10. Házi kedvenc

Bara tud jobbat, tud pontosabbat, tud sokkal erőteljesebb és drámaibb történetet. Bara képes arra, hogy a képnek a Csigusz címet adja, amely egyértelműen egy nagyon személyes kapcsolatot is jelent az éti csiga és az alkotó között, akkor képes legyen ezt a világot, a „Bara-világot”, Bara létezését belefoglalni ebbe. Megint azt mondom: kezek, test, láb és bármi, nem az én dolgom kódokat mondani. Ugyanakkor, ha nem Bara képét látnánk itt, hanem egyszerűen a 6-os lecke: házi kedvenc feladatkörre érkezne ide alkotásként ez a munka, akkor azt mondanám, hogy egy nagyon szép makro-felvétel és nagyon jó megfigyelés, nagyon ügyes az alkotó, hogy élességet tudott állítani a kis csigának a felületeire. Pusztán azért adott egy disznót a képre, mert abban hiszek, hogy azokat Bara meghallgatja, amiket próbálok neki itt üzenni, és esetlegesen pont ő miatta, talán elkezd még ezekkel a feladatokkal foglalkozni egy kicsit. Mondom érhetőbben, hogy természetesen ezek a képek jók. Ezek a képek tulajdonképpen bármilyen biennálén vagy bármilyen fesztiválon megállnák a helyüket. De úgy sejtem, hogy talán azért folytatjuk itt mindannyian a képeink közös megnézését, beleértve engem is, az én próbálkozásaimat is, hogy tanuljunk egymástól és keressük magunkhoz az utat. Ezért mondom azt, hogy egy disznó, mert tudom azt, hogy Bara ahogyan megvalósította anno sok-sok képpel ezelőtt azt a szobabelső vagy fürdőszobai képet, ahol padló közelben voltunk, és ahogy azt tele tudta egy személyes töltéssel építeni, ez ugyanúgy érvényes lehet egy házi kedvenc házi feladatnál is, hogy megismételhetetlenül és csak a Barára érvényes legyen az a kép, és ne egy tökéletes és jó feladat, amit megoldottunk ötösre. Feladatmegoldás szempontjából ez a kép ötös csak az is egy fontos mérce lenne itt az Estiskolán, hogy valahol mindenütt ott legyen a kézjegyünk, ezért egy disznó. Nagyon várom, ha a Csiga az ott van, mint házi kedvenc, akkor dolgozz még vele egy picit tovább. (szőke)
értékelés:

Igen, Bara járja az utcákat, keresi a látványt, keresi a tereket. A fényviszonyokban nagyon sok érdekesség található ezen a képen. Például ezek a korlátok, aminek szinte ugyanott vannak az árnyékai, vagy ez a furcsa, festett terelőbeton, és tulajdonképpen az út íve, amin tényleg a kutyus és a gazdája elhaladnak. Ugyanakkor most én úgy érzem, hogy úgy dekomponált a kép, hogy nem húzza semmi össze ezt egy közös kohézióvá. Az a bizonyos 6-os lecke házi kedvenc kategóriájában tehát nem kap egy olyan súlypontot itt ez az egész árnyékos, sziluettes, gazdi és a kutyája helyzet, amitől egyrészt a 6-os leckére ezt el tudnám fogadni, másrészt úgy érzem, hogy egy kicsit ez a kép olyan, mintha csak el lett volna kattintva. Én ezt visszaadnám ismétlésre. (szőke)

Andor figyelj csak! És Andor figyel.

Egy barna tónusban tartott, felső gépállásból készített házi kedvenc-képet látunk. Attól, hogy nem vakut használ az alkotó, ettől a talán ablakon beérkező fénnyel a szobában egy szőnyeg háttérrel van az egésznek egy emlékkép-jellege. Olyasmi, mint régen a nyakláncokon lévő kis ékszerek, amelyeknek kinyithattuk az ablakát, fedőlapját, és ha belenéztünk, akkor valakinek a szerette, számára fontos személynek a kis fényképe tekintett ott ránk ebből a titkos kis dobozból. Valami hasonlót lehet érezni itt is, nyilván abból fakadóan is, hogy ez egy rövidüléses kép, és hogy a kutyusnak tulajdonképpen csak részeit, a szemet, a fül egy részét látjuk. Én úgy gondolom, hogy erre a házi feladatra ez egy jól elkészített kis kép, bár hozzátenném, hogy ha Viktória régebbi munkáit is megnézzük, látjuk azt, hogy ő nagyon is tud trükközni, játszani, és ő játékos alkotó. Mivel itt a lábjegyzetből is lehet arra következtetni, hogy nagyon közeli kapcsolat van a háziállattal, jó lett volna, hogyha valamilyen módon a képbe belógva, jelezve ez a fajta humor, ami itt ebben a rövid szövegben érezhető, megjelenik Andor és Viktória kapcsolata. (szőke)
értékelés:

Egy szombat délután Szürke nevű cicánk az erszcsatornában heverve stírölte a madarakat. Nagyon kreatív, mindig meg tud lepni valamivel. Persze a tetőre csak felmenni tudott, leszedni már nekem kellett.

A képnek az igazi értéke, azon túl, hogy szintén egy háziállat portréját látjuk, hogy egy egészen extrém és különleges szituációban ábrázolja az élőlényt, egy úgynevezett hódfarkú cserepes háztető szélén egy ereszcsatornában fekszik a cica. Nyilvánvalóan a krómozott bádogfelület melegebb lehetett, és a cicák ezeket a fémrendszereket és a hőmérsékletet azt mindig is nagyon szerették. Tehát ettől ez egy egészen abszurd szituáció, hogy egy ereszcsatornában nem az esővíz ömlik le, hanem egy cica dugítja ezt el, és onnan néz ránk. A képpel véleményem szerint az a probléma, hogy a mostani képkivágásban ez az úgynevezett geg, képi geg, a tető szélén lévő csatornában tanyázó cica geg nem eléggé pontosan jelenik meg. Én ezt a képet tágabbra, bővebbre hagytam volna. De a két disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Volt egy házi kedvenc, az előbb egy képe, ami nem volt evvel a képpel összehasonlítva. Becsszóra! És úgy tűnik, hogy logikus is volt az előzőnél azt mondani, hogy szorgalmi, mert itt a Mr. Szemtelen Kotnyeles számunkra is megközelíthető, működik. Talán egy picit ott a szemét azt jó lett volna látni, de nekem a Puli kutyával ugyanez van, hogy állandóan visszasimítgatja oda a szőröket, hogy azt hiszi, hogy attól ő most jobban el van dugva. Én ezt egy jó képnek tartom, mert gyakorlatilag olyan mint egy tengeralattjáró, vagy ilyen torpedóhajó, ami mindjárt idemegy és szétnyalja az objektívet és akkor lehet takarítani a fényképezőgépet, tehát ez a személyesség szerintem ebben a képben benne van, annál is inkább mert olyan, mint hogyha ennek a kutyának csak feje lenne. Pedig egyszerűen csak valószínűleg meghitt a viszony a gazdival, és így engedi magát ez a kis kutyus fényképezni. Itt is elmondjuk, amit mindig szoktunk mondani, hogyha jól sejtem, akkor ugye nem volt vaku. És ez nagyon fontos, hogy állatokat, ilyen közelségből nem fényképezünk vakuval. Ezt egy három disznós képnek gondolom, de ne siess Ádám. Meg fogsz tudni minden feladatot csinálni. Jó helyen vagy. Hagyj magadnak időt. Mert amikor odafigyelsz valamire, akkor nagyon jókat csinálsz. Lassíts. (szőke)
értékelés:

Puli és a labda. Felhőtlen játék és vidámság.

Én nagyon örülök annak a formai megfigyelésnek, ami ennél a kiskutyánál és a labdánál mint formánál megjelenik, sőt, annak, hogy ez a labda a szétrágottságával, elnyűttségével mint játékeszköz ennek a kutyusnak szemmel láthatólag nagyon fontos tárgya, és mégis egy olyan környezetben, olyan helyzetben láthatjuk ezt a játékot, ahol ez a két forma összemérhető, ahol ez a kapcsolat nagyon jól látszik. A képkivágással is abszolút egyetértek, pontosan ezért, merthogy nem egy leltárt akar adni, hogy így néz ki az én kis pulikutyám, így néz ki az én kertem, hanem erre a formai játékra, erre a formai összefüggésre helyezi a hangsúlyt, ezzel mer foglalkozni és ezt mutatja meg számunkra. Én annak is örülök egyébként, hogy nagyon pici jelzésértékben, de ott vannak ezek a kis fűszálak, ott van a háttérben is ez a kis növényzet, tehát nagyon jó, hogy ezek a pici-pici jelzések mutatják azt, hogy ez nem egy statikus, nem egy beállított történet, hanem egy természetes állapot. Én örülök ennek a képnek, és a házi kedvenc kategóriában ezt egy nagyon fontos alkotásnak tartom. (szőke-hegyi)
értékelés:

Kormi a stégen
csak így,
egy kicsit srégen...

Nagyon szép cicát látunk ezen a képen, és tulajdonképpen az állattartók magazinjába bármikor elhelyezhető nagyon szép alkotást akár oly módon is, hogy Kormi a mi cicánk és Kormi mellé egy társat keresünk, tehát mint bemutató anyag, én úgy gondolom, hogy működik ez a kép. Ugyanakkor abban az esetben, hogyha Tóth Béla eddigi munkáit, Tóth Béla Pesovár Anna számára készített üzenetét, az üzenetének minőségét megnézzük, egyáltalán a tóthbélai világot, akkor megkockáztatom joggal várható el Tóth Bélától, hogy az az összeszedettség miért nem jelenik meg ezen a képen, az a filozófia, ami benne van. Sejtésem szerint az ok az lehet, hogy azok az élőlények, amik szinte családtagok, háziállatok, akik körülöttünk vannak, sokszor olyan szinten érintenek bennünket, olyan szinten kapcsolódnak hozzánk, hogy azt a fajta eltartást, vagy azt a fajta picit távolságtartó rátekintést az alapvető feladattal kapcsolatban sokszor elveszítjük, és megértők vagyunk, amely az alkotáson keresztül nem hozza meg azt a minőséget, ami más munkánkban létrejöhetne. Egyszerűbben fogalmazva az nem elég, Béla, hogy szereted ezt a cicát és a cica tényleg nagyon szép, ugyanúgy kell egy hatos lecke házi kedvenchez is hozzáállni házi feladat szintjén, mint bármelyik másikhoz. Meg kell találni ebben is azt a minőséget, amelyik mondjuk egy kézenfekvő helyzetben egyszerűen adja magát. Ezért én ezt visszaadnám ismétlésre. (szőke)