Hé, nem halljátok, valaki, hahó, engedjetek már ki innét.

Megint az Ádám játékossága az amit itt látunk, kifeszítem a határaimat, kitolom a kereteimet, erre látunk egy játékos helyzetet. Azt kell hogy mondjam, hogy a jobboldali kéz és a plafont tartó kéz tökéletesen megoldott, ugyanakkor ezt meg kéne majd még egyszer próbálni - ez egy pantomimes, egy színészi helyzet - a baloldali kezet is akár egy kontroll monitorral nézni kéne, oda kéne helyezni a kerethez és egyszer már azt a jó papucsot, amit már nem tudom hányadik kép óta nézek, vagy levenni, vagy avval a papuccsal ugyanúgy tolni itt a baloldali falat. Amíg ez nincs megoldva, addig erre nem adok pontot. Várom a hármas lecke egész alakos portré javítását. Énszerintem Ádám ezt meg tudod csinálni. (szőke)

Fel nem érem
az értelem
egének
végtelen
határait.
Meg nem fejtem,
mind hiába kérem,
zablázd meg
a vágyhullámok
árjait.
Nem veszhet el hajóm
ugyanazon parton,
vagy tengeren,
úton,
sorson,
emberen.
De szemem nyitva tartom
hogy lássam, merre mész.
Köszönöm hogy hagyod.

(Diósjenő, 2009. május 3.; 0:20)

Képregények, de azért könyvet is szoktam.

Általában a német gyermekvédelmi újságok, vagy olyan családcentrikus szállodák hirdetési fotóját látjuk itt, ahol gyakorlatilag minden szín beszél, nagyon erőteljesen. Gondolok itt a hullahopp karikákra, a macikra és a könyvekre. Ebben a színvilágban egy szobabelsőt látunk egy beállított helyzetben - én úgy gondolom, hogyha ez egy fikciós, tehát tulajdonképpen egy játékos szituáció, gondolva itt Ádám szépen egymásra helyezett lábaira, papuccsal együtt való lefekvésre, a kis könyöklő fejre - általában a régi fényképalbumokban lehet ilyen beállításokat látni - a modell elhelyezése az nem tud 100 százalékosan uralkodni a képen, mert ezen a képen egy félbevágott pozdorjabútor, lemezek, könyvek és egy csomó apróság is megjelenik. Kicsit rendezetlen a kép színvilága és a kép formavilága is, amelybe tulajdonképpen csak 1:6 arányban van meg a szereplő. Ráadásul a szereplő testkódja is takarva van ennek a számomra kiolvashatatlan, valamilyen rock, vagy valamilyen zenei album által, amely a kezet, a jobboldali kéz alkarjának a fényeit, formáit kitakarja. Én ezt a képet egy kicsit rendezetlennek tartom. Én azt gondolom, hogy a 16-os lecke gyermekkor házi feladat - pont azért, mert az Ádámtól már nagyon jó dolgokat láttunk – egy könnyű megoldása. Én ezt visszaadnám ismétlésre az Ádámnak és várom a következő megoldást. (szőke)

Volt egy házi kedvenc, az előbb egy képe, ami nem volt evvel a képpel összehasonlítva. Becsszóra! És úgy tűnik, hogy logikus is volt az előzőnél azt mondani, hogy szorgalmi, mert itt a Mr. Szemtelen Kotnyeles számunkra is megközelíthető, működik. Talán egy picit ott a szemét azt jó lett volna látni, de nekem a Puli kutyával ugyanez van, hogy állandóan visszasimítgatja oda a szőröket, hogy azt hiszi, hogy attól ő most jobban el van dugva. Én ezt egy jó képnek tartom, mert gyakorlatilag olyan mint egy tengeralattjáró, vagy ilyen torpedóhajó, ami mindjárt idemegy és szétnyalja az objektívet és akkor lehet takarítani a fényképezőgépet, tehát ez a személyesség szerintem ebben a képben benne van, annál is inkább mert olyan, mint hogyha ennek a kutyának csak feje lenne. Pedig egyszerűen csak valószínűleg meghitt a viszony a gazdival, és így engedi magát ez a kis kutyus fényképezni. Itt is elmondjuk, amit mindig szoktunk mondani, hogyha jól sejtem, akkor ugye nem volt vaku. És ez nagyon fontos, hogy állatokat, ilyen közelségből nem fényképezünk vakuval. Ezt egy három disznós képnek gondolom, de ne siess Ádám. Meg fogsz tudni minden feladatot csinálni. Jó helyen vagy. Hagyj magadnak időt. Mert amikor odafigyelsz valamire, akkor nagyon jókat csinálsz. Lassíts. (szőke)
értékelés:

Ez egy hármas képsor. Függőleges triptichon. Ennek a szereplője Ádám. Az az Ádám, akinek én próbáltam üzenni, hogy nagyon jó lenne, hogyha a mackós pokróc, ez a kis sarok, ezek a kis paplankák életre kelnének. Úgy látom, hogy Ádám a tőle telhető erővel, színészi ambícióval, lendülettel, exponálással, berohanással elkészítette ezt a képsort. Annyi hozzáfűzésem lenne, hogy ahogy ide-oda kell a kis továbbító gombot itt a számítógép mellett tekergetni, elsősorban föntről lefele halad az ember, én viszont, mert egyszerre nem tudom a három képecskét megnézni, lentről is haladtam fölfelé - az én véleményem az, hogy ez a képsor egyes, kettes, hármas sorozatban lentről kezdődik. És onnantól értelmezhető az egész. Ugyanúgy mint az a régi esti mese szignál, amikor a TV maci arra a hangra, hogy „töttöröttöttöröttörő tötöttöröttötöttörö töttöröttöröő” elindult, néha megtalálva a papucsát, néha nem, néha azt a Paprikajancsi a kezébe vette, avagy nem, és aztán befeküdt az ágyába. Én ezt lentről fölfelé értelmezném, és azt mondom, hogy az ismétlés ilyen értelemben, ha ez elfogadható, akkor helyén való és a három disznó megvan a képre. (szőke)
értékelés:

Mr. Szemtelen Kotnyeles kis szünetet tart a szemtelen kotnyeleskedésben.

Mivel a mostani sorozatban, a mostani elemzésnél már látható az Ádámnak olyan munkája is, amely egyértelműen azt jelzi, hogy van érzékenység, van önirónia, van koncentráltság, emiatt merem azt mondani, hogy ezt a 6-os lecke házi kedvenc házi feladatot szeretném szorgalmira áttenni és várom az Ádámtól a 6-os leckére a házi kedvenc feladatra a további próbálkozást, mert tudom azt, hogy az Ádám ezt meg tudja csinálni. Ádám többet tud ennél, mint hogy az indonéz roló, cserepek, és a padló rendszerébe a kiskutyát lefényképezi. Túl sok minden katyvasz van itt a képen, amitől igazából, tudom, hogy mit szeretett volna, de nem érzékelhető. Képes rá az Ádám. (szőke)

Már megint az arcomban, persze, mint mindig, rutinból. Reggel is jön és kelt, napközben is, ha otthon vagyok, benéz, este meg csak azért is. Bár most már van egy kispárnája az előszobában onnan kényelmesen figyelheti az egész felső emeletet. :)

Azt rögtön leszögezem, hogy van egy nagyon pozitív dolog ebben a képben, mégpedig az, hogy nem használt valamilyen extra megvilágítást az alkotó. Ezt minden egyes ilyen helyzetben el fogom mondani, már csak azért is, mert nekem is van kutyám is meg macskáink is vannak, nagyon csínján kell bánni a lámpákkal, vakukkal. A vakut jó, hogyha elfelejtjük az állatfotózásnál. Ilyen szempontból ez nagyon is jó megközelítés, nagyon jók a fények, és azt kell, hogy mondjam, hogy ez az egyik erénye ennek a képnek, hogy egy viszonylag jó megvilágítást talált Ádám. Ami a másik erénye ennek a képnek, az a személyesség, az, hogy abszolút érződik a kapcsolat e között a kis foxterrier és a gazdája között. Tehát ez is erénye a képnek. Az már kevésbé erénye a képnek, hogy a háttér nem lett végiggondolva, hogy a padló esetleges, hogy az, ami a háttérben történik, nem megoldott, az, hogy a kis fülét levágtuk, az hogy ott a bajszánál is minthogyha lenne ott a szájánál egy vágás. Tehát ezek a vágások, vagy ezek a felületmegválasztások viszont esetlegesek, és mint ilyen nem nagyon erősítik magát az üzenetet. Tehát én azt mondom Ádámnak, hogy maga az ötlet jó, a fénytani megoldások jók, hogyha neki fontos Mr. Szemtelen Kotnyeles, márpedig hát nyilvánvaló, hogy fontos, akkor én azt mondom, hogy dolgozzon még ezzel a leckével. Én várnám az ismétlést és próbáljuk meg ezt az egész dolgot ugyanebben a személyességi szinten megtartani, de több odafigyeléssel arra, hogy a kompozíció is megálljon a lábán és hát Mr. Kotnyeles megkapja azt a méltó megörökítést, ami neki jár. Ismétlés. (szőke-hegyi)