Sophie az új családtag. Nem áll meg egy perce sem, még álmában is rohangál!

Én nem értek a fényképezéshez technikailag ilyen értelemben, de azt látom, hogy olyan szinten tű éles Sophie tekintete, a körülötte lévő bokrocskák és minden, ami tényleg azt erősíti, hogy Sophie szaladása ellenére az örökkévalóságnak kimerevített állapotában van itt jelen. Nem vagyok benne biztos, hogyha ez egy külön technikai segédeszközzel készült, hogy ez Sophie vibrációját, azt a játékosságot, mert egy csodálatos kiskutya, tényleg szalad, figyel, hogy azt elősegítené. Lehet, hogy időnként hagyni kéne esendőbbnek lenni a képi felületeket, de egy jó szándékú képnek gondolom és a két disznó véleményem szerint megvan. (szőke)
értékelés:

Sok mindent lehetne mondani a Feri képével kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy ő most folyamatosan tudósításokat küld valahonnan egy másik világból, de én mégis azt mondom, hogy ez a kép azért nagyon szerethető és azért nagyon fontos, mert ezt a hármas osztatot létrehozta, megtalálta, észrevette. Ez a hármas osztat pedig két függőleges, talán ablakkeretből jön létre, ahol olyan mintha egy közbülső világba máshová látnánk át. André Kertész híres képei tükröződései is felidéződnek itt. Másrészt pedig ezek a torzulások pont a 60-as években a francia fotóművészetében vannak jelen, ahogy ez a fajta fekete-fehéren keresztüli szoció és Párizs megfigyelései is. Ez az íz ezen a képen is érződik. Én ezt egy nagyon jó munkának tartom a 13-as lecke épített környezet kategóriájában, ugyan ez a tűéles technika mindannak, amit a kort idéző hangulattal kapcsolatban elmondtam, felülírja, ellenpontozza, ezáltal elbizonytalaníthatja a nézőt, tehát ahogy azt eddig is mondtuk Ferinek, egy picit arra figyelnie kell, hogy az a nagyon is mai technikai igény, ami a digitális gépekkel kapcsolatban felmerül, hogy mindennek leltárszerűen karctű élesnek kell lennie, a fotográfiában, az archaikus technikáknál nem volt ennyire erősen jelen és ez az ellentmondásosság folyamatosan megvan a képein. (szőke)
értékelés:

Egy nagyon érdekes portréfotót látunk. Nagyon jól beazonosítható a hely, nagyon jól beazonosítható a modell, és valamennyire beazonosítható az, hogy ő valószínűsíthetően egy zenész. Azért mondom ennyire kétkedően, merthogy azért miközben ezt a képet nagyon szeretjük, miközben ez egy nagyon-nagyon jó meglátás, aki volt Párizsban, tudja, hogy ezek a helyzetek nagyon is erősen hozzátartoznak a városban a hangulathoz, aközben azért én talán lefelé egy picit nyitottam volna ezen a képen, azért, mert fontos az az eszköz, amit a bácsi használ. Ez az egyik meglátásom. A másik meglátásom, amit én már mondtam a Ferinek, hogy azt én nem tudom, hogy ez abból adódik-e, hogy az ő fényképezőgépe önmagában ennyire rajzosan ábrázol - kicsi az esélye -, vagy pedig ez egy utólagos manipuláció, olyan erősen rá van húzva az élesítés erre a képre, gondolom a bácsinak a szakáll-szőrszálai is megszámolhatóakká válnak, csak ettől az egész elkezd ilyen grízes, kristályos állapotot felvenni. Ez legjobban egyébként a kordbársony kapucnis kabáton figyelhető meg, meg a pulóveren. Tehát azt mondom a Ferinek, hogy minden szép, minden jó, lehetne három disznó, szinte már tennivaló sincs, csak ez, hogy valamiért ezt az erősítést ő megcsinálja a képein, és én ezzel nem tudok egyetérteni. Nem győz meg, hogy erre szükség van, mivel a valós életben nem így látunk, nem így érzékelünk, és ettől az egész miközben személyes és megérint, de el is tart a tárgytól, távol van, bekerül közénk - a néző és az alkotás közé - egy ilyen szigorú mérnöki precizitás és az ezeknek az üzeneteknek elvesz az erejéből. (szőke-hegyi)
értékelés:

Kockára rúzsozom a számat és megrebegtetem a szempillámat! M és F. Zsoltnak szeretettel, ha már ennyire vágyott rá!:)

Azt kell tudnod, hogy ezt én adtam föl véletlen, nem leckének adtam föl, csak mondtam, hogy tulajdonképpen milyen érdekes lenne, hogyha ez a rúzsozás, meg ez az egész maszk ez megjelenne, és hogy milyen érdekes lenne ezzel játszani, erre Feri volt az első aki küldött egy ilyet. És ez innen jött. – idézi fel Zsolt a kiindulást.
   Egy szójáték a cím, amely a Moulin Rouge-ra egy változat, ugyanolyan eltorzult szónak érzem, mint amilyen játékosan maga a rúzs forma másként van alkalmazva. A portré arc nélkül kategóriájában azt azért gondolom azt, hogy egy nagyon erőteljes, egy nagyon döbbenetes, nagyon kihívó, nagyon felkavaró képet látunk, mert pont azt mutatja a kép, hogy igenis már sokszor látott formákat, amelyeknek tudjuk a kódjait, nagyon is másként lehet alkalmazni. Meglepő ahogy ez a téglavörös, ami lehet, hogy az ajkakon kihívó tudna lenni, nem elsősorban oly módon ad érzékiséget a testfelületnek, hogy mindez a szín kihívó lenne, mert a bőrfelületen az ajak alatti és fölötti bőrfelületen téglavörössé válik ez a forma, mintegy kiemelést adva nem csak a szájnak, hanem a száj körüli összetett formáknak. Nagyon színházszerű, a japán butoh világára emlékeztet. Ma már nem csak japánok játsszák ezt, ez az a színház ahol teljesen fehérre festett, nagyon furcsa mozgású emberi alakok egészen meglepő jelmezekben, egy egész furcsa rituális, szertartásszerű, nagyon felkavaró rendszert játszanak. Tehát mindenféleképp egy mímes eszközt látunk itt, és nem csak azért, mert a mimika egyik eszközét torzítja el ez a festés, hanem most sokkal erőteljesebben jelenik meg a felső ajak árnyékrendszere. Azért had tegyem hozzá, hogy itt miközben a festésről beszélünk, nagyon jól van megválasztva a fényforrás. Hogy ez egy szórt fény belső térben, vagy valamilyen tetőről érkező fényforrás azt nem tudom, de éppen az orr alatti felső fogsor körüli bőrfelület erőteljes világossága és az alatta lévő szögletes vörös festett forma emeli ki az ajkakat, és ettől olyan meglepő és sokkoló. Valójában ez a határozott alsó és felső festés tulajdonképpen ritmizál, éppen azt emeli ki, de azt torzítja el, ami az addig megszokott játékos, kihívó és erotikus ajkak megszokott világát jelentette volna. Van az egészben valami egészen felkavaró, a Frida Kahlo világát jelző lázadás, miközben a Frida Kahlo festményei ugye egy naiv festői világot képviselnek, de talán a Frida Kahlo-ról készült film - Frida a címe - hozza ezt az egészen lázító, felkavaró szexust. Ez az a fajta érzékiség ezen a képen, amely nagyon is sötét tónusokkal is tud dolgozni. Én ezt jónak és nagyon bátor és nagyon meglepő vállalkozásnak tartom. Én nem tudom hogy a kép időben mikor készült, de úgy tűnik, hogy az elmúlt időszak Feri szellemi munkájában és fejlődésében nagyon nagy változásokat hozott létre pozitív értelemben. Tehát én csak lelkesíteni tudlak, hogyha ezen az úton indultál el, akkor csak így tovább, ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés: