Itt egy ízig-vérig Vedres Ági-féle filozófiát látunk, lázadás az EU ellen, a bizonyíték, hogy a lila tehénen kívül létezik a magyar tarka; kérdésként vetődik fel, hogy a család filozófiáján belül átszűrődik-e a szubjektum, az egyén, az alkotó minősége, akkor ebben mi az a helyzet, melyik az a pozíció, amiben Vedres Ági családtagként ebben a családban melyik élőlényt gondolta magára asszociálni. Itt majdnem egy anatómiai tanulmányt vagy iskolai tananyagot látunk az első tehén személyében, oldalnézetben jól látható. Szeretem ezt a képet, a család kategóriájában a kellő fanyar humorral ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

Egy triptichont látunk, ami három álló formátumú képből, fázisfotóból áll. Ha a képeket önállóan kezelnénk, akkor elképzelhető, hogy bizonyos kompozíciós problémákat vetne fel. Ugyanakkor úgy sejtjük, hogy valójában egy szűkített mozgófilmet, egy szűkített történetsort látunk állóképekben elmesélve, ami esetleg felülértékelheti az önálló képeken felfedezhető aránybeli problémákat, mert a kép középpontjában egy talán nejlon, vagy valamilyen könnyű anyagú, zöldes színezetű függöny széllel kapcsolatos játékát, lebbenését mutatja. A hármas képsor valójában egy XIX sz. végén, XX. sz. elején nagyon is elterjedt, közkedvelt játékot is idéz, amiről esetleg az Estiklopédiában láthattok, ez pedig a könyvesboltokban előszeretettel vásárolt, elsősorban gyermekkönyvekkel kapcsolatos könyvszélekre vonatkozik, ahol megpörgethettük a lapokat, és a lapok szélein, a szamárfüleken megjelent egy rajzolt vagy álló fotókból álló képsor, ami aztán később, az 50-es, 60-as, 70-es és 80-as években is az iskolákban a tanulók között nagyon is divatos játékformába, népi játékban csúcsosodott ki, amikor a gyerekek a tankönyvek széleire ugyanígy rajzoltak, mintegy animációs filmet készítve, sokszor humoros, néha érzéki, pajzán formában. A kép azt a feladatot vállalja magára, hogy az anyag súlytalansága a szél játékával létrehozzon itt is egy ilyen, idővel kapcsolatos szimbolikát. Mivel az épített környezet, amit látunk, egy puritán, de sejthetően klasszicista épületformára utal, egy nyitott ablakkal, olyan az egész, mintha akár egy emberi történet, egy párkapcsolat, ablakon kinéző ember, utcán elhaladó ember kapcsolatában, férfi-nő kapcsolatában, beszélgetés, és ezerféle verziót ide lehetne álmodni, ennek egy befejező traktusát látnánk, ami az asszociációt erősíti. Újra itt is elmondanám, hogy ezek az asszociációk akkor érthetőek, ha ezt egy korhatáros képnek fogjuk fel. Nem abban az értelemben, hogy női vagy férfi alak ruhátlanul jelenik meg a filmben, és az általunk megszokott mozibajárásnál látjuk a 16-os vagy 18-as korhatárokat, hanem mindazt a megélt emléknyomot, amelyek a párkapcsolati helyzetekből, az elbúcsúzásokból, a találkozásokból, a vágyakozásokból, a megtörtént eseményekből táplálkoztak. Megpróbálom egyszerűen elmondani. A kép bizonyos üzenetrendszere akkor érthető meg, ha a befogadó, a néző számára ezek az emléknyomok megtalálhatóak a saját, megélt életútjában, és ezeket rezonáltatja a képsor. Ha ez a rezonancia megvan, megtörténtek ezek az emlékek és nyitottak vagyunk erre a képre, úgy, ahogyan az ablak is nyitott, akkor a kép számunkra elkezd üzenni, elkezd mesélni; amennyiben nem vagyunk erre nyitottak, bár megvannak az emléknyomaink, akkor a kép szikár és értelmezhetetlen marad. Én afelé hajlok - hiszen végig próbáljuk keresni, követni az alkotókon, a saját munkáikon keresztül a személyességet és a szubjektumot - hogy Vedres Ági Rejtély című képe, amelynél én jó címválasztásnak tartom ezt a szót, a mozgás leckére megfelelően oldja meg a feladatát. Az is egy erénye véleményem szerint a képnek, hogy ha ezt mozgófilmen láttatja az alkotó, talán pont azért, mert mozgófilmen kézzelfoghatóbb ez a mozgás, nem jön létre a szürrealitása, a reálistól elemelt állapota, hanem a prekoncepció szerinti mozgófilmből kiemelt három kocka hozza létre az idővel való kapcsolatot, én úgy gondolom, hogy ezt az alkotó jól oldja meg, ezért jár érte a három citromdisznó. (szőke)
értékelés:

Jó, ahogy átfut a képen a fa, tulajdonképpen egy filmrészletet látunk, a képsorozat a fotó és a film határmezsgyéjén mozog. Nem várhatjuk el a film szabályszerűségeit és pontosságát, nem véletlen, hogy három képből oldotta meg, és ha egyet kiemelünk, nem működik a történet. Így a táj elmozdulása és a fázisok közvetítik a házi feladat célját. Hogy mégsem három a disznó, az talán csak annyi, hogy nincs igazán drámai sűrítése, húzása a történetnek. (szőke)
értékelés:

Én igazából szeretném megadni a három disznót erre a képre, viszont Ági, ha lehet, ha megtehető, a bal oldali híd harmadik ívét beleengedném a képbe - mert ha áthidalás, ha híd, hármas ritmus, akkor kiengedném azt is, elnézést, de ha nem, hát akkor bakfitty, nekem is nő szőr az orromon, és engem így szeretnek, én szeretem ezt a képet. (szőke)
értékelés:

Párizsban is utánam a ló.

Ági, te már öreg motoros vagy, ezer éve itt vagy az estiskolán, miért nincs benne az orra? Vagy ha benne van, miért van ott az árnyéka? (szőke)
értékelés:

Kedves Ági, tudsz te, ha akarsz. Látod? Van benned szív, lélek, érzelem. Nagyon szép kép, énnekem legalábbis, és mivel eddig is rám volt hagyva, hogy szubjektíven döntsünk, bár nem is értek a fotózáshoz, nekem ez egy nagyon kedves és nagyon szimpatikus kép. Azt nem tudom eldönteni, hogy ez egy ellesett pillanat, vagy egy beállított pillanat, ha ellesett, akkor nagyon jó megfigyeléseid vannak, ha beállított, akkor azért jó, mert hogy egy ilyen beállítás valakiben felötlik. Lehetne benne hibákat találni, meg keresni, de kérem, hát olyan történet zajlik itt, olyan film, olyan idő... ez egy korhatáros kép. Nem azért, amiért mások korhatáros dolgokat szoktak csinálni, hanem ehhez meg kell érni egy-két évet, hogy az ember tudja, hogy ez az üzenet miről szól. És ezért mondom azt, hogy nem fogom nézni, hogy az a függöny például hol van elmetszve, meg hogy mér akkora fölsővel, meg billen a kamera, mert hát ez egy jó kép, története van. (szőke)
értékelés: