10. Házi kedvenc

Tiffany
A Pedellus leckéjének ismétlése.

Ezt szeretem ezt a képet. Hájom disznyó, mej nadon szép, olyan ajanyos kiskuta, (hát eztet ha te legépeled, hogy hogy mondtam...), hát annyira kis pici kutája, dönölű, hogy néz a macikája, hát nem elemzem! (szőke) A Hegyi annyit mond, hogy a súlypont! Hol a súlypont Norbi? A fánál. És még? A kutya fejénél, meg még hátrébb. És akkor mi van a kép bal oldalával? Az könnyű lett. Tehát? Felborul a kép. Mi a megoldás? Kutya lába képszélig, fa mögüle balra elmozdul, kutya hátából is többet picit és máris máshogy alakulnak a súlyok. (hegyi)
értékelés:

Egérfogó

Lucifer macska fejét lesunyva figyel, vadászik, és úgy komponáltad a képet a szűk vágással, hogy én is húzom be a nyakam, hogy egy szintre kerülhessek vele. Ez nem feltétlen válik előnyére a komponálásnak, egy ilyen szép teknőc-színű macsek így fényelve és vágva inkább tűnik kövérnek, mivel nem láthatjuk a testformáit. A színekkel bajom van, nem érzem indokoltnak a szépiás beütést. (hegyi)
értékelés:

Afrikai nő
Egy fél éves, félénk póni számomra érdekes hókával.

Szép lenne ez a kép, ha egyrészt nagyobb levegőt hagynál a lónak, hogy ha már ilyen sejtelmesen bukkan elő a sötétből, akkor anak a sötétnek legyen tere, egy ekkora állatnak legyen honnan kilépni. Másrészt, fontos lenne, hogy a monitorod és az eszközeid jobban legyenek beállítva, ha ilyen szélső határokon mozgó képeket készítesz, mert kellenek a különbségek az árnyékokban is. Így most tökig tekert fényerőnél is elveszik a ló füle például. (hegyi)
értékelés:

kutyám az erdőben

Kedves Mártikám, remélem megjöttetek a nyaralásból és azt a levelemet, amire nem válaszoltál, arra a levélre majd válaszolok, nagyon örülök, hogy képpel jelentkeztél. Tudod, hogy nem kenyerem a beszéd, én is érzek a te üzeneteidbe, nagyon tetszik a kutyád, csak nem tudom, mi a neve. (szőke)
értékelés:

kecske

Kedves Emese, köszönjük az Öreg néne őzikéje illusztrációt, persze tudjuk, ez kecske. Mégis van egy távolságtartás abban, ahogy felülről, felnőtt szemszögből exponálsz, a modellektől is távol. Ha lejjebb guggolsz és kicsit a kecske felé mozdulsz, akkor az esemény erősebb lenne. (szőke)
értékelés:

Vaulecke

Kedves Dénes, Bandi (nem a macska, hanem a Szőke) rámtolta, hogy az állatoskutyásgyerekest értékeljem én, mondott hozzá valami olyat is, hogy talán a családi fotóalbumot nem kéne elküldeni, mert ő nem tudta, hogy a sokból ez már válogatva lett. :) De viccet félretéve, mivel Erika kutyájánál részletesen elmondtam, mi a baj a túlszacharinozott helyzetekkel, így csak pár szót szólok, felsorolásként.. Kutya lába levágva. Gyerek térde levágva. Háttérben gyerek feje kettéfűrészelve - eddig a hentelés. Kislányod nem néz ránk, kutya inkább tűr, mintsem élvezi - és globálisan persze aranyos, cuki történet, de az ilyen történetek még akkor is megfontolandó, hogy megörökítésre alkalmasak-e, ha egyébként minden alkatrész a helyén marad, és a modellek adott gesztusának nem a végét, hanem az optimális csúcsát kapod el. Mindennek ellenére tökéletesen értem az elfogult apát. De az nem elemezhető, csak a kép. (hegyi)

Nagyon melegem van

Kedves Erika, és többiek, akik gyereket, kutyát, családot fényképeztek, szeretném felhívni a figyelmeteket két igen fontos dologra, ami ezeken a fotós területeken sokszor okoz félreértést vagy gondot. Az egyik, hogy a gazda szeme, a szülő szeme másképp, kevésbé kritikusan szemléli a portré alanyát, mint egy kívülállóé. Tehát könnyen kerül ki kevésbé szerencsés beállítású, az alanyra nézvést nem előnyös kép is a szerető fotós keze közül. A másik, hogy a szeretet, rajongás túlédesíti a fényképet, mint egy cukormáz, fogyaszthatatlanná téve azt. Családi fotóalbumokba így kerül be a félig lemaradt, vizes kutya, vagy az üvöltő, spenóttól csuszpájzos gyerek éppúgy, mint a régi korok beállított, nagy masnis, grübedlis, kisvonattal a hóna alatt álló kislány, vagy a gombolyag mellett édesen alvó kiscica. Egyik se jó irány, és nehéz helyzetbe hozza azt, aki kívülállóként kénytelen a képet nézni, arról nem beszélve, ha véleményt is kell róla mondania. Márpedig abban maradtunk veletek, hogy az Estiskolán akkor tanulunk egymástól a legtöbbet, ha kertelés nélkül elmondhatjuk a véleményünket. Természetes, hogy senkit nem áll szándékunkban megbántani.
   Ennél a képnél több tipikus hiba is van. Az egyik, hogy lemaradtak alkatrészek a kutyáról, a lába, a szőrvégek, emellett nem lett a fényképezésre felkészítve az állat. Gondolom rohangált a kertben, aztán a nagy melegből befutott a konyhába, ahol platty, elfeküdt, és most piheg szegény. Ráadásul a szeme is be van gyulladva. Na de akkor miért fotóztad le? Úgy tűnik, itt is vakut használtál, pedig nem egyszer elmondtam, hogy nem szabad vakuzni az állatot. Ha nem vaku, akkor valami erős műfény lehet, ezt te tudod. A póz, amiben fekszik, nem mutatja meg a testi adottságait, a lábait, a formáját, nem előnyös. Ha együtt vagyunk egy állattal, ismerjük, tudjuk, mikor van jó formában, mikor alkalmas arra, hogy megörökítsük. Ilyen képet a családi albumba se csináljunk, mert ez egy rossz pillanat. Biztos van olyan helyzet, amikor a kutya élénkebb, ki lehet vinni a fényre, ha van kert, vagy egy parkba, ahol természetes fényben és környezetben szebben mutat. Ha pedig egy állat már nagyon öreg, beteg, akkor ne fényképezzük, vagy nagyon figyeljünk arra, hogy a képen, amit készítünk, ne legyen szánalmas, vagy visszataszító. A fénykép megörökít egy pillanatot, ez nagyon kifejező szó. Az a pillanat örökké tart (vagy amíg a fénykép). Nem lehet tudni, hogy mi volt előtte és mi lesz utána, hogy baleset érte a kutyát, és felkelt-e valaha is arról a konyhakőről. Én most erre nem adok disznót. (hegyi)

Tőtöttem má' fel macskát mer a pedellus is biztosan nagyon szeretne mán' értékelni.

Kedves Tamás, örülünk a macskádnak, jól komponált a kép és jó az élességgel a játék. Bővebben a videoban. (szőke) értékelés:

kutya

Van olyan kutya amelyik szereti a vizet...

kutya

és van, amelyik nem.

Kedves Norbert, tudom, hogy a két képet mint ellentétpár küldted be, de én a másodikat rossz iránynak gondolom, ezért arról csak annyit mondanék, hogy én nem szeretem azt, és etikailag is problémám van vele, ha egy nekünk embereknek kiszolgáltatott állatot olyan szituációba kényszerítünk, ami neki nem jó. Nekem is van kutyám, egy labrador, és nem szereti a vizet. Ezt én tudom, és nem hoznám olyan helyzetbe, még egy poén kedvéért sem, ami neki tudottan rossz. A fölső kép viszont önmagában nem értékelhető, mert az állatból szinte semmi se látszik. A feladat a kedvenced bemutatása. Ez a két kép rólad szól. Ha gondolod, ismételd meg ezt a leckét, de ne sürgesd vele magad, akkor fényképezz, amikor a kutyád is kész az együttműködésre. (hegyi)

Ő Tigris, a házikedvenc. Leggyakoribb lelőhelye az ágy, de van, hogy elmegy sivatagot keresni az ágy alá is. Mindig kitalál valami kópéságot, amivel megnevettet. Tigrist mindenki nagyon szereti, aki ismeri valamennyire, ismerjétek hát meg ti is (az egyik oldalát)!

Kedves Balázs, maga a kisfilm 3 disznó, és hadd jegyezzem meg, hogy fontos eszközt használtál az animációnál: aktivizáltad a bábost. Ez egyfajta önreflexió, vagy a titkok fellebbentése. Nagyon jó lett volna többet látni abból, amit a filmben néha pár másodpercre érzékelhetünk, hogy maga a bábos óriási koncentrációval, szinte nyelvkilógatva, összeszorított fogsorral animál. Dramaturgiailag nagyon sokat segítene a filmnek, ha ez a jelentét még tudatosabb és még vállaltabb lenne. (szőke) értékelés:

a kutyától származunk
Vackor vendégségben nálunk... AnnaSára kutyaszerelme.

Kedves Dénes, a két képből ezt tettem fel, úgy érzem, ez többet kifejez a gyerek-kutya kapcsolatból. Ami miatt mégis azt kell mondjam, hogy ez most egy disznósra sikerült, az két fő dolog, egyrészt a kompozíció, másrészt a világítás. Dől a horizont, vágtad a modelleket karnál úgy, hogy az nem jó érzés, és a kutya előtti műhamburgernek nincs a másik térfélen ellenpontja - na nem szájbarágósan, de akár a gyerek lábánál valami hasonló elmozdító képi játék elfért volna. Tudom, hogy nem egyszerű állatot fényképezni, de megéri a ráfordítást. Nem lehet "olcsón" megúszni. A másik kérdés a vaku. Egyrészt én nem szeretem azt, ha védekezésre képtelen állatra vakuznak, még oldalról se, másrészt a telibe vakuzással a világos konyhakő túlvilágítja az előteret, miközben a vaku fénye a háttérben már elhal. Szóval összegezve az ötlet jó, de a kivitelezés nem déneses eléggé. (hegyi)
értékelés:

Kutya meleg van...
Végre rászántam magam a kutyanyírásra. Nem könnyű meló...

Kedves Tamás, érdekes formát rendeztél a kutyád szőréből - akarva-akaratlanul, mintha egy másik, leeresztett lufikutya feküdne a földön. Épp ezért, mivel az eszközök szinte maguktól adják a megoldást is, erősebb kompozíciót várnánk. A betonlap repedése kettévágja a képet, így a képzelet árnyékvetítő játékát is leállítja. A tartalom, a történetmesélés is elakad, mert fények nem erősítik a hőséget, a formák nem állnak össze egésszé, esetlegesnek mutatkoznak. Azonban az ötlet jó, így ha a szőr még megvan és a kutya sem menekült világgá a processzus után, érdemes lenne ismételni. (hegyi)
értékelés:

Kutyasors
Sokat gondolkoztam, hogy feltegyem-e ezt a képet. Amiért elkészült, röviden csak annyi, hogy a szomszédban volt egy "hangos" kutya, valahányszor meglátott valakit, éktelenül nagy lármát csapott. Egyszer amint a kertben dolgoztam, feltűnt az ugatás hiánya. Kérdem a szomszédot mi van a blökivel. A válasz: - Megöltem, mert hangos volt.
Ez volt az Én hatodik leckém.

Kedves Feri, nagyon szépen használod az árnyalatokat ezen a képen. Persze felmerül a kérdés, hogy beállított képről van-e szó, vagy a szomszéd baltáját látjuk. Ha nincs mód a dolgokon kattintás előtt változtatni, akkor azzal főzünk, amink van. Ha van, akkor figyelni kell a formákra. Egyrészt a balta élének lapja fontos a történethez, az árnyékban lévő rész túl sötét ahhoz, hogy kivehessük a részletet, azt, amibe kapaszkodhatunk a sztorinál. A másik a kutya foltja, ami egy lehelletnyit ha élesebb, akkor jobban érthető. Nagy machinátorok még arra is figyelmet szentelnének, hogy a kutya foltját a balta nyele összekapcsolja, vagy se. Ezt csak azért mondom el, hogy érzékelni lehessen, mi minden segítheti egy-egy kép információinak átadását.
   Ha ezeket a pici dolgokat is belegondoljuk a képbe, akkor ez egy három disznós munka - lenne. Kettőt nekem így is ér - de szeretném, ha nem zárnád le a pedellus leckéje vonalat, ahogy a vágyhoz is jó lenne még munkát látni tőled. Időd van, nem sietünk sehová. (hegyi)
értékelés:

egyetlen szerelmem

Kedves Renátó, nem tudom, hogy ez a kép mikor készült, az értékelés után vagy előtt. Miért döntöd a horizontot? A kutya feje beleolvad a háttérbe. Ez egy gyönyörű eb, próbálj valami bátrabbat kitalálni vele. Próbáld meg futtatni és futás közben fotózni, elkapni egy jellegzetes mozdulatot - de mindenek előtt a hátteret mindig vizsgáld meg, hogy ne legyen túl nyugtalan. Mozgást két módon fotózunk. Az egyik, hogy követjük a kamerával a modellt, így ő viszonylag éles marad, a háttér mozdul jobban, tehát ez a módszer azzal kelti a mozgás érzetét, hogy a táj mozog. A másik, amikor bemozdul a modell és a háttér marad nyugalomban. Ez utóbbit inkább akkor használjuk, ha a mozgás csak részleges, ha a testnek egy része legalább mozdulatlan marad. Ez a szép kutya is megérdemli, hogy foglalkozz a témával még többet. (hegyi)

Haaad mennyek be...
Ő a 007-es házikedvencem. A neve Di... BunDi. (Azt hiszem, hogy épp felénk néz.)

Kedves Tamás, kevés hiányzik a három disznóhoz. Egyrészt: a fotó kegyetlenebb a filmnél, a legapróbb részlet is elvonja a figyelmet, beég a retinába, és nem hagy nyugodni. Ilyen a szőnyeg. Zavaró a forma, amit mutat. A másik a kompozíció súlypontja. Ha a "modell" eleve csak részleteiben van jelen, akkor nyugodtan vághatsz jobb oldalon, hogy beljebb húzd a fekete tömeget, mert az ajtó szürkéje eleve arra húz, a kutya is ott ül, ehhez egy feszesebb szerkesztés kell. És a záridő itt is probléma. Tudom, a digitális korszak a mélységélesség és a bemozdulás elvesztését hozza, mert az emberek java azt hiszi, egy kép akkor jó, ha mindenütt tű éles. Ez tévedés. Az időt és a mozgást is azzal tudod behozni, ha a mélységélességgel és a záridővel játszol. A várakozás, a bejönnék de nem merek/nem szabad érzete így csak a befelé tekintésben van jelen, meg a kép címében. A kutya fajta jellegéből adódóan a tekintet hiánya ezt az üzenetet nem erősíti. Erre a mozgással lehet utalni, azzal a finom mozgással, amit a várakozó, de türelmetlen állat produkál. (Ami a fürdetést illeti: a kérdés az ábrázolás célja. Ha a cél a tökéletes jelleg megmutatása, akkor valóban lehet, hogy meg lehet előtte fürdetni is a kutyát, de én alapvetően idegenkedem a beállított történetektől, mert az igazságtól messze vannak. Ez nem jelenti azt, hogy ne kellene a képen szereplő ember vagy állat kinézetével is törődni.) Próbálj kis mozgást vinni a képre. (hegyi)
értékelés: