Aki lekvár állandóan kavarni kell, mer leég ,lesz belőle fekete krém. http://www.youtube.com/watch?v=F3Wq-x3Z7BA

Olyasmit írtam volna, mint István is, de közben megnéztem a videót, télleg passzol. Amúgy meg lehet, hogy nem kell szétmatekozni, hangulata jó, mi meg eldönthetjük, meggyek vagyunk-e a rumban vagy inkább legyek, nyaljuk-e a mézet a madzagról vagy ragadunk bele.

üdv újra itt, műlovarnő kedves

Szia Ági!
Többször elolvastam a versed, és érzek benne egy különös diszkordiát, ami a sűrűsödő élet (ami a gond) és a használt szimbólum - a dzsem, amely viszont édes - kettőséből adódik. Ha ezt így összerakom, akkor nekem valami olyasmi problematikáról vagy életérzésről szól, ami egy bonyolult élethelyzetben megjelenő örömöt fejez ki, ahonnan lehet, hogy nincs is visszaút...

No meg hát nem tud nem eszembe jutni ez:
http://youtu.be/t4LWIP7SAjY
:)