Végállomás

Nagyon jó ötletet talált magának Feri ezzel a képpel, mint egy modern veszternfilm, a főhős szembeszáll a gépszörnnyel, tehát a történet jó. A képi megoldásnál tennénk néhány javaslatot átgondolásra, ami a későbbiekben erősítheti az üzenetet. A kép egy fekvő formátumú kompozíció, ami láthatóan jobbra dől, de ezt a dőlést nem húzza vissza egyetlen képelem sem, vagyis a dőlés dinamikai játéka nincs kihasználva. Ha a főhős picit oldalra billen, épp annyira, hogy ne essen le a sínről, tudjuk, hogy ez nehéz instrukció, főleg, ha az a vonat szemben halad vele, sok időnk nincs a képet elkészíteni, de érdemes volna ezzel a formai balansszal élni, mivel így most a kép horizont dőlése nem indokolt. A másik, hogy Feri a talp leckére küldte ezt a képet, amit akkor tudnánk maradéktalanul elfogadni, ha a kamera nézőpontja a sín magasságában lenne. Nem egyszer előfordul a beküldött munkáknál, hogy a nézőpontnál az úgynevezett béka perspektíva lenne a megoldás, de mintha nem akarnátok lekucorodni, letérdelni vagy guggolni. Nem szabad félteni a ruhát, hogy koszos lesz, a kép érdekében a fotósnak néha lehetetlen helyzetből kell dolgoznia. Ez a munka ezek miatt egy disznós, ha Feri egyetért, érdemes lenne már csak az illusztrálás és gyakorlás miatt is megismételni ezt a felvételt. (szőke-hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Gergő, elég kitartó vagy, köszönöm!:)
Igen, ezt a fotót a legjobbak közé sorolták.

...64 oldalt lepegettem visszafele, mire megtalaltam, kie is volt ez a kep...:)
Most nezegettem csak a FotoMarathon 2008 legjobb kepeit, s az egyik ismeros volt...
Megvagy!
:)

Igen, a közeledő szerelvény gondolata drámaibb, a távolodóé megnyugtatóbb. Ám, ha eldöntöttük mi is következzen, már ott a kérdés mi vezette a szereplőt a sínekre?

Van akinek jön, van akinek megy a vonat;)
Ferde? Ezt nem nevezném ferdének

ez a vonat már elment.
hogy szaporodnak manapság a ferde képek az esti iskolán.

Utolsó lépések a végtelenbe?

Új hozzászólás