Lebegő

Lebegő

Jó a szituáció, ez a fűző nélküli piros cipő nagyon izgalmas - nekem ettől egy elég furcsa asszociációm van, a börtönökben van az, hogy elveszik a nadrágszíjat, cipőfűzőt, mindent, hogy nehogy az emberek kárt tegyenek magukban. Nem tudom, hogy nálad is ez történt-e, vagy ez valamilyen divat ügy, ebben nem vagyok száz százalékig biztos. Mondjuk, legalább nem esel le a cipőfűződ miatt, ez egy előny, csak vigyázz, mert aztán leesik a lábadról, aztán lebucskázol innen a magasból, úgyhogy azért csak óvatosan Feri. Félretéve az egész viccességét, a gesztusa jó, tulajdonképpen a ferdeségeket kiegyenlíti az íve ennek a csőrendszernek, úgyhogy a megfigyelés rendben van, megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is. Remélem, hogy ez az első leckés bejelentkezés azt is mutatja, hogy Feri újból felveszi a szálat, és végre megfogalmazza saját magát képekben, mert ez még várat magára. (hegyi)
értékelés:    

Barackszínű szoknya

Barackszínű szoknya

Számomra ez egy nagyon izgalmas kép. Nem csak ettől az őrületes pasztell színvilágtól, hanem attól, hogy valaki ezt észreveszi, megfigyeli, és beküldi, hogy egyáltalán elkészül ez a kép, ugyanis ez nem evidens. Van egy ritmusunk, és ebbe önmagába is nagyon sokan beleszeretnének, amit ez az áttünésekkel teli tér ad ezekkel az üvegfelületekkel, és maga ez is rendben van. De az a dinamika, ami itt a szoknyával, és a kép bal szélén a másik naranccsal megtörténik, ezek azok, amik izgalmassá teszik ezt az egészet. Lehet erre azt mondani, hogy véletlen, mert épp exponáltam, és ő belesétált, én meg ezt nem akarom boncolgatni, hogy mennyi ebben a véletlen, és mennyi a tudatosság, hogy megvártad-e, amíg ő odaér, ahova kell, de mindenesetre, a végeredmény szempontjából ez jól sikerült. Hogy ez mozgás lecke, vagy épített környezet, ezen lehet vitatkozni, de nekem ez inkább az épített környezetbe kerülhetne, mert a mozgás, mint lecke, ebben kevésbé izgalmas, az épített környezet viszont abszolút működne. Úgyhogy, ha megengeded, én áttenném ezt az épített környezetbe, és ott megvan a 3 csillag, és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Magány

Magány

Nagyon érdekes az, hogy egy olyan kompozíciót raktál össze, aminél a fák közötti áttűnések adják ennek az egésznek azt a nagyon furcsa térbeliségét, hogy átkívánkozunk a fák között, és valahogy oda a fényre akarnánk kimenni, de mindig az utunkat állja ez a csónak, és nem hagy minket. Van ennek egy furcsa dinamikája ettől, mindazzal együtt, hogy talán most egy hajszálnyival átbillentünk tónusban azon a határon, ami a jól érthetőség határa. Egyszerűbben fogalmazva: miközben a csúcsfények ott vannak a víz tükrén - amik egyébként nagyon szépek, bár egy kicsit nekem az is sok talán -, ugyanakkor nagyon visszafogott a téma, maga a csónak kevésbé kontrasztos és dinamikus. Ha én laborálnám ezt, akkor valószínű, hogy kicsit visszább vennék a csúcsfényekből a víztükrön, kicsit emelnék a tónuson az előtérben, így ezt a nagy kontrasztkülönbséget valamennyivel visszább hoznám, nem sokkal, 5-7% elég lenne, és jobban el kezdene élni ez az egész ettől. Szerintem megmaradna ez a furcsa térbelisége azzal együtt, hogy nem kéne dörzsölnöm a szemem, hogy most mit is látok az előtérben, és keresgetni sem kellene. Ennyi, amit hozzá tudok tenni. (hegyi)
értékelés:

Budapest másképp

Budapest másképp

Hát, igen, ez egy nagyon érdekes meglátás. Egy kicsit sajnálom, hogy ennek a háznak az alja, az árkád része lemaradt. Én lemondanék akár a felhők egy részéről is, ha egy kicsit billent volna ez a kamera. Nyilvánvaló, hogy az az oka ennek, hogy Feri szerette volna a függőlegeseket függőlegesnek meghagyni, de lehet, hogy egy kicsit csalhattunk volna akár, ehhez technikai megfejtéseket is lehet hozzácsatolni, vannak erre speciális objektívek, vagy dönthető hátfalú gépek, de ne menjünk ennyire messzire. Maga a hangulat nagyon jól érzékelhető. Furcsa ez a színvilág, amit itt kapunk, mert van ebben egy kicsit régies, ilyen archaizáló, 70-es évekbeli filmes megközelítés, de nem rossz ez. Ki lehetne ezt színben korrigálni, hogy a sárgákból egy kicsit visszaveszünk, mert az egy picit, mintha túlzás lenne, de ettől függetlenül a hangulathoz hozzá ad. Örülök ennek a képnek, ennek a megfigyelésnek, mindazzal együtt, hogy mondom, nekem a kép alsó régiója most nem tud elég erősen jelen lenni ahhoz képest, ahogy talán jelen kellene, hogy legyen. Nem tudom, hogy ez mennyire elfogadható. (hegyi)
értékelés:

Gyereknap a Tilosban, Hegyi Zsolt-2013.06.11. 08:47, Hegyi Zsolt-2013.06.11. 08:47, Hegyi Zsolt-2013.06.11. 08:47, Hegyi Zsolt-2013.06.11. 08:47

Gyereknapon a látszótereseknek is sikerült gyereknek lenni a Tilos Maratonon.

Ima

Ima

Érdekes ez a kép, azt is gondolhatnánk első pillanatra, hogy tolakodó, hiszen mi ez a közeli beállítás egy meghitt imádkozás közben, de mindezt jól ellenpontozza a bemozdulás, mintha épp csak arra osontunk volna, és épp a varázslat miatt nem mertünk volna a maga konkrétságában belebámulni a férfi arcába. Talán annyi megjegyzés, hogy a gyászhoz hozzáadott volna még ha egy picit feljebb kerül a kamera, itt volna értelme annak, hogy esendőbb lehessen ezáltal a figura. (És zárójelesen írom, mint egy magánüzenet, hogy ugye Feri nem hanyagolsz minket, ugye jön majd az első három lecke is, na nem mintha a régiekkel baj lenne, de ha már újrakezdtük a játékot, gyere, játssz velünk te is!) (hegyi)
értékelés:

Fin la musique

Fin la musique

Köszöntünk újra itt, immár a Látszótéren, a többieknek mondom, hogy érdemes Feri régebbi képei között bóklászni, mert abból kiderül, hogy az értelem és komponálás mellett erős érzelmek dolgoznak benne, általában árnyékban, többnyire visszafogva, ahogy ennél a képnél is. Egyetlen dolog Feri, amiért kár, mégpedig, hogy nem két lépéssel korábban exponáltál, amikor a két alak, főleg a bőgő még nem volt ennyire árnyékban, mert akkor azzal talán az is megoldódott volna, hogy a háttérben őket figyelő boltossal több kapcsolat marad. Szóval sajnálom a bőgőt. (hegyi)
értékelés:

Sophie

Sophie az új családtag. Nem áll meg egy perce sem, még álmában is rohangál!

Én nem értek a fényképezéshez technikailag ilyen értelemben, de azt látom, hogy olyan szinten tű éles Sophie tekintete, a körülötte lévő bokrocskák és minden, ami tényleg azt erősíti, hogy Sophie szaladása ellenére az örökkévalóságnak kimerevített állapotában van itt jelen. Nem vagyok benne biztos, hogyha ez egy külön technikai segédeszközzel készült, hogy ez Sophie vibrációját, azt a játékosságot, mert egy csodálatos kiskutya, tényleg szalad, figyel, hogy azt elősegítené. Lehet, hogy időnként hagyni kéne esendőbbnek lenni a képi felületeket, de egy jó szándékú képnek gondolom és a két disznó véleményem szerint megvan. (szőke)
értékelés:

Ritmus

Dóczy Feri tudósításainak sora itt folytatódik, és én azt mondom, hogy ez egy nagyon jó irány. Az ezelőtti képelemzésénél is a függőleges síkokkal való játékátlátás az már egy hármas egységben, egy triptichonszerű szerkezetekben jelen volt, itt pedig ez bővül. Nyilvánvalóan most az alkotó, ahol él, ahol van, ahol figyel, neki kell ahhoz olyan szemének, olyan kiemeléseinek lenni, amivel abban az összetett környezetben - Párizs -, észreveszi, keretbe rendezi a hasonló jelenségeket. Úgy tűnik, hogy ez egy jól használható út, mert variációkat látunk. A függőleges törések, a függőleges lemezek a mögötte és a függőleges felületeken elől tükröződő formáknak a szinte filmszerű különböző síkokba rendeződése. Olyan ez mint hogyha valamilyen animációs filmnek a különböző töredékeit látnánk. Egyszerre fotó és egyszerre egy filmes megoldás. Egy síkra rendezett felületen az idővel való játék. Én ezt egy nagyon jó kis gondolatnak tartom, nagyon szépen köszönöm és egy nagyon jó munka a 27-es lecke rezonancia feladatra. Úgy tűnik, hogy evvel belsőleg is foglalkozik Dóczy Feri, tehát nem csak egy feladatot old meg. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ez egy három disznó. (szőke)
értékelés:

Részletek

Sok mindent lehetne mondani a Feri képével kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy ő most folyamatosan tudósításokat küld valahonnan egy másik világból, de én mégis azt mondom, hogy ez a kép azért nagyon szerethető és azért nagyon fontos, mert ezt a hármas osztatot létrehozta, megtalálta, észrevette. Ez a hármas osztat pedig két függőleges, talán ablakkeretből jön létre, ahol olyan mintha egy közbülső világba máshová látnánk át. André Kertész híres képei tükröződései is felidéződnek itt. Másrészt pedig ezek a torzulások pont a 60-as években a francia fotóművészetében vannak jelen, ahogy ez a fajta fekete-fehéren keresztüli szoció és Párizs megfigyelései is. Ez az íz ezen a képen is érződik. Én ezt egy nagyon jó munkának tartom a 13-as lecke épített környezet kategóriájában, ugyan ez a tűéles technika mindannak, amit a kort idéző hangulattal kapcsolatban elmondtam, felülírja, ellenpontozza, ezáltal elbizonytalaníthatja a nézőt, tehát ahogy azt eddig is mondtuk Ferinek, egy picit arra figyelnie kell, hogy az a nagyon is mai technikai igény, ami a digitális gépekkel kapcsolatban felmerül, hogy mindennek leltárszerűen karctű élesnek kell lennie, a fotográfiában, az archaikus technikáknál nem volt ennyire erősen jelen és ez az ellentmondásosság folyamatosan megvan a képein. (szőke)
értékelés:

Ne sírj!

Egy nagyon divatos képi geget látunk, ahol a síkra redukált felület és a valós térben lévő emberi gesztus találkozik. És itt egyértelműen ennek a kettőnek a párhuzama, a sík és a tér az egy egysoros kis versben, kis gegben jelenik meg. Önmagában én úgy gondolom, hogy az ötlet az jó, ugyanakkor a francia szöveg itt a jobboldali részen az semmilyen módon nem kell ehhez képhez. Az a poén, ami a fiatalember és a képbe benyúló kéz viszonyában látható, az szerintem önmagában elég, és teljesen mindegy, hogy ez most egy franciaországbeli, vagy más nyelvi környezetben rögzítődött, ugyanakkor pedig a plakáton lévő fehér betűk és sötét hátterek vibrációjukkal zavarják az emberi kéz és a fényképezett személy fénytónusait. Tehát én ezt a képet kétféle képnek értelmezem. Itt a döntés bizonytalansága miatt gondolom, hogy rajta maradtak a francia feliratok. Én ezt egy kettődisznós képnek értékelném. (szőke)
értékelés:

Párizs

Egy nagyon érdekes portréfotót látunk. Nagyon jól beazonosítható a hely, nagyon jól beazonosítható a modell, és valamennyire beazonosítható az, hogy ő valószínűsíthetően egy zenész. Azért mondom ennyire kétkedően, merthogy azért miközben ezt a képet nagyon szeretjük, miközben ez egy nagyon-nagyon jó meglátás, aki volt Párizsban, tudja, hogy ezek a helyzetek nagyon is erősen hozzátartoznak a városban a hangulathoz, aközben azért én talán lefelé egy picit nyitottam volna ezen a képen, azért, mert fontos az az eszköz, amit a bácsi használ. Ez az egyik meglátásom. A másik meglátásom, amit én már mondtam a Ferinek, hogy azt én nem tudom, hogy ez abból adódik-e, hogy az ő fényképezőgépe önmagában ennyire rajzosan ábrázol - kicsi az esélye -, vagy pedig ez egy utólagos manipuláció, olyan erősen rá van húzva az élesítés erre a képre, gondolom a bácsinak a szakáll-szőrszálai is megszámolhatóakká válnak, csak ettől az egész elkezd ilyen grízes, kristályos állapotot felvenni. Ez legjobban egyébként a kordbársony kapucnis kabáton figyelhető meg, meg a pulóveren. Tehát azt mondom a Ferinek, hogy minden szép, minden jó, lehetne három disznó, szinte már tennivaló sincs, csak ez, hogy valamiért ezt az erősítést ő megcsinálja a képein, és én ezzel nem tudok egyetérteni. Nem győz meg, hogy erre szükség van, mivel a valós életben nem így látunk, nem így érzékelünk, és ettől az egész miközben személyes és megérint, de el is tart a tárgytól, távol van, bekerül közénk - a néző és az alkotás közé - egy ilyen szigorú mérnöki precizitás és az ezeknek az üzeneteknek elvesz az erejéből. (szőke-hegyi)
értékelés:

Tükröm, tükröm...
Fehér Vera - Élettér

A láncreakcióba bekerült, ezért nem elemezzük. (szőke)

Molerúzs
Kockára rúzsozom a számat és megrebegtetem a szempillámat! M és F. Zsoltnak szeretettel, ha már ennyire vágyott rá!:)

Azt kell tudnod, hogy ezt én adtam föl véletlen, nem leckének adtam föl, csak mondtam, hogy tulajdonképpen milyen érdekes lenne, hogyha ez a rúzsozás, meg ez az egész maszk ez megjelenne, és hogy milyen érdekes lenne ezzel játszani, erre Feri volt az első aki küldött egy ilyet. És ez innen jött. – idézi fel Zsolt a kiindulást.
   Egy szójáték a cím, amely a Moulin Rouge-ra egy változat, ugyanolyan eltorzult szónak érzem, mint amilyen játékosan maga a rúzs forma másként van alkalmazva. A portré arc nélkül kategóriájában azt azért gondolom azt, hogy egy nagyon erőteljes, egy nagyon döbbenetes, nagyon kihívó, nagyon felkavaró képet látunk, mert pont azt mutatja a kép, hogy igenis már sokszor látott formákat, amelyeknek tudjuk a kódjait, nagyon is másként lehet alkalmazni. Meglepő ahogy ez a téglavörös, ami lehet, hogy az ajkakon kihívó tudna lenni, nem elsősorban oly módon ad érzékiséget a testfelületnek, hogy mindez a szín kihívó lenne, mert a bőrfelületen az ajak alatti és fölötti bőrfelületen téglavörössé válik ez a forma, mintegy kiemelést adva nem csak a szájnak, hanem a száj körüli összetett formáknak. Nagyon színházszerű, a japán butoh világára emlékeztet. Ma már nem csak japánok játsszák ezt, ez az a színház ahol teljesen fehérre festett, nagyon furcsa mozgású emberi alakok egészen meglepő jelmezekben, egy egész furcsa rituális, szertartásszerű, nagyon felkavaró rendszert játszanak. Tehát mindenféleképp egy mímes eszközt látunk itt, és nem csak azért, mert a mimika egyik eszközét torzítja el ez a festés, hanem most sokkal erőteljesebben jelenik meg a felső ajak árnyékrendszere. Azért had tegyem hozzá, hogy itt miközben a festésről beszélünk, nagyon jól van megválasztva a fényforrás. Hogy ez egy szórt fény belső térben, vagy valamilyen tetőről érkező fényforrás azt nem tudom, de éppen az orr alatti felső fogsor körüli bőrfelület erőteljes világossága és az alatta lévő szögletes vörös festett forma emeli ki az ajkakat, és ettől olyan meglepő és sokkoló. Valójában ez a határozott alsó és felső festés tulajdonképpen ritmizál, éppen azt emeli ki, de azt torzítja el, ami az addig megszokott játékos, kihívó és erotikus ajkak megszokott világát jelentette volna. Van az egészben valami egészen felkavaró, a Frida Kahlo világát jelző lázadás, miközben a Frida Kahlo festményei ugye egy naiv festői világot képviselnek, de talán a Frida Kahlo-ról készült film - Frida a címe - hozza ezt az egészen lázító, felkavaró szexust. Ez az a fajta érzékiség ezen a képen, amely nagyon is sötét tónusokkal is tud dolgozni. Én ezt jónak és nagyon bátor és nagyon meglepő vállalkozásnak tartom. Én nem tudom hogy a kép időben mikor készült, de úgy tűnik, hogy az elmúlt időszak Feri szellemi munkájában és fejlődésében nagyon nagy változásokat hozott létre pozitív értelemben. Tehát én csak lelkesíteni tudlak, hogyha ezen az úton indultál el, akkor csak így tovább, ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés:

Angyal

Én nagyon szeretem ezt a képet, és még azt is mondhatom, hogy elfogult vagyok ezért a képpel, merthogy nagyon személyes nekem ez az élmény. Nagyon fontos pillanatot rögzít a kamera. Tehát ebben is van egy, egy olyan réteg, ami valamilyen szociografikus, dokumentalista rögzítés és mégis túl tud ezen lépni és én nagyon örülök annak, hogy úgy tűnik, most az utóbbi képeit ahogy nézem Ferinek, hogy úgy tűnik, mintha - nem akarom elkiabálni -, de mintha megtalált volna valamit amire azt mondhatnám, hogyha ilyen metaforikus akarnék lenni, hogy mintha ez a könnyed ecsetkezelés, tehát, hogy, hogy nem görcsöl azon, hogy mi fog történni, hanem hagyja magán átfolyni az impulzusokat és ezek az impulzusok benne képként megjelennek. Lesz majd egy következő lépcső, amikor ezeket az impulzusokat generálja, de ne rohanjunk előre. Ami a képnek számomra még egy plusz erénye az az, hogy a mélységélesség megválasztása, a zársebesség én nem tudom, hogy melyik volt itt a nagyobb befolyásoló tényező, mert hogy mind a kettővel úgy tűnik, hogy van valamilyen tudatos döntés hozva, de nagyon élesen elkülönül az előtér és a háttér és ettől olyan, minthogyha bekukucskálnánk egy helyzetbe. Ezt erősíti egyébként az a fénypászma, vagy fénykörgyűrű, ami a kép közepére jellemző, és ami a kép széleit így elsötétíti, azt csak így sejtem, hogy az a sötétítés az valószínű azért valamilyen szinten manipulatív, össze is fogja ezt a kompozíciót és az egésznek van egy ilyen várakozásteli, leselkedős, kukucsálós rögzítettsége, amikor a pillanatot úgy rögzítjük, hogy jaj csak el ne repüljön az a madárka. Ez ráadásul nagyon jól rímel arra a történetre, amiről ez a kép beszél. Úgyhogy én nagyon szeretem és három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés: