Egy nagyon szép, és nekem nagyon kedves üzenetet látunk, röviden kitérek arra, hogy nekem nagyon tetszik, ahogy az avar ezen a kis mólón vagy hídon megjelenik, és ennek már van egy nagyon jó hatása, és talán két megjegyzésem lenne ehhez a képhez. Egyrészt egy picit ha a Feri lejjebb gugol, nagyobb hangsúlyt kaphatna ez az avarszőnyeg, és talán dinamikusabb lehetne ez a korlátrendszer, ami most a vízbe vezet minket. Nagyobb hangsúlyt kapnának a korlátok, és sokkal jobban bemozgatná ezt a kompozíciót. Ráadásul ami kompozíciós értékében nem túl fontos az az ég, az is kisebb szerepet kapna, és az arányok rendbejönnének. A másik az exponálás pillanata. Gondolom azt akarja sugallni a Feri, hogy a kisember és a nagyember, akik a kép jobbszélén kifelé mennek a képből, azok áthaladtak ezen a hídon; de szerintem ez nem a legszerencsésebb pillanat. Van ebben egy dekomponáltságra törekvés, hogy a híd centrális kompozícióját megbontsuk ezzel a két emberrel, ugyanakkor ez most nem elég erős egyrészt a méretkülönbségek miatt sem, másrészt azért, mert kompozícióban a háttér fáinak a rendje szintén megváltozik annál a résznél, ahol ez a két ember most van. Tehát szerintem akkor lenne ez a kép rendben, ha a két ember valahol ott a híd végénél haladna kifelé, már lefelé-kifelé a képből, de még ott kellene lenniük, mert az hozná rendbe ezt a kompozíciót, az tudná visszahúzni az egyensúlyt, ami a háttérnél ugye adott. A természet ezt adta, nekünk kell más eszközökkel rendbehozni, pl. azzal, hogy a két alak visszakerül a kép közepe felé. Sőt, akár még jobban tagolhatnánk ezt a képet, a balszélen ansnittben feltűnő harmadik személlyel, és akkor van értelme kikerülni a szereplőknek. (szőke-hegyi)
értékelés:

Rövid leszek, mert az ötlet jó, de a megoldás miatt ismétlést kérek. Ugyanis az alma varrottas nagyon jó geg, jó utalás, és a megoldás színben is stimmel, jó a zöld és a vörös kontrasztja. De a háttér, az alap, amin szerepel, semleges, semmitmondó. Gondold tovább a történetet. Mi az alap sztori? Éva beleharapott a tudás almájába. Mi történt a képen? Vissza van varrva a harapás. Mi következik ebből, mi az, ami a sztorit még tovább fokozhatná? Persze nem kötelező ezt az irányt tartani, szóval nem akarom én megmondani, mi a megfejtés, csak arra kell gondolni, hogy egy ilyen esetben az alap geget be is kell foglalni valami keretbe, valamivel folytatni kell a sztorit. Vagy ha nem, akkor teljesen más irányt fogva el lehet menni egy elidegenítő vonalat is lehet követni, az megint más formai megoldást kíván. Ez a döntés a te döntésed, csak meg kell hozni. Az alma varrva így most még nincs kész szerintem. (hegyi)

Sokáig kellett gondolkodni, mi is a strucc a képen, mire az árnyékot felfogtuk, hogy ez egy utólagos manipuláció vagy más eredménye ez a forma, nem tudjuk megmondani. Egy képi geget látunk, ami akár lehetne egy történet kezdete vagy vége akár, most ebben a formában egy geg, egy megfigyelés. Kompozícióját tekintve ez a kép is dől jobbra, a két szélen futó perspektívát érzékeltető hídkorlátok rántják össze ezt a képet. Talán ha a két szereplő közelebb jön a kamerához és így az árnyékok is képhatárig tudnak kerülni az alsó szekcióban, akkor még erősebb lehet a formai játék, ráadásul a valós és az árnyék közötti humorhelyzet is erősödhetne. (szőke-hegyi)
értékelés:

Nagyon jó ötletet talált magának Feri ezzel a képpel, mint egy modern veszternfilm, a főhős szembeszáll a gépszörnnyel, tehát a történet jó. A képi megoldásnál tennénk néhány javaslatot átgondolásra, ami a későbbiekben erősítheti az üzenetet. A kép egy fekvő formátumú kompozíció, ami láthatóan jobbra dől, de ezt a dőlést nem húzza vissza egyetlen képelem sem, vagyis a dőlés dinamikai játéka nincs kihasználva. Ha a főhős picit oldalra billen, épp annyira, hogy ne essen le a sínről, tudjuk, hogy ez nehéz instrukció, főleg, ha az a vonat szemben halad vele, sok időnk nincs a képet elkészíteni, de érdemes volna ezzel a formai balansszal élni, mivel így most a kép horizont dőlése nem indokolt. A másik, hogy Feri a talp leckére küldte ezt a képet, amit akkor tudnánk maradéktalanul elfogadni, ha a kamera nézőpontja a sín magasságában lenne. Nem egyszer előfordul a beküldött munkáknál, hogy a nézőpontnál az úgynevezett béka perspektíva lenne a megoldás, de mintha nem akarnátok lekucorodni, letérdelni vagy guggolni. Nem szabad félteni a ruhát, hogy koszos lesz, a kép érdekében a fotósnak néha lehetetlen helyzetből kell dolgoznia. Ez a munka ezek miatt egy disznós, ha Feri egyetért, érdemes lenne már csak az illusztrálás és gyakorlás miatt is megismételni ezt a felvételt. (szőke-hegyi)
értékelés:

Ahogy ezt már egy előző képnél is felvetettük, ez a fotó jóllehet egy tagja lehetne egy képriportnak is, a riport leckére is el tudnánk képzelni mint a sorozat darabja. Ugyanakkor Ferinél, mivel igenis azt kell mondjuk, hogy Feri tudja, hogy mi az a kompozíció, mi az a tónusjáték, ezért itt bizony néhány komponálási és vágási problémával találkozunk. A szék árnyéka ebben a helyzetben, mivel a szék a lírája a képnek, rajta kell hogy legyen, vágás nélkül, és ha azért vágta el Feri, mert bal oldalon valami rendezetlenség volt, akkor ez megoldható, hogy exponáláskor úgy helyezkedik a fotós, hogy a helyzetben a főszereplő valóban főszerepet kaphasson, és úgymond legyen levegője, tere ahhoz, hogy ezt a főszerepet el is játszhassa. A kép minden bizonnyal úgy készült, hogy Feri kiszúrta a széket a zebrán - valószínű valamelyik városi bringás megmozdulás lehet az esemény - és várta, hogy megtörténjenek azok az események, amik a képbe szerinte fontos, hogy behívódjanak. Ott az elmosódott bicaj, ami zseniális, ott vannak a járókelők lábai is, tehát minden esélye megvan, hogy ez a történet elmesélődjön, csak a főszereplő lett amputálva. Ezen kívül az egy kérdés marad számunkra, hogy vajon miért dől az egész kompozíció, hisz a zebracsíkozás éppenhogy azt kívánná, hogy egy picit ellenoldalra billenjen a dolog. Apróság: a székhez hozzá lehet ám nyúlni exponálás előtt, a gazdája biztos megengedte volna, tehát akár egy picit lehetett volna rajta fordítani. Ennél a munkánál sem mások a szabályok, mint egy klasszikus csendélet esetében, ezért is szeretnénk, ha minél többet foglalkoznátok a csendélet leckével, hogy nyugodt otthoni körülmények között ezeket a kompozíciós helyzeteket le tudjátok modellezni és gyakorolni. (szőke-hegyi)
értékelés:

A kommentárok alatt ment egy filozófiai vita, hogy a vattacukor a fontos, vagy a vattacukor-készítés; én ragaszkodom ahhoz, amit ott is írtam, hogy nekem a vattacukor sosem volt a kedvencem, de a készítése a mai napig is elbűvöl, és még most sem értem teljesen, hogy hogyan készül. Ugyanakkor mivel a döntés a képnél ugyanerre vonatkozik, hogy a vattacukor készítése a fontos, gondolom a Ferit is gyerekkorában izgatta ez az egész, ezért fontos az, hogy ezt a tevékenységet hogyan ábrázoljuk. Itt látunk egy nyolcszögletű készüléket, és ez a készülék nagyon esetlegesen van vágva, semmi nem párhuzamos semmivel, tehát még véletlenül sincs kiválasztva egyik oldala sem, hogy na akkor ahhoz képest fogjuk a képhatárokat beállítani. És igazából ez nem indokolt, tehát a tevékenység nem megy olyan gyorsan, hogy ha egyszer odaengedte a bácsi a Ferit, akkor már be lehetett volna ezt állítani rendesen. A másik meg az, hogy ugye ennek van egy folyamata, és nem tudom, hogy az-e a legjellemzőbb, amikor a fehér vattacukor a fehér háttér előtt beleolvad. Ezt viszonylag gyorsan forgatják, és annyira elég hosszú az expozíció, hogy ezt érzékeljük is, és ez jó, hogy vannak bemozdulások ezen – de annyira beleolvad a háttérbe, hogy a struktúrája nem jön ki. Nem tudom, hogy ha feljebbről fényképezi a Feri, akkor ez mennyire jön ki, de nem biztos, hogy ennek a tevékenységnek a legjobb pillanatát kapta el. Úgyhogy én ezt a gyermekkor leckére abszolút elfogadom, mert visszavisz minket élményében a gyermekkorba, engem legalább húsz évvel – höhöhöhö [Szőke] – na jó, harminccal [Hegyi], de a megoldás az nem tökéletes, azaz egy malacot tudok megadni. (hegyi-szőke)
értékelés:

Én vágtam el a köldökzsinórt, de nem tudom sikerült-e.

Nagyon jónak érzem azt, hogy az alkotó modellválasztásai jól működnek, hisz egy olyan különleges kapcsolódást és pozíciót lehet itt látni, amihez nagyon nehéz lenne instruálni, tehát ha itt nem lenne ilyen ősbizalom a szereplők között, akkor bármit tehetne az alkotó, hogy a kislány a lábát tegye a csípőhöz vagy ne, vagy működne, vagy nem. Ennek nagyon örülök, hogy egy ilyen szép mozgás látható itt. De ha már időt szánok erre és ilyen csodálatosan meg tudom mutatni az emberi történetek kapcsolódását és a háttér is aránylag jó, mégis érdemes lett volna a testekkel játszani, fátyollal, valami lepedővel, érdemes lenne megismételni magát a játékot, úgy gondolom, hogy ez a helyzet a belső történetükben reprodukálható, megszokott helyzet, és azt mondom, hogy az óvó női test formáival még játszanék, az anyai hát ívével, és ott a deréknál a ruha ezt megszakítja, tehát jó volna még variációkat kipróbálni, a testet még jobban használni. Megvan a 3 disznó, de érdemes lenne ebben az irányban mozogni. Igen óvatosan kérdezem, félénken, hogy persze ez mind a hármótok döntése, de ez a kép igazából aktban lenne fontos. Pontosan azért, mert a textilekkel ez most picit mellébeszél. Nagy hagyománya és kultúrája van ennek, és amint meglátod magad előtt ezt a két gyönyörű testet, látni fogod, hogy szinte kiált az aktért. (szőke)
értékelés: