Azt előre leszögezem, hogy azt, hogy erre a leckére hogyan került ez a film fel, abban azért van némi részem. Magyarán, Ádámnak ezt én javasoltam, hogy ez leckébe kerüljön be. Azt, hogy melyik leckébe kerüljön be, már rám bízta Ádám. Én azért az Ágy leckébe tettem, mert azt hiszem, hogyha ezt a filmet megnézzük, akkor két fontos irány között mozgunk. Az egyik a bemutatkozás, bemutatás, egy helyzet elmesélése, a magány, és ilyen elven bekerülhetett volna a magány leckébe is, de ezzel felesel és erre válaszol az, hogy a filmen belül többször visszatérünk az ágy motívumára, mint hogyha kerülgetnénk egy témát, amit nincs bátorságunk felvállalni, beszélni róla, de azért ott van, oda-oda kacsintunk. Láthatóan ez egy kétszemélyes ágy, tehát ez egy történetet elindíthat, ugyanakkor ez még csak felvezetése, előzetese ennek a témakörnek. Azt tudom Ádámnak mondani, hogy akkor, amikor elkészítünk egy ilyen filmet, akkor azt pontosan látjuk szerintem, hogy hol van az, ahol nem sikerült megoldanunk egy feladatot. Nevezetesen, Ádám nagyon szépen bemutatja a képregényeit, amiből mi csak az ő leírását látjuk két okból. Egyrészt gondolom fél attól, hogyha kiveszi a képregényt, akkor elfelejti, hogy honnan vette ki, és nem tudja, hogy hova kéne visszatenni, és akkor ebből egy rendezetlenség jön létre. Másrészt pedig vannak részek, ahol feketét mutat a kép, tehát nagyon észrevenni azt, hogy mi történik nem lehet. Itt két eset van. Az egyik, hogy azt mondjuk, hogy ez humoros, és vicces az, hogy beszél valamiről, amit nem látunk. Csak akkor azt mondom, hogy ennek akkor valami ritmust ki kellett volna találni, mert ez így önmagában még nem indítja el azt, hogy én elkezdjem fogni a hasam a röhögéstől. Tehát, hogyha az a cél, hogy viccesek akarunk lenni, akkor ezt a geget fel kell építeni. Ez egy komoly munka, hogy egy ilyen poént az ember úgy oldjon meg képileg és szövegileg, hogy az a néző számára az újdonság erejével hasson és nevetni tudjon rajta. Most ez ebben az esetben, nálam legalábbis nem történik meg. Ha pedig nem ez volt a cél, hogy nevessük Ádámon, Ádámmal, akkor pedig azt mondom, hogy ez egy baki, és ezt ki kéne javítani, mert jelen pillanatban egy kicsit csálén sikerült. Én eltekintek attól, hogy mit tud ez a kamera, mert a kamera azt tudja, amit, de ezt ki lehet próbálni, hogy hoppá, ha csak egy hatvanas izzó van betekerve, akkor nem fogja a kamera azt mutatni, amit látni akarunk. És ha erre rájöttünk, akkor vagy a fénymennyiséget növeljük, vagy pedig egy olyan időpontban ismétlünk, amikor ez a rendszer már abban a helyzetben mutatkozik meg, ami a néző számára is értelmezhető. Magyarán, a film leforog úgy, ahogy leforog, és azoknál a részeknél, amiknél úgy érezzük, hogy billeg, azoknál újra forgatunk és kijavítjuk ezt a helyzetet. Ez ennyire egyszerű. Egy kicsit emellett szigorúnak is kell lennünk, nem biztos, hogyha egy történetet elkezdünk mesélni, akkor az abban a hosszúságban fog megélni, ahogy azt a valóságban elmeséltük. Vágás. A vágás nagyon fontos, hogy hol és mit hagyunk meg, és hol és mit hagyunk ki. Én ezeket a javaslatokat tudom Ádámnak mondani, miközben a filmje nagyon személyes, és a személyessége miatt a leckék közé került. Adok az Ádámnak erre 4 csillagot főleg biztatás képpen, másrészt azért, mert ez a személyesség nagyon is értékelendő. De azt is kérem Ádámtól, hogy ne legyen rest, és ezt a filmet forgassa le újból. Ne is egy filmet forgasson, ha lehet. Forgasson az ágy leckére felkészülten, és meséljen arról az ágyról, másrészt pedig ez a magányos helyzet, amit felvetett gondolom nem egyszeri szituáció, de várnám, hogy ez az eleve elgondolt is ismételje. (hegyi) értékelés: