Képregények, de azért könyvet is szoktam.

Általában a német gyermekvédelmi újságok, vagy olyan családcentrikus szállodák hirdetési fotóját látjuk itt, ahol gyakorlatilag minden szín beszél, nagyon erőteljesen. Gondolok itt a hullahopp karikákra, a macikra és a könyvekre. Ebben a színvilágban egy szobabelsőt látunk egy beállított helyzetben - én úgy gondolom, hogyha ez egy fikciós, tehát tulajdonképpen egy játékos szituáció, gondolva itt Ádám szépen egymásra helyezett lábaira, papuccsal együtt való lefekvésre, a kis könyöklő fejre - általában a régi fényképalbumokban lehet ilyen beállításokat látni - a modell elhelyezése az nem tud 100 százalékosan uralkodni a képen, mert ezen a képen egy félbevágott pozdorjabútor, lemezek, könyvek és egy csomó apróság is megjelenik. Kicsit rendezetlen a kép színvilága és a kép formavilága is, amelybe tulajdonképpen csak 1:6 arányban van meg a szereplő. Ráadásul a szereplő testkódja is takarva van ennek a számomra kiolvashatatlan, valamilyen rock, vagy valamilyen zenei album által, amely a kezet, a jobboldali kéz alkarjának a fényeit, formáit kitakarja. Én ezt a képet egy kicsit rendezetlennek tartom. Én azt gondolom, hogy a 16-os lecke gyermekkor házi feladat - pont azért, mert az Ádámtól már nagyon jó dolgokat láttunk – egy könnyű megoldása. Én ezt visszaadnám ismétlésre az Ádámnak és várom a következő megoldást. (szőke)