Fel nem érem
az értelem
egének
végtelen
határait.
Meg nem fejtem,
mind hiába kérem,
zablázd meg
a vágyhullámok
árjait.
Nem veszhet el hajóm
ugyanazon parton,
vagy tengeren,
úton,
sorson,
emberen.
De szemem nyitva tartom
hogy lássam, merre mész.
Köszönöm hogy hagyod.

(Diósjenő, 2009. május 3.; 0:20)