Képregény

Rögtön az elején mondanám, hogy nagyon szeretem ezt a New York-i hangulatú pop artos és kicsit vad, de nagyon szerethető képsort Ádámról. És most visszautalnék az Ádám szobabelsőben készített képére, hogy – és itt akkor Ádámnak lenne egy üzenet Banditól – Ádám, ha ilyen képeket és ilyen képsorokat és ilyen asszociációkat tudsz csinálni, akkor megkérdezem, hogy ott a Vége a gyerekkornak, vagy nem tudom mi volt a címe, ott mért nincs ugyanilyen szintre, ugyanilyen minőségre emelve Ádám története? Ha tudsz mesélni, és ha ki tudsz találni ilyesmit, akkor tessék a többi képet is ugyanilyen erőbedobással elkészíteni. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Én pedig köszönöm a beszámolót és nagy büszkeséggel tölt el hogy egy élménnyel gazdagíthattalak benneteket. :)

Nem képtelenség című műsoromhoz ezt a képedet választottam illusztrációnak, köszönettel azért is, amit tanulhattam Tőled.

Órákig el tudnám nézegetni. Imádnivaló. Gratula.

szép képregény arról, hogy mennyire változhatnak az első benyomások valakiről a megismerése után - bármelyik irányból is nézzük :)

Köszi, köszi, köszi!

Tessék csak nyugodtan akárhonnan olvasni. :)

Néha vicces, néha vagány, néha szomorú, néha figyelő. Jó lett. Mesél. :)

Tök jó, hogy a végére kilépsz a síkból és kapcsolatba lépsz a nézővel. Az a két kis fekete pötty a fejed fölött kicsit zavaró.
A fehétr csík is jobb lenne (ha már van), ha nem felezné a képet. A csík egyébként némiképp felidézi a rendőrségi fotók centiméterét.

jóóó
visszafelé olvasva ez egy konkrét szuperhős beöltözés, mint az ikonikus mellét tépő clark kent a kivillanó s betűvel. a 8-as ember visszavág
:P

Új hozzászólás