy valóban zavarbaejtő (számomra legalábbis), amikor egy alkotásomat értékelik - legyen az pozitív értékelés, avagy negatív - csak azért mert az az értékelés őszinte. Ez az egy dolog az, amit alkalomadtán nehéz elfogadni, megérteni, egyetérteni. Mert az alkotás őszinte értékelést és reakciókat szül, akkor is ha az alkotás nem őszinte, vagy nem eléggé átgondolt. És igazán ezt nehéz feldolgozni-- magadba nézni, hogy igen, tényleg nem voltam eléggé őszinte és eléggé átgondolt, és nézzük csak meg újra, hogy mi is rejtőzik bennem ennél sokkal mélyebben és őszintébben...
á.

Annyit tennék ehhez hozzá, hogy a puliszkát ne piszkoljátok. Nagyon is ünnepi tud az lenni, ha jól van megcsinálva.
A képhez meg annyit, hogy ha Dénes valóban azt gondolta, amit itt alább írt, akkor azt nem sikerült képben megoldania. Ennyi. Nagyonis korrekt ötlet az ajtó túloldaláról is megmutatni a szituációt, csak a kivitelezés nincs az ötlet szintjén.

Dénes, kaptál egy értékelést a képre, egy elemzést. Láthatóan egyébként érted is, el is fogadod, de azért szükségét érzed a provokáló vitának. Én meg újabb gondolatokat nem tudok hozzácsatolni ahhoz, amit leírtam. Abban igazad van, hogy el vagyunk kényeztetve, mert az estiskolás beküldők jó része igyekszik egy-egy feladatot megoldani, értelmezni, átszűrni magán és örömét leli abban, hogy együtt lehetünk - ilyeténképpen pedig igaz, a puliszka már kevésbé ünnepi. Abban tévedsz, hogy nem a képed a puliszka Dénes, hanem az az oktalan vita, amit folytatsz egy hanyag, félvállról idedobott megoldásod kapcsán. Ez a kép hanyag, félvállról idedobott ügy. Azért mondhatom ki ezt, mert te magad már küldtél átgondolt és végigvitt üzeneteket is. Nem magunkhoz mérünk, hanem hozzád. Ez a kép Kovács Déneshez képest slendrián, olyan, ahogy a kommented is írod, se vessző, se helyesírás, csak úgy, hogy van 5 percem, odafirkantok egyet Hegyinek. Egyszerűbben mondom: az értékeléssel és az azóta írt válaszainkkal többet dolgoztunk ezzel a képpel mi, mint te a készítésekor.

Csúszik. Nem az értékeléssel vitatkoztam. A "nincs a képen" megjegyzéssel mely ellentmond az értékelésnek és a hozzáállással. Egy asszociációs játékban minden reakció érvényes legfeljebb annyira szubjektív vagy sűrített hogy tényleg izzadni kell érte ha érdekel, vagy nem ha nem hát nem...asszem el vagytok kényeztetve mostanában még a " kezdők" szintjén is és már pfuj ha puliszka kerül az asztalra. Ha helyre akarsz utasítani bármiért tedd meg " a la parasztosan" azt értem és elfogadom ha tisztán a házigazda jogán teszed mert ez a csináld az öt tíz leckét "tanács" valamiféle fentről le helyreutasításon kívűl nehezen értelmezhető: az 5 vágy 8 mozgás 9 ágyam 10 köldök leckékre elég sok közelítést küldtem persze "meg nem oldottam" és a 7 csendélet 6 kedvenc kapcsán is izzadtam pár kört...nem értem miben is segítene nekem ezek újracsinálása...? De egyébbként ennyi szót nem ér a kép, egy játék vagy játék és ha teljesítem a szabályokat mindeggy milyen ügyesen játszom vagy nem játék... az asszociáció szabad ha van egy várt megoldás akkor az feladatmegoldás és úgy tűnik itt erről van szó főleg ha figyelembe veszem a második kiegészitést a leckére ez esetben az első kiírás kapcsán félreértettem a szándékot mert ha megértem ahogy ti gondoljátok valóban hozzá se nyúlok ahogy a többi leckéhez sem. kapcsford

Dénes, én értem, hogy a lazaság, még ha művi is, a szabadság illúzióját adja. Azt is értem, és fontosnak is tartom, hogy kétségbe vonjunk dolgokat, véleményeket, hiszen Szőke vagy az én értelmezésem is csak egy a sok közül. Ha egy értékelésre, ami elég részletesen elmondja, mi a baj, aztán egy kommentre, ami szintén elmondja, vállrándítás a válasz, hogy hát ja, szar az alapanyag, hanyag is voltam, csak úgy játszásiból löktem ezt ide, de miért nem izzadtok jobban meg az értelmezhetőségéért ti nézők, hát, én meg erre azt mondom, hogy izzadjon az alkotó, az az ő dolga, és ne saját eddigi szintje alatt dumáljon kép helyett. Túl van ez agyalva. Egyszerűsítsd.

Zárójeles megjegyzés, hogy lehet ám, hogy ha az első 5-10 leckével foglalkoznál odaadóbban, akkor bizonyos alap kérdések helyére tudnának kerülni és nem kényszerítene a technika hiánya és nem kedvetlenítene el az, hogy valami nem az lesz a végén, amit te fejben megálmodsz. A portré magadról, a csendélet, a kompozíciók és a fények.

De mondhatom egyszerűbben is. Ez a kép számunkra értelmezhetetlen kapcsolódás. Nyakatekert és kimódolt az a sztori, ami ráadásul verbálisan van meg csak. Ha kapsz egy kritikát, azt nem kötelező elfogadni. De ha kitettem, annak oka van, ez az ok a párbeszéd. Márpedig még a párbeszédhez is kell némi fésültség, hogy foglalkozol azzal, amit a másik mond. Itt én ezt nem érzem, a válaszban sem, amit érzek az a leszarom-vállrándítása. Az meg nem jó.

Valóbban kevésbbé egyértelmű a környezet de amennyiben ez egy András által azonosított orvosi szék akkor ha nem is egyértelműen de fogható hogy ez kórház, szobabelső mert az ajtó jelzi hogy bentről kifele nézünk, szemben van velünk egy hanyagul odadobott női akt a másik háttal nem olyan nehéz összekötni....való igaz nem üvölti a fejedbe a kép a történetet és valóban nem órákig alkottam....de amennyire hanyag a kép annyira hanyag az állítani hogy "nincs a képen" semmi ami kapcsolódik vagy értelmezi Feri képét persze értem én hogy koldus jellegű kivitelezés taszító a nagybetűs " Fotográfia" mellett de a rosszul kiejtett ragozatlan mondatot is meg lehet érteni ha akarom...persze senki sem kényszeríthető rá hogy a "szintje" alatt kommunikáljon...sorry hogy belemakogtam a szofisztikált párbeszédbe, ja és szted ha nem fasza nem tesszed ki... tehát van választástok twisztelettel st fülig sem james

Dini, ez amit leírsz, mind szép és nemes, csak nincs a képen. Ha festő haldoklik - oké, tételezzük fel, megy ez az út és az előzőből akár ez is lehet - akkor ehhez ennek manifesztálódnia kell. Haldoklasz-e egy irodai szobában? Mert vagy otthon haldoklasz, vagy kórházban, de ez egyik sem a kép szerint. Az, hogy elbillen a képsík, akkor értelmezhető, ha a környezet egyértelmű utalásokat tesz, enélkül egy döntött képsíkban lefotózott festmény marad, és nem több.
Másképp fogalmazok. Az odáig rendben van, hogy a fejedben elindítasz egy asszociációs fonalat. Ha nem is didaktikusan, de mindenképp jelzésként ezeknek az állomásoknak a képen kell lennie, mert ha ennyire elrugaszkodik a képi megfogalmazás a te asszociációdtól, akkor mit tehet a néző? Honnan találja ki ezt a történetet? Feri képén látunk egy kórházat, egy folyosót, jól beazonosíthatóan, erre a tolószék is rásegít, és utána látunk egy ajtót fénnyel és abban egy akt nőt, aki áll. és néz befelé. A fény felé. Asszociációkat indít el, ezért is lett kezdőképe a láncreakciónak, de mindemellett igen pontos helymeghatározása is van, tehát nem kell azon agyalni, hogy honnan rugaszkodjunk el. Itt egyetlen kapcsolat van, ami látható, ez a festett női akt. Most az egy másik dolog, hogy nincs értelmezve az sem, miért rossz a repró, tehát hogy hanyagok vagyunk és csak odadobtuk a képet, és nem törődtünk azzal, hogy rekonstruálva legyen, vagy ez valami történetben csak jelzőpont és nem főszereplő. Most ez a főszereplő és semmi más, nincs jelzés másra, a környezet nem erős és nem utal semmi kézzelfoghatóra, tehát az a szerep, ami a történetben a képben a képé, az nem tud létrejönni. Egyébként is, az a történet, amit leírsz, azt igényelné, hogy korrektül meg legyen komponálva a környezet, hogy a mese tovább szövődjön.

András értem lovag értem szavad, na most ez nem egy vicc a részemről. Ha van még igény párbeszédre segítek: Feri képén egy női akt tekint be egy kórházi szobába mögötte egy tolószék amit én nem értek miért és hogyan van ott talán a lány szált ki belőle talán azé a ki bent fekszik és miért csupasz a lány, talán az álmodja aki bent van vagy csak a kiszolgáltatottságot jelzi stb....Mivel nem értem ezeket egyszerűen gondolom tovább megmutatom a képet a bentfekvő én szemszögéből...a kép azért van döntve mert a párnáról félrebillent fejjel látom a dolgokat, mivel nem értem az akt tolószék relációt azt meghagyom a maga érthetetlenségével együtt... a festménnyel szerencsém volt mert épp ott volt és alkalmasnak találtam arra hogy egy viziószerű értelmezés irányába mozdítsam a lány jelen és nem jelenlétét. Az a maszat lent sajna a telefonkamera specialitása hátsó megvilágítás esetén de azon nem akartam változtatni pont a fordított fényből a sötétbe nézés miatt... mondjuk az én történetemben egy festő haldoklik és és talán vizióként talán "valóságként" az utolsó kifényesedő pillanatokban megjelenik neki Múzsa és a tolószék azért van ott mert már nem lesz rá szükség ......

Új hozzászólás