A szárító alól

A szárító alól

Ádám, ugyanaz a helyzet. Fogj egy ceruzát és rajzold le ezt a macskát ott, ahol most van. Hova húzod a vonalakat, hogy ábrázolod a teret, mit kezdesz ezzel a vörössel? Ha rajzban érzed, a fotóban se mást kell keress kompozícióban. Ismétlés. (hegyi)

Mr. Szemtelen Kotnyeles (Macska kiadás)

Mr. Szemtelen Kotnyeles (Macska kiadás)

Ádám, hahó, nem tudom, az előző értékelésem olvastad-e, abban írtam, hogy a fényekkel hogyan kell játszani és hogy ez se más, mint a rajz, árnyékolunk, erősítünk, karaktert hozunk létre. Itt ez már jobban sikerült, de még mindig kéne erősíteni, kompozícióban, fényekkel, derítéssel, és a környezettel. (hegyi)
értékelés:

Perec alszik

Perec alszik

Az új jövevénnyel prezentálnám a korábbi Mr. Szemtelen Kotnyeles c. képem macska változatát. Külön felhívnám a figyelmet a szemöldökre.

Ádám, ha nem tudnám, hogy rajzolsz, lehet, hogy kegyesebb lennék, de így azt kell mondjam, hogy elédesgetted ezt a képed úgy, hogy közben megfeledkeztél a világításról, a fényekről, a formák viszonyáról, így a macska háta, a háttér fontosabb lett, mint az arca attól, hogy fordítva van a tónusok sorrendje, mint ahogy kéne. Takard ki a fej körüli részt, egyből élni kezd a cica arca. Ismétlést kérek. (hegyi)

Eretnek térben
tobzódik kevélyen
hús a vérben. 

Köt a gúzs,
s az ég
már légüres rég.

Tudhatnánk.

Mi magunk, s egymás
Istenei vagyunk.
Akarat
és tett miért jár
a fizetség és a kamat.

De ha ez benned
mind hontalan, 

csak haszontalan
porhüvely leszel.

2012. május 22. Diósjenő

Rapper Wannabe

Rapper Wannabe

A lírika már megvan, csak a flow hiányzik.

Sem a címmel, se a leirattal nem tudok mit kezdeni szerencsére, így csak a kép dolgozik, és az jó. Szerep, hiszen meg kell felelni magamnak is, a társaságnak is, akár valós, akár képzelt, de mindez mögött ott van az, amit nehezen lehet eljátszani, és ez a tekintet. Nézzük csak a két szemet, egyik fáradt, lágy és puha, a másik keserűbb, kritikusabb, szóval a tekintet az, ami a prímet viszi a melegítő kapucnija, a félmosoly vagy a pelyhedző szakállka mellett. Ádám, kellenek az önportréid, hajrá! (hegyi)
értékelés:    

Porszem

Porszem

Szia Ádám, örülök, hogy újra nekikezdtél a leckéknek, remélem, nem csak egy fellángolásról van szó, és küldöd a többit is majd. Ami ezt a képet illeti, a gesztus jó, a tanulmány fénytani jellege se rossz, megvan az első lecke és a csillagok is, de néhány megjegyzésem volna. Egyrészt a világításnál próbálj hunyorítani, az segít, hogy ne konkrét formaként, hanem tömegként lásd ami a képen van. Ez ahhoz kellhet, hogy - tudva, hogy rajzolsz - közelebb juss ahhoz, hogy ahogy a rajznál is árnyékol az ember, satíroz és ezzel ad testet, húst a formának, úgy ez a fotóban sincs másképp, ugyanúgy fontos, hogy miképp jönnek ki a struktúrák. A másik, hogy vágj körmöt, mert most itt az, hogy ilyen hosszúra hagyott körömmel vagy jelen, egyrészt felveti, hogy gitáros vagy, de nekik hosszabb és célirányosan növesztettek a körmeik, másrészt mindez után a nemtörődömség, az ápolatlanság jön előre, és az nem jó, ahogy az sem, hogyha a női attitűdre erősítesz rá a körmökkel. (hegyi)
értékelés:    

Azt előre leszögezem, hogy azt, hogy erre a leckére hogyan került ez a film fel, abban azért van némi részem. Magyarán, Ádámnak ezt én javasoltam, hogy ez leckébe kerüljön be. Azt, hogy melyik leckébe kerüljön be, már rám bízta Ádám. Én azért az Ágy leckébe tettem, mert azt hiszem, hogyha ezt a filmet megnézzük, akkor két fontos irány között mozgunk. Az egyik a bemutatkozás, bemutatás, egy helyzet elmesélése, a magány, és ilyen elven bekerülhetett volna a magány leckébe is, de ezzel felesel és erre válaszol az, hogy a filmen belül többször visszatérünk az ágy motívumára, mint hogyha kerülgetnénk egy témát, amit nincs bátorságunk felvállalni, beszélni róla, de azért ott van, oda-oda kacsintunk. Láthatóan ez egy kétszemélyes ágy, tehát ez egy történetet elindíthat, ugyanakkor ez még csak felvezetése, előzetese ennek a témakörnek. Azt tudom Ádámnak mondani, hogy akkor, amikor elkészítünk egy ilyen filmet, akkor azt pontosan látjuk szerintem, hogy hol van az, ahol nem sikerült megoldanunk egy feladatot. Nevezetesen, Ádám nagyon szépen bemutatja a képregényeit, amiből mi csak az ő leírását látjuk két okból. Egyrészt gondolom fél attól, hogyha kiveszi a képregényt, akkor elfelejti, hogy honnan vette ki, és nem tudja, hogy hova kéne visszatenni, és akkor ebből egy rendezetlenség jön létre. Másrészt pedig vannak részek, ahol feketét mutat a kép, tehát nagyon észrevenni azt, hogy mi történik nem lehet. Itt két eset van. Az egyik, hogy azt mondjuk, hogy ez humoros, és vicces az, hogy beszél valamiről, amit nem látunk. Csak akkor azt mondom, hogy ennek akkor valami ritmust ki kellett volna találni, mert ez így önmagában még nem indítja el azt, hogy én elkezdjem fogni a hasam a röhögéstől. Tehát, hogyha az a cél, hogy viccesek akarunk lenni, akkor ezt a geget fel kell építeni. Ez egy komoly munka, hogy egy ilyen poént az ember úgy oldjon meg képileg és szövegileg, hogy az a néző számára az újdonság erejével hasson és nevetni tudjon rajta. Most ez ebben az esetben, nálam legalábbis nem történik meg. Ha pedig nem ez volt a cél, hogy nevessük Ádámon, Ádámmal, akkor pedig azt mondom, hogy ez egy baki, és ezt ki kéne javítani, mert jelen pillanatban egy kicsit csálén sikerült. Én eltekintek attól, hogy mit tud ez a kamera, mert a kamera azt tudja, amit, de ezt ki lehet próbálni, hogy hoppá, ha csak egy hatvanas izzó van betekerve, akkor nem fogja a kamera azt mutatni, amit látni akarunk. És ha erre rájöttünk, akkor vagy a fénymennyiséget növeljük, vagy pedig egy olyan időpontban ismétlünk, amikor ez a rendszer már abban a helyzetben mutatkozik meg, ami a néző számára is értelmezhető. Magyarán, a film leforog úgy, ahogy leforog, és azoknál a részeknél, amiknél úgy érezzük, hogy billeg, azoknál újra forgatunk és kijavítjuk ezt a helyzetet. Ez ennyire egyszerű. Egy kicsit emellett szigorúnak is kell lennünk, nem biztos, hogyha egy történetet elkezdünk mesélni, akkor az abban a hosszúságban fog megélni, ahogy azt a valóságban elmeséltük. Vágás. A vágás nagyon fontos, hogy hol és mit hagyunk meg, és hol és mit hagyunk ki. Én ezeket a javaslatokat tudom Ádámnak mondani, miközben a filmje nagyon személyes, és a személyessége miatt a leckék közé került. Adok az Ádámnak erre 4 csillagot főleg biztatás képpen, másrészt azért, mert ez a személyesség nagyon is értékelendő. De azt is kérem Ádámtól, hogy ne legyen rest, és ezt a filmet forgassa le újból. Ne is egy filmet forgasson, ha lehet. Forgasson az ágy leckére felkészülten, és meséljen arról az ágyról, másrészt pedig ez a magányos helyzet, amit felvetett gondolom nem egyszeri szituáció, de várnám, hogy ez az eleve elgondolt is ismételje. (hegyi) értékelés:

Jártak itt

Láncreakció Mácsai Ferenc Csend című képére.

Ádám ezt úgymond láncreakcióként Mácsai Feri Csend képére küldte, emlékszünk, a temetős képre gondolt Ádám. És értem is és el is fogadom azt a ritmikai megfelelést, ami a padokkal történő ritmizálás. A kép, az tulajdonképpen rendben is van. Tanácsokat szeretnék mondani Ádámnak. Az egyik tanácsom az, hogy a horizont. Ezt mindannyiszor el fogom mondani, amikor indokolatlan, hogy mért dől a horizont. Itt is dől. Erre azért érdemes odafigyelni. Vagy a kép elkészítésénél, vagy hogyha ez becsúszik, mint hiba, hát utána azért módosításban ez körbevágható úgy, hogy egy-két fokot az ember elforgatja, és máris egyenesbe kerül a kép. A másik, hogy itt is az van, hogy bizonyos szempontból egy picit szűkre komponáltuk a kép széleit. Ez a pad, ami itt a parton van nagyon hozzáér a képszélhez és ez nem biztos, hogy ennek jót tesz. Egy nagyon pici levegőt mindig szélszerű hagyni ilyenkor, ennyire nem érdemes élesre vágni. A másik pedig az, hogy van egy előterünk, van egy középterünk és egy hátterünk. Az előtérben látjuk magát a partot, a középtér az a vízfelület és a háttér maga az az erdősáv, vagy az a fasor, ami lezárja ezt a történetet. Most azt mondom, hogy a hátsó lezárás az rendben van, a középtér is tulajdonképpen rendben van és maga az előtér is rendben van, csak ennek a háromnak a ritmusánál most nincs eldöntve, hogy melyikre helyezem a hangsúlyt. Most mind a három egyforma erővel van jelen a képen. És mivel sem a mélységélesség, sem a perspektíva nem engedi ezt a teret most megnyílni, ezért nagyon kétdimenziósra lapul ki ez a képi megoldás. Hogyha a képformákat vesszük, akkor nem is kell nagyon sokat hunyorítunk ahhoz, hogy ez az egész úgy nézzen ki mint hogyha egy kétdimenziós rajz lenne. Ezt is el lehet fogadni, de akkor azt mondom, hogy a kép alsó és felső részénél lényegesen erősebb vágást lehetne létrehozni, mert akkor ennek a főszereplője a padok. Most ez nincs igazán eldöntve. Kompozícióban érdemes még ezzel játszani. És Ádámnak is azt tudom mondani, hogy próbálja meg azt, hogy az első leckéktől elindulunk újra és megyünk végig, mielőtt elkezdünk ugrálni a leckékben tovább, mert gondolatom, hitem szerint ezek a leckék úgy épülnek egymásra, hogy segítik egymást. Jó lenne, hogyha az első tízig terjedő leckével foglalkozna Ádám újból. És egy picit talán azt is tudom mondani, hogyha nagyobb intenzitással foglalkozna a fotográfiával, magyarán többet fotografál, akkor a rutint is megszerzi. A fotográfiához nagyon fontos az, hogy a gyakorlatot az ember csinálja, a fotográfia nem egy elméleti műfaj. Úgyhogy én várnám Ádámtól a többi leckére is a megoldást és ez most egy kétcsillagos megoldás. Egy csillag itt a kompozíciós problémák miatt marad tarsolyban. (hegyi)
értékelés:

Borul a kép
ha bomlott elmeképp
működik
az ész.

Szép dolog az álom,
én is megtalálom
magamban,
egy rész.

A rögeszme bája
kettejük találkája.
Csak
jő a vész,

Ha a van meg a nincs
kezükön bilincs,
jár
együtt, s te mész.

Pókembör
Pókembör
Pókembör

A címmel nem értek egyet, felesleges ez az embörözés, vicceske, nem indokolt, ráadásul hogyismondjam, sokan sokat használták. A képsornál kicsit bizonytalan vagyok. Egyrészt mert nekem a harmadik kép önmagában is megáll. Az első kettő nem olyan erős, hogy fontosnak tartsam, hogy igen, a szereplő egy fehér falról vette le az álarcot. Ha a környezet, ahol a maszk van, maga is egy történetmesélő környezet, akkor igen, akkor van honnan elrugaszkodni, de így most a sorozat eleje lehetne egy asztal is, lehetne más hely is, nem jellegzetes és nem jellemző az, ahonnan indítunk. A gesztus jó, ahogy ujjaiddal belenyúlsz a szemrészbe, de ez is olyan, hogy nincs kellően dramatizálva, ettől a geg nem érik meg. A harmadik kép, mint írtam, önállóan is értelmezhető. Vannak technikai kérdések, amiken majd a következőkben lehet finomítani. Az egyik, hogy minden maszknál a technikából adódóan a szemrésznél árnyék keletkezik. Tehát a valós szem, ami fontos lenne az üzenet szempontjából, az nem látszik jól. Akár egy picike elemlámpával a maszkban, akár külső segítséggel kívülről bevilágítva élővé lehet tenni a szemeket. A másik a gesztus, a kéz gesztusa. A kéz, az ujjak tartása olyan, mintha görcsös lenne ez a tartás, nem határozott és nem nyugodt. A kéz is mesél, erre is kell figyelmet fordítani. Az nagyon jó, hogy a civil Ádám kikandikálhat a masz mögül, a haj, a fül, a nyak - abban nem vagyok biztos, hogy a jelen öltözet erős és indokolt lenne. Ha a pókember irány a fontos, egy pókember ritkán jár szerintem szürke melegítőben. Ha az irónia a fontos, akkor pedig jellemzőbb, színben és formában dinamikusabb kapcsolatot adó ruha kellene. Az ötlet jó. A kivitelezéshez több idő és figyelem kellene, mert az önmagában még nem történet, hogy Ádám leakasztotta a falról a spiderman álarcát és maga elé tette. Nem kapunk választ a miértre, nem tudjuk mi történik, ha Ádám ezt felveszi, tehát a mesét kellene erősíteni. Kérdezhetitek, miért két malac. Mert Ádám keresi az útját és ez a keresés pontosan látszik, a saját maga megkérdőjelezése is, tehát az irány nagyon jó, és ha kérhetem, Ádám jó lenne, ha több időt szakítva az alkotáshoz, megismételné ezt a munkát. (hegyi)
értékelés:

Hol volt, vagy hol nem volt, az itt a kérdés

Az a témafelvetés, amit Ádám ebben a környezetben megmutat nekünk, egy nagyon jó út az önismereti játékoknak egyfajta állomása, amikor nagyon is kézzel fogható kép jelekkel azt közli felénk, hogy egy gyermekkori helyzetben tartva, ő ezzel valamilyen szinten dacol azáltal, hogy a maci feje leszakadt, ugyanakkor ez a nyakig betakaródzott helyzet pedig azt mutatja, hogy mégiscsak kényszerből vagy megszokásból, de elfogadja ezt a helyzetet, hogy ő ebben a kis virágos, rózsás ágyikóban fekszik a macival, de mégis magát helyezi bele ebbe a maci szerepbe. Érdekes kérdés, ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, a kérdésfelvetés jó, de a kivitelezéssel vannak problémák, mégpedig az, hogy az a fajta világítás, ami itt most ebben a helyzetben megvalósul, ez a vakus bevilágítás, ez nagyon is kétdimenziósra redukálja ezt a képet. A térbelisége tökéletesen eltűnik, minthogyha föl lenne kasírozva egy falapra az egész helyzet. Én azt tudom javasolni, hogy minden egyes ilyen beállításnál célszerű egyrészt lepróbálni magát a helyzetet normál világítással, akár a kis íróasztali lámpámmal, vagy éjjeli lámpámmal, vagy más hagyományos világítási metódussal, ez magát a próbát is segíti, másrészt pedig a vakut esetleg lehet ezekkel helyettesíteni. Nagyon csúnya fényeket tud a vaku létrehozni, főképp úgy, hogy a háttérben lévő ágynemű is világos szín és ettől ez az egész nagyon sápadttá válik. Úgyhogy maga az ötlet nagyon jó, egy disznót mindenféleképpen megér, viszont a kivitelezést visszaadnám ismétlésre. El kéne gondolkodnia Ádámnak azon, hogy hogyan tudja megvalósítani ezt más eszközökkel. Még egy dolog, egy picit szűkre vágottnak érzem ezt a képet, azáltal, hogy ennyire szűkre van vágva, az a perspektíva játék, ami a kamera helyzetéből adódik, az most nem teljesen jól értelmezhető, tehát azok a torzulások, amik a perspektíva adottságaiból adódnak, ezek most nem jól értelmezhetőek. Én azt mondom, hogyha ez a magam fölé helyezett kamerával az alávetettséget akarom erősíteni, akkor ennek egy picit több helyet kell hagyni, hogy egyértelművé váljon a nézőnek. Most ezzel a szűk vágással az arcnak kellene elmesélnie mindent, amit a tágabb kivágásnál a környezet mesélhet, de az arc kifejezése nem sokat mesél. (szőke)
értékelés:

Citromdisznó

Nekem egy korabeli Orilux televízió színminőségére utal az itt látható kép színvilága, ahol tulajdonképpen elmondásokból lehetett azt tudni, hogy az FTC-nek tényleg zöld-fehér a jelmeze, ha egy focimeccset láttunk, így itt is csak sejthető, hogy a Citromdisznónak vajon rózsaszín vagy vörös lábai és orra van-e. Ettől az egésznek van egy retro hangulata beleértve a fűzfavesszőből font ruháskosár hátteret, ami szintén az 1970-es évek Cicavízió stílusát idézik, ahol egész életutak zajlottak le műanyag tökházakban és nylon esőfüggönyök előtt. Ha esetleg ez egy majdani sorozat első kézjegye, ahol a Citromdisznóról többet megtudhatunk majd, hiszen valószínű nem véletlenül az Ádám 6-os lecke házi kedvencre küldte ezt be, nyilván meg kell előlegezni a három disznót, hiszen majd megtudhatjuk esetleg később, hogy magának a Citromdisznónak milyen életutat szán az Ádám, mint kultikus szereplőnek is. Netán maga a Citromdisznó az maga az Ádám-e? Ebből a képből ez nem derül ki, de mint üzenet Ádámot ismerve lesz ennek folytatása, és így mint egy folytatás előlapja, így jár érte a három disznó. Természetesen azzal a feltétellel, hogy minél hamarább szeretnénk látni, hogy a Citromdisznóval mi fog történni. (szőke)
értékelés:

Maravillosa

Nagyon szeretem ezt a képet, és elsősorban azért, mert a szereplői helyzet nagyon fontos és nagyon meghitt és nagyon szép beállítás ez. Ugyanakkor mivel Ádám mostanában sűrűn figyeli az estiskola különböző eseményeit, akár még a tábori munkákat is, beszélget másokkal, a rádiónak is egy aktív tagja, én úgy gondolom, hogy mostanában a többiekkel beszélgethetett, beszélgetett a fénytanról, amelynek itt egy nagyon jó kis lehetősége. Ugye az alsó szereplő baloldali nyak, állkapocs, fül részén szépen jelentkezik, ahogy az oldalfény, a háttérfény itt jelen van. És ami még nagyon fontos lett volna, hogy a múzsa, aki fölülről lefelé tekint, az ő arca ne maradjon ennyire árnyékben, egy ún. reflex vagy valamilyen fajta tükröztetéses eljárással, innen a kamera mellől képen kívülről a jobb alsó sarokból le lehetett volna hívni annyi fényt a környezetből, amely visszatükröztethető lett volna a fölső szereplő arc és homlok részére. Ugyanakkor most jelen pillanatban a főszereplője ennek a képnek az orr és az orr két lyuka, ez a két kis fekete vagy sötét kis szerkezet. Tehát ezt a bizonyos reflexmegvilágítást úgy kellene létrehozni, ha meg tudjátok ismételni ezt a képet, hogy ne legyen még előnytelenebb az orr két járata az alsó szereplőnél. Tehát érdemes ezzel még dolgozni, játszani, ha mind a két szereplő hajlandó erre, érdemes elkezdeni ezeket a páros szerepgyakorlatokat, folytatni és képeket készíteni, de azt gondolom, hogy az irány jó és a két disznó megvan, és várom a továbbiakat tőletek. Azért mondom, hogy tőletek, mert mind a két szereplő nagyon fontos ebben az üzenetben. (szőke)
értékelés: