Az a témafelvetés, amit Ádám ebben a környezetben megmutat nekünk, egy nagyon jó út az önismereti játékoknak egyfajta állomása, amikor nagyon is kézzel fogható kép jelekkel azt közli felénk, hogy egy gyermekkori helyzetben tartva, ő ezzel valamilyen szinten dacol azáltal, hogy a maci feje leszakadt, ugyanakkor ez a nyakig betakaródzott helyzet pedig azt mutatja, hogy mégiscsak kényszerből vagy megszokásból, de elfogadja ezt a helyzetet, hogy ő ebben a kis virágos, rózsás ágyikóban fekszik a macival, de mégis magát helyezi bele ebbe a maci szerepbe. Érdekes kérdés, ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, a kérdésfelvetés jó, de a kivitelezéssel vannak problémák, mégpedig az, hogy az a fajta világítás, ami itt most ebben a helyzetben megvalósul, ez a vakus bevilágítás, ez nagyon is kétdimenziósra redukálja ezt a képet. A térbelisége tökéletesen eltűnik, minthogyha föl lenne kasírozva egy falapra az egész helyzet. Én azt tudom javasolni, hogy minden egyes ilyen beállításnál célszerű egyrészt lepróbálni magát a helyzetet normál világítással, akár a kis íróasztali lámpámmal, vagy éjjeli lámpámmal, vagy más hagyományos világítási metódussal, ez magát a próbát is segíti, másrészt pedig a vakut esetleg lehet ezekkel helyettesíteni. Nagyon csúnya fényeket tud a vaku létrehozni, főképp úgy, hogy a háttérben lévő ágynemű is világos szín és ettől ez az egész nagyon sápadttá válik. Úgyhogy maga az ötlet nagyon jó, egy disznót mindenféleképpen megér, viszont a kivitelezést visszaadnám ismétlésre. El kéne gondolkodnia Ádámnak azon, hogy hogyan tudja megvalósítani ezt más eszközökkel. Még egy dolog, egy picit szűkre vágottnak érzem ezt a képet, azáltal, hogy ennyire szűkre van vágva, az a perspektíva játék, ami a kamera helyzetéből adódik, az most nem teljesen jól értelmezhető, tehát azok a torzulások, amik a perspektíva adottságaiból adódnak, ezek most nem jól értelmezhetőek. Én azt mondom, hogyha ez a magam fölé helyezett kamerával az alávetettséget akarom erősíteni, akkor ennek egy picit több helyet kell hagyni, hogy egyértelművé váljon a nézőnek. Most ezzel a szűk vágással az arcnak kellene elmesélnie mindent, amit a tágabb kivágásnál a környezet mesélhet, de az arc kifejezése nem sokat mesél. (szőke)
értékelés: