Munkák | Látszótér

Szűrés

sűrűsödik a gond
dzsemmesedik az élet
nem érzem
nem érzem egykori
gyümölcsízét a létnek
eltűnök
álmodom

zöld fügeségről
lekváros lágyságról
mélységsüllyedésről
cukorboldogságról
szétterülő szószban
süppedek el
bödönöm alján
merülök el
elmerülök
végleg

Idill

Itt egy ízig-vérig Vedres Ági-féle filozófiát látunk, lázadás az EU ellen, a bizonyíték, hogy a lila tehénen kívül létezik a magyar tarka; kérdésként vetődik fel, hogy a család filozófiáján belül átszűrődik-e a szubjektum, az egyén, az alkotó minősége, akkor ebben mi az a helyzet, melyik az a pozíció, amiben Vedres Ági családtagként ebben a családban melyik élőlényt gondolta magára asszociálni. Itt majdnem egy anatómiai tanulmányt vagy iskolai tananyagot látunk az első tehén személyében, oldalnézetben jól látható. Szeretem ezt a képet, a család kategóriájában a kellő fanyar humorral ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

Rövidfilm a barátságról

Egy furcsa barnás tónus van jelen a sorozaton, ami olyan, mintha egy múltidéző anzix lenne, egy régies képsor. Ha képsorként tekintünk erre a kilenc képre, és benne van az is, hogy ezt rövidfilmként definiálta az alkotó, de mindegy is, mert ha ez egy film, akkor ezek snitthatárokat jelölnek, és akkor is fontos az, hogy melyik snitteket hagyjuk meg. Én végigmennék szívem szerint ezeken a képeken, hogy melyiket hagynám meg a sorból.
Az első kép értelmezi a helyzetet, tehát ez egy fontos kép. A második képet nem érzem ebben a helyzetben elég erősnek, de a harmadikat meghagynám, ami jól értelmezi a két ember helyzetét, ugye ráközelítettünk erre a témára. A negyedik kép is erős, közel került egymáshoz a két figura, az ötödiket nem tartom ebben igazán továbblépésnek, a hatodik megint erős, a két figura külön helyet keres magának a pecázáshoz, a következő a kutyával egy új figurát beléptetve, megbontva ezt a kapcsolatot megint egy erős kép, és utána a következőt megint kihagynám, az utolsó pedig megint maradna, mert megint nyugalom van, és pecáznak a gyerekek. Tehát egy szűkebb, pontosabb dramaturgia, és én feladnám ezt a barátság-témát még, hogy foglalkozzunk vele, mert a két gyerek kapcsolatát látjuk, és jól értelmezzük, de azt kell, hogy kérdezzük, hogy ebbe hol kapcsolódik az alkotó, hol van ebben a Vedres Ági? Mint kívülálló, mint vágyakozó, aki mindig is vágyott egy ilyen történetre, szóval azért mondom a dramaturgiát, hogy ezek legyenek először fejben letisztázva, hogy ki vagyok én ebben a történetben? Két disznó és ismétlés. (szőke)
értékelés:

Rejtély

Egy triptichont látunk, ami három álló formátumú képből, fázisfotóból áll. Ha a képeket önállóan kezelnénk, akkor elképzelhető, hogy bizonyos kompozíciós problémákat vetne fel. Ugyanakkor úgy sejtjük, hogy valójában egy szűkített mozgófilmet, egy szűkített történetsort látunk állóképekben elmesélve, ami esetleg felülértékelheti az önálló képeken felfedezhető aránybeli problémákat, mert a kép középpontjában egy talán nejlon, vagy valamilyen könnyű anyagú, zöldes színezetű függöny széllel kapcsolatos játékát, lebbenését mutatja. A hármas képsor valójában egy XIX sz. végén, XX. sz. elején nagyon is elterjedt, közkedvelt játékot is idéz, amiről esetleg az Estiklopédiában láthattok, ez pedig a könyvesboltokban előszeretettel vásárolt, elsősorban gyermekkönyvekkel kapcsolatos könyvszélekre vonatkozik, ahol megpörgethettük a lapokat, és a lapok szélein, a szamárfüleken megjelent egy rajzolt vagy álló fotókból álló képsor, ami aztán később, az 50-es, 60-as, 70-es és 80-as években is az iskolákban a tanulók között nagyon is divatos játékformába, népi játékban csúcsosodott ki, amikor a gyerekek a tankönyvek széleire ugyanígy rajzoltak, mintegy animációs filmet készítve, sokszor humoros, néha érzéki, pajzán formában. A kép azt a feladatot vállalja magára, hogy az anyag súlytalansága a szél játékával létrehozzon itt is egy ilyen, idővel kapcsolatos szimbolikát. Mivel az épített környezet, amit látunk, egy puritán, de sejthetően klasszicista épületformára utal, egy nyitott ablakkal, olyan az egész, mintha akár egy emberi történet, egy párkapcsolat, ablakon kinéző ember, utcán elhaladó ember kapcsolatában, férfi-nő kapcsolatában, beszélgetés, és ezerféle verziót ide lehetne álmodni, ennek egy befejező traktusát látnánk, ami az asszociációt erősíti. Újra itt is elmondanám, hogy ezek az asszociációk akkor érthetőek, ha ezt egy korhatáros képnek fogjuk fel. Nem abban az értelemben, hogy női vagy férfi alak ruhátlanul jelenik meg a filmben, és az általunk megszokott mozibajárásnál látjuk a 16-os vagy 18-as korhatárokat, hanem mindazt a megélt emléknyomot, amelyek a párkapcsolati helyzetekből, az elbúcsúzásokból, a találkozásokból, a vágyakozásokból, a megtörtént eseményekből táplálkoztak. Megpróbálom egyszerűen elmondani. A kép bizonyos üzenetrendszere akkor érthető meg, ha a befogadó, a néző számára ezek az emléknyomok megtalálhatóak a saját, megélt életútjában, és ezeket rezonáltatja a képsor. Ha ez a rezonancia megvan, megtörténtek ezek az emlékek és nyitottak vagyunk erre a képre, úgy, ahogyan az ablak is nyitott, akkor a kép számunkra elkezd üzenni, elkezd mesélni; amennyiben nem vagyunk erre nyitottak, bár megvannak az emléknyomaink, akkor a kép szikár és értelmezhetetlen marad. Én afelé hajlok - hiszen végig próbáljuk keresni, követni az alkotókon, a saját munkáikon keresztül a személyességet és a szubjektumot - hogy Vedres Ági Rejtély című képe, amelynél én jó címválasztásnak tartom ezt a szót, a mozgás leckére megfelelően oldja meg a feladatát. Az is egy erénye véleményem szerint a képnek, hogy ha ezt mozgófilmen láttatja az alkotó, talán pont azért, mert mozgófilmen kézzelfoghatóbb ez a mozgás, nem jön létre a szürrealitása, a reálistól elemelt állapota, hanem a prekoncepció szerinti mozgófilmből kiemelt három kocka hozza létre az idővel való kapcsolatot, én úgy gondolom, hogy ezt az alkotó jól oldja meg, ezért jár érte a három citromdisznó. (szőke)
értékelés:

Házimacska - Pedellus -

A kép alapvető kérdése az, hogy két élőlényt látunk a képen, egy nagy fejet és egy nagy macskát. És hogy a két meghatározás a házimacska és a pedellus. A nagy fejről úgy tűnik, hogy egy női fej lehet, és mivel úgy tudjuk, hogy a pedellus nem nő, nem gondolhatjuk azt, hogy a pedellus lenne ez a fej. Látunk egy macskát, egy nagy dagadt macskát, az meg úgy néz ki, mint egy macska, gondolom ez lehet a házimacska. A kép absztrakcióját valószínűleg az jelentheti, hogy a női fej mivel nem lehet a pedellus, ő lehet a macska, és a macska mivel nem lehet női fej, mert szőrös, az lehet a pedellus. Amikor ilyen szintre érkezhettünk a képpel és megfejthettük a kódját, a másik örömteli dolog, hogy ebből a házi feladatból ebből nagyon pontos és konkrét üzeneteket látunk az alkotó estiskola-táborban való munkájából, nagyon sok olyan motívumot látunk itt fölsejleni a tábori munkából, ahol ő ott volt, jelen volt, abból építkezik a kép. Szinte a kép teljes egészére azt mondhatjuk, hogy előzményének kell tekinteni az estiskola-táborban Dörögdön készült képeit az alkotónak. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Első Estiskolás internetes távfilm. Rendező, operatőr: Vedres Ági Vágó: Madár András Zene: P. J. Harvey Üzenet mindenkinek, aki szerelmes, aki lesz, aki volt, aki most, aki szeretne, aki szeretne szeretve lenni, elhagyottnak és hűtlennek, megcsaltnak és plátói szerelmesnek, vágyakozónak és beteljesedettnek.

Ez egy három disznós film és ami felvetődik bennem és ami meglepő, hogy ha már a Hajdú Jóska szóba került, azt kell tudnunk ezekről a filmklubokról és filmekről, hogy a szuper8 egy némafilmes technika volt. Nagy vágy volt bennünk, hogy egyszer végre a szereplők hangját is hallhatnánk, de akkor az állt rendelkezésre, hogy hangaláhúzásokat használtunk, szalagos magnóról, szinkronjelekkel egyszerre indítottak egy magnót és egy vetítőgépet. És mivel itt egy aláhúzott zene van, ugyanakkor egy melankólikus utazás Pest éjszakai világában egy buszon, asszociációkkal, az a furcsa, hogy teljes egészében a 80-as éveket idézi ez a film. Arra nem tudok rájönni, hogy ez egyszerűen csak ösztönösen ennek itt van az ideje, vagy csuda tudja, de nagyon jó látni egy olyan időutazást, ahol benne van ebben a filmben a Trabant, és egy Mész András nevű rendező Meteo című filmje. Azt tudjuk felajánlani Vedres Áginak, hogy azon túl, hogy ez a film elkészült, ha megtalálom, megkaphatja a Meteo című film bakelit lemezének cédé átiratát. Ez egy korszak volt, nem csak a Meteo, hanem Szász János korai filmjei, Xantus filmjei, itt volt egy nagyon markáns vonulat akkor, amihez ez kapcsolódik, és a Balázs Béla stúdió is, Ács Miklós Sőn és grósz című filmjét is szeretnénk megemlíteni, amit nem nagyon lehet beszerezni sajnos. A film ebbe a fajta melankólikus filmversbe belehelyezkedik, van eleje, van vége, és benne van az a vízió, ami a képen látható személyhez kapcsolódik. Ez egy nagyon furcsa, szomorú, szókimondó film, jók az asszociációi. (szőke) értékelés:

Barának barátsággal

Ezeket a fotókat február 2-án készítettem, nem tudom, hogy a Bara mikor, de nem bánnám, ha pont egyszerre készítettük volna.

Rendben van, hisz a tulipán éppúgy a nőiségről és a szexusról szól, mint a vörösre rúzsozott száj, miközben a szájat ha megnézzük, az nem egy érzéki és dús, hanem egy föltupírozott száj, olyan, mintha egy kislány száj lenne. Itt van valami furcsa érzéki játék. Felidézhetnénk akár Mapplethorpe virágjait is, bár ő nyíltabban vállalta a szexuális párhuzamot, direktebben fogalmazott. Érdekes, ahogy a virág ellentétes oldalról jön be, mint ahonnan várnánk, talán éppúgy ellentétes, mint maga az alkotó, az ő attitűdje. Itt azért azt el kell mondani, hogy arra kell törekedni, hogy lehetőleg a fotónál egy képbe próbáljuk meg sűríteni azt, amit el szeretnénk mondani, ne két fél fotó adjon ki egy egészet, ha nem feltétlen szükséges, egyszerűbben fogalmazva, különbséget kell tenni aközött, hogy a képsor indokolt egy történet elmesélése okán, vagyis képriport, avagy több képre esett szét az üzenet. Itt a virág önmagában is érdekes lehet, ha a kép be van fejezve, a száj a szőrmesállal is izgalmas és erős, önálló üzenet, ha pontos a fogalmazás, a kettő együtt viszont egy harmadik, nem elkészített képre utal. (szőke)
értékelés:

mozgás-házi

Jó, ahogy átfut a képen a fa, tulajdonképpen egy filmrészletet látunk, a képsorozat a fotó és a film határmezsgyéjén mozog. Nem várhatjuk el a film szabályszerűségeit és pontosságát, nem véletlen, hogy három képből oldotta meg, és ha egyet kiemelünk, nem működik a történet. Így a táj elmozdulása és a fázisok közvetítik a házi feladat célját. Hogy mégsem három a disznó, az talán csak annyi, hogy nincs igazán drámai sűrítése, húzása a történetnek. (szőke)
értékelés:

Ági karácsonyi üdvözlete

Kedves Angyal-Ági, köszönjük ezt a szomorú karácsonyi üdvözletet. (szőke-hegyi)

Áthidalás

Én igazából szeretném megadni a három disznót erre a képre, viszont Ági, ha lehet, ha megtehető, a bal oldali híd harmadik ívét beleengedném a képbe - mert ha áthidalás, ha híd, hármas ritmus, akkor kiengedném azt is, elnézést, de ha nem, hát akkor bakfitty, nekem is nő szőr az orromon, és engem így szeretnek, én szeretem ezt a képet. (szőke)
értékelés:

Éjféli kapaszkodó
Párizsi éjszaka

Ezt szeretjük. Ez három disznyó. Köszönjük szépen. Beszélgessetek róla. (szőke apó)
értékelés:

Álomvágta
Párizsban is utánam a ló.

Ági, te már öreg motoros vagy, ezer éve itt vagy az estiskolán, miért nincs benne az orra? Vagy ha benne van, miért van ott az árnyéka? (szőke)
értékelés:

Lólépés

Hát engem mindenki ostorral fog verni valószínűleg, de ezt a képet meg azért szeretem, mert a clown, a commedia dell' arte, a varázslat, a tér elmozgása és Ági belső, szürreális egója, az ő arcán, szemén keresztül látható az elmosódott világ, ez nekem annyira egyértelmű és jónak tartom a cím kiválasztást is, miközben Ági kiscipőjét látjuk itt és a lovacskát, ami Taliándörögdön vette őt a hátára, Ági kis térdét, combocskáját. Amúgy, ha nem tudnánk, hogy a formavilág mit idéz, ha kicsit hunyorítanék, akkor azt mondanám, hogy itt is a perspektívával foglalkozunk, másrészt egy olyan expresszív folthatás rendszerrel, aminek nem a tér, hanem a ritmika a lényege. (szőke)
értékelés:

Szerelmes-pár esőben

Kedves Ági, tudsz te, ha akarsz. Látod? Van benned szív, lélek, érzelem. Nagyon szép kép, énnekem legalábbis, és mivel eddig is rám volt hagyva, hogy szubjektíven döntsünk, bár nem is értek a fotózáshoz, nekem ez egy nagyon kedves és nagyon szimpatikus kép. Azt nem tudom eldönteni, hogy ez egy ellesett pillanat, vagy egy beállított pillanat, ha ellesett, akkor nagyon jó megfigyeléseid vannak, ha beállított, akkor azért jó, mert hogy egy ilyen beállítás valakiben felötlik. Lehetne benne hibákat találni, meg keresni, de kérem, hát olyan történet zajlik itt, olyan film, olyan idő... ez egy korhatáros kép. Nem azért, amiért mások korhatáros dolgokat szoktak csinálni, hanem ehhez meg kell érni egy-két évet, hogy az ember tudja, hogy ez az üzenet miről szól. És ezért mondom azt, hogy nem fogom nézni, hogy az a függöny például hol van elmetszve, meg hogy mér akkora fölsővel, meg billen a kamera, mert hát ez egy jó kép, története van. (szőke)
értékelés:

Ági csendélete
Szent Iván éji két láng egymásba olvad.

Kedves Ági, a mécsesek kapcsolódása jól érthető, jó a témaválasztás, megint kompozíciós problémáim vannak. A fekete mécses melletti jobb oldali képfelületnél nem értelmezhető az üres tér, ezt esetleg le kellene vágni. Igazából pontatlan a kompozíciós szerkesztése a képnek, készítsd el újra. (szőke)
értékelés: