Chiemsee hajnalban

Egy gyönyörű festői stúdiumot látunk, megvan az egy szorgalmi disznó. (szőke)
értékelés:

"Szeretném elmuzsikálni, hogy él még a vén cigány, öreg cigány, a vén cigány."

Áttettük a képet a barátom kategóriába, mert az mégsem megy, hogy ez csak egy szorgalmis egy disznót kapjon. Volt már egy hegedűs képünk, ennél a képnél a fotográfus megfigyelése egy lélektani folyamatot is jelez a zenészről, nem vonja el a figyelmet maga a zenei eszköz arról, hogy mi az elsődleges üzenete a képnek. Ez az üzenet nem más, mint egy ember története, ami a mimikával megjelenik az arcon, és az emberre koncentrál a kép, miközben hagy annyi motívumdarabkát a képen, hogy sejtjük, hogy ez egy népzenész a kis vászonzsebkendő ott az áll alatt, ami erősíti a hitelességét, az arcon ott a sok megélt év és tapasztalat, ami fontos dokumentációja a belső történéseknek az arcon keresztül. Jók a tónusok, jó a kompozíció, jó a zsebkendő világosa, ami tónusban el tudja választani a formákat. A fotósnak egy adott pillanat rögzítésekor több mindenre kell figyelni és csak akkor jó és sikeres a fénykép, amikor ez a több különálló feltétel egyszerre teljesül. Ennél a képnél egyrészt a hangszerszám gesztusszinten jelen van, jelzi a foglalkozást, de fontos, hogy ki tudta várni azt a pillanatot, amikor a vonó fönt van, az is fontos, hogy a világítás rendben legyen és az is, hogy a gesztus, ami az arcon megjelenik, azt időben kapja el. Tehát sem nem akkor, amikor már befagyott az arca, belemerevedett egy gesztusba, ami a beállított képeknél sokszor hibaként előfordul, sem nem akkor, amikor még nem elég érett a gesztus ahhoz, hogy hiteles legyen. Itt ebben a helyzetben benne van egy melankólikus, fáradt helyzet, és ettől szinte halljuk azt a zenét, amit a bácsi húz. (szőke)
értékelés:

Három éve a kettős kapcsolatból hármas kapcsolat lett:)

Salvador Dalinak van egy hasonló perspektívájú képe Krisztussal a kereszten, szeretjük ezt a képet, érdekes játék itt, az áttűnéssel, az ágy felhőszerű, álomszerű megjelenítésével, hogy három különböző lábpárt látunk a kép alsó harmadában, a felső harmadban ugyanígy látunk három tetőablakot, aminek a keretívei ugyanoda mutatnak, ahová a lábak irányai. (szőke)
értékelés:

A szorgalmikkal annyiban vagyunk bajban, hogy még az se segít az értelmezésben, hogy melyik leckére lett beküldve. Itt a cím se segít - zeneletöltés - mert amit látunk, ezzel nem áll összhangban, a kapcsolódásra nem sikerült rájönnünk. HA eltekintünk ettől, akkor egy szociografikus képet látunk, és ha fekete-fehérben lett volna tartva, akkor mint szociofotó lenne értelmezhető. De azzal, hogy a tévé képernyője kiemelésre került, a kép kikerült a szocio értelmezésből. Viszont ettől újból az értelmezési problémával szembesülünk. Miért van a tévé kiemelve? Mit akar az alkotó ezzel középpontba állítani? A tévén történő esemény nem karakteres, nem felismerhető, tehát elvont utalásról lehet szó, magyarán maga a tévé a központ. De a kompozíció is központba helyezi a tévét, tehát ez az ismétlés, ráerősítés már túlzó, és indokolatlan. Az ilyen megoldás a digitális technikából adódó trükk, és igen ritka, hogy indokolt vagy az üzenetet erősítő hatása lenne, leginkább egy vicces technikai poén, ami a kép erejét lenullázza. Ha ez megjelenik a képen, már az amúgy jóllehet működő szociografikus közlés szóba se kerül, hisz a poén miatt az már nem komolyan vehető. (szőke)

Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Köszönjük szépen. (szőke-hegyi)

Különleges pillanat volt ahogy a varjú kerülgette az ernyőst

Tényleg vettük a fáradságot, hogy megkeressük a varjút, nagyon néztük, de hála a jóistennek, hogy ez a kép nem csak erről a madárról szól és hogy kerülgette az ernyőst, hanem arról a fajta festői szürkéskék rendszerről, a gyönyörű okkeres levél nélküli alsó felületről, a felhős égről, és arról a vörös ívről, amely ebben a szürkés háttérben megjelenik. A kép nem a röpködő varjútól, hanem a színek kiválasztása és kapcsolódása miatt működik és fontos, hogy mert dönteni az alkotó, hogy ezt a vöröst hol és hogyan ábrázolja, hogy ebben a pasztelesebb hangulatban miképp jeleníti meg. Ami viszont zavaró, és hogy úgy mondjuk, tipikus számítógépes betegség, hogy felteszel rá egy ilyen fekete sávot, mintha ez egy film lenne, azaz elektronikusan keretezed, paszpartuzod a képet. Erről mindenkit szeretnénk lebeszélni, mert ez egy mesterkélt megoldás, mímelése a valóságnak, mintha falon lenne, mintha keretben lenne, mintha igazi lenne - ez nem jó irány, erre nincs szükség, és azt kell mondjuk, hogy ettől a képek nem válnak komolyan vehetővé. Fel kell vállalni, hogy egy kép amíg nincs lenagyítva vagy kinyomtatva, addig elektronikusan más formai helyzet, nem kell eljátszanunk azt, hogy akármi színnel utólag bekeretezzük, mert ez a mesterséges keret nem éri el a célját, merthogy a cél azt utánozni, mintha falon lenne, de épp az ellenkező hatást váltja ki, művivé, mesterkéltté, hamissá teszi - parasztosan mondva, ez egy hazugság. (Ezt nem csak erre a képre mondjuk, hanem az összes elektronikus formában közölt kép ilyenféle mesterséges bekeretezéséről ezt gondoljuk és arra kérünk mindenkit, hogy ha lehet, ne használja ezt a imitációt.) Bízzál benne, hogy enélkül is megáll a kép. Három disznó, de legközelebb aki ilyen keretezést használ, attól egy disznót levonunk. :) (szőke)
értékelés:

Azt hiszem, hogy nem árulunk el titkot, hogy ennél a képnél egyfajta archaizáló fényelést látunk, mintha egy régi filmnek, Herkulesfürdői emlék, Egy erkölcsös éjszaka, egy kockáját látnánk. Van ezen egyfajta lazúr, egy kékes hangulat pluszban. És annak ellenére, hogy ez erőteljesen rajta fekszik a képen ez a kékes hangulat és ez is fogja össze, hiszen a lazúrt nem csak azért használták régebben a festészetben, mert Leonardo szerint ezt a levegő eget hozták létre, hanem időnként összefoglalásként is, csak itt az a problémánk, hogy a háttérben lévő acél karosszék vagy íves forma ettől a lazúrtól eltűnik a háttérből. Én egy pirinyót világosítanék a fátylon, hogy a háttérben azok az ívek láthatóak legyenek. (szőke)
értékelés: