értékelés:

Láncreakció Mácsai Ferenc Csend című képére.

Ádám ezt úgymond láncreakcióként Mácsai Feri Csend képére küldte, emlékszünk, a temetős képre gondolt Ádám. És értem is és el is fogadom azt a ritmikai megfelelést, ami a padokkal történő ritmizálás. A kép, az tulajdonképpen rendben is van. Tanácsokat szeretnék mondani Ádámnak. Az egyik tanácsom az, hogy a horizont. Ezt mindannyiszor el fogom mondani, amikor indokolatlan, hogy mért dől a horizont. Itt is dől. Erre azért érdemes odafigyelni. Vagy a kép elkészítésénél, vagy hogyha ez becsúszik, mint hiba, hát utána azért módosításban ez körbevágható úgy, hogy egy-két fokot az ember elforgatja, és máris egyenesbe kerül a kép. A másik, hogy itt is az van, hogy bizonyos szempontból egy picit szűkre komponáltuk a kép széleit. Ez a pad, ami itt a parton van nagyon hozzáér a képszélhez és ez nem biztos, hogy ennek jót tesz. Egy nagyon pici levegőt mindig szélszerű hagyni ilyenkor, ennyire nem érdemes élesre vágni. A másik pedig az, hogy van egy előterünk, van egy középterünk és egy hátterünk. Az előtérben látjuk magát a partot, a középtér az a vízfelület és a háttér maga az az erdősáv, vagy az a fasor, ami lezárja ezt a történetet. Most azt mondom, hogy a hátsó lezárás az rendben van, a középtér is tulajdonképpen rendben van és maga az előtér is rendben van, csak ennek a háromnak a ritmusánál most nincs eldöntve, hogy melyikre helyezem a hangsúlyt. Most mind a három egyforma erővel van jelen a képen. És mivel sem a mélységélesség, sem a perspektíva nem engedi ezt a teret most megnyílni, ezért nagyon kétdimenziósra lapul ki ez a képi megoldás. Hogyha a képformákat vesszük, akkor nem is kell nagyon sokat hunyorítunk ahhoz, hogy ez az egész úgy nézzen ki mint hogyha egy kétdimenziós rajz lenne. Ezt is el lehet fogadni, de akkor azt mondom, hogy a kép alsó és felső részénél lényegesen erősebb vágást lehetne létrehozni, mert akkor ennek a főszereplője a padok. Most ez nincs igazán eldöntve. Kompozícióban érdemes még ezzel játszani. És Ádámnak is azt tudom mondani, hogy próbálja meg azt, hogy az első leckéktől elindulunk újra és megyünk végig, mielőtt elkezdünk ugrálni a leckékben tovább, mert gondolatom, hitem szerint ezek a leckék úgy épülnek egymásra, hogy segítik egymást. Jó lenne, hogyha az első tízig terjedő leckével foglalkozna Ádám újból. És egy picit talán azt is tudom mondani, hogyha nagyobb intenzitással foglalkozna a fotográfiával, magyarán többet fotografál, akkor a rutint is megszerzi. A fotográfiához nagyon fontos az, hogy a gyakorlatot az ember csinálja, a fotográfia nem egy elméleti műfaj. Úgyhogy én várnám Ádámtól a többi leckére is a megoldást és ez most egy kétcsillagos megoldás. Egy csillag itt a kompozíciós problémák miatt marad tarsolyban. (hegyi)
értékelés:

A címmel nem értek egyet, felesleges ez az embörözés, vicceske, nem indokolt, ráadásul hogyismondjam, sokan sokat használták. A képsornál kicsit bizonytalan vagyok. Egyrészt mert nekem a harmadik kép önmagában is megáll. Az első kettő nem olyan erős, hogy fontosnak tartsam, hogy igen, a szereplő egy fehér falról vette le az álarcot. Ha a környezet, ahol a maszk van, maga is egy történetmesélő környezet, akkor igen, akkor van honnan elrugaszkodni, de így most a sorozat eleje lehetne egy asztal is, lehetne más hely is, nem jellegzetes és nem jellemző az, ahonnan indítunk. A gesztus jó, ahogy ujjaiddal belenyúlsz a szemrészbe, de ez is olyan, hogy nincs kellően dramatizálva, ettől a geg nem érik meg. A harmadik kép, mint írtam, önállóan is értelmezhető. Vannak technikai kérdések, amiken majd a következőkben lehet finomítani. Az egyik, hogy minden maszknál a technikából adódóan a szemrésznél árnyék keletkezik. Tehát a valós szem, ami fontos lenne az üzenet szempontjából, az nem látszik jól. Akár egy picike elemlámpával a maszkban, akár külső segítséggel kívülről bevilágítva élővé lehet tenni a szemeket. A másik a gesztus, a kéz gesztusa. A kéz, az ujjak tartása olyan, mintha görcsös lenne ez a tartás, nem határozott és nem nyugodt. A kéz is mesél, erre is kell figyelmet fordítani. Az nagyon jó, hogy a civil Ádám kikandikálhat a masz mögül, a haj, a fül, a nyak - abban nem vagyok biztos, hogy a jelen öltözet erős és indokolt lenne. Ha a pókember irány a fontos, egy pókember ritkán jár szerintem szürke melegítőben. Ha az irónia a fontos, akkor pedig jellemzőbb, színben és formában dinamikusabb kapcsolatot adó ruha kellene. Az ötlet jó. A kivitelezéshez több idő és figyelem kellene, mert az önmagában még nem történet, hogy Ádám leakasztotta a falról a spiderman álarcát és maga elé tette. Nem kapunk választ a miértre, nem tudjuk mi történik, ha Ádám ezt felveszi, tehát a mesét kellene erősíteni. Kérdezhetitek, miért két malac. Mert Ádám keresi az útját és ez a keresés pontosan látszik, a saját maga megkérdőjelezése is, tehát az irány nagyon jó, és ha kérhetem, Ádám jó lenne, ha több időt szakítva az alkotáshoz, megismételné ezt a munkát. (hegyi)
értékelés:

Az a témafelvetés, amit Ádám ebben a környezetben megmutat nekünk, egy nagyon jó út az önismereti játékoknak egyfajta állomása, amikor nagyon is kézzel fogható kép jelekkel azt közli felénk, hogy egy gyermekkori helyzetben tartva, ő ezzel valamilyen szinten dacol azáltal, hogy a maci feje leszakadt, ugyanakkor ez a nyakig betakaródzott helyzet pedig azt mutatja, hogy mégiscsak kényszerből vagy megszokásból, de elfogadja ezt a helyzetet, hogy ő ebben a kis virágos, rózsás ágyikóban fekszik a macival, de mégis magát helyezi bele ebbe a maci szerepbe. Érdekes kérdés, ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, a kérdésfelvetés jó, de a kivitelezéssel vannak problémák, mégpedig az, hogy az a fajta világítás, ami itt most ebben a helyzetben megvalósul, ez a vakus bevilágítás, ez nagyon is kétdimenziósra redukálja ezt a képet. A térbelisége tökéletesen eltűnik, minthogyha föl lenne kasírozva egy falapra az egész helyzet. Én azt tudom javasolni, hogy minden egyes ilyen beállításnál célszerű egyrészt lepróbálni magát a helyzetet normál világítással, akár a kis íróasztali lámpámmal, vagy éjjeli lámpámmal, vagy más hagyományos világítási metódussal, ez magát a próbát is segíti, másrészt pedig a vakut esetleg lehet ezekkel helyettesíteni. Nagyon csúnya fényeket tud a vaku létrehozni, főképp úgy, hogy a háttérben lévő ágynemű is világos szín és ettől ez az egész nagyon sápadttá válik. Úgyhogy maga az ötlet nagyon jó, egy disznót mindenféleképpen megér, viszont a kivitelezést visszaadnám ismétlésre. El kéne gondolkodnia Ádámnak azon, hogy hogyan tudja megvalósítani ezt más eszközökkel. Még egy dolog, egy picit szűkre vágottnak érzem ezt a képet, azáltal, hogy ennyire szűkre van vágva, az a perspektíva játék, ami a kamera helyzetéből adódik, az most nem teljesen jól értelmezhető, tehát azok a torzulások, amik a perspektíva adottságaiból adódnak, ezek most nem jól értelmezhetőek. Én azt mondom, hogyha ez a magam fölé helyezett kamerával az alávetettséget akarom erősíteni, akkor ennek egy picit több helyet kell hagyni, hogy egyértelművé váljon a nézőnek. Most ezzel a szűk vágással az arcnak kellene elmesélnie mindent, amit a tágabb kivágásnál a környezet mesélhet, de az arc kifejezése nem sokat mesél. (szőke)
értékelés: