Látszólag realista borospohár, csésze, gyöngysor, fehérnemű, lábak szerepelnek a képen, mégis az egész összerendezése színpadszerű, színházias, és azt a szót kell használnunk, hogy valóság feletti, szürreális. Zsolt közben itt csöndben mutatja, hogy a kép jobb oldalán lévő mezőből a női lábnál lenyesne, és talán a kombiné vagy melltartó oldalán meghosszabbítanánk a kompozíciót és talán akkor lenne hely, hogy szebben, anyagszerűen eshessen a fehérnemű textilje is. Én azonban nem erről akarok beszélni, bár ez is fontos, hanem hogy ami ebben a képben nagyon fura, hogy valódiaknak tűnnek a tárgyak, és ebben az élő helyzetben a két láb valami függöny mögé becsúszik és csonkolódik. Ez nem hibája a képnek, a csábítást, az érzékiséget erősítik és attól, hogy piedesztálra kerül a két attribútum, amihez a nő nem tartozik hozzá, ettől lesz abszurd és személyes is persze, így teljesíti a vágy kategóriáját is. Zsolt amit mond, jogos szakmai szempontból, ahogy az is hogy a bal oldali láb lábfej hiánya kizökkent abból a ritmusból, helyzetből, ami felépül a fotóban, mégis azt kell mondjam, hogy jól érezhető, hogy az alkotó az üzenet megformálásával sokat dolgozott és küzdött, hogy ezt a történetet elküldje nekünk. (szőke)
értékelés:
nagyon szépek a színek....de a "lepedő" még nem elég gyűrött ;o)