Ahogy ezt már egy előző képnél is felvetettük, ez a fotó jóllehet egy tagja lehetne egy képriportnak is, a riport leckére is el tudnánk képzelni mint a sorozat darabja. Ugyanakkor Ferinél, mivel igenis azt kell mondjuk, hogy Feri tudja, hogy mi az a kompozíció, mi az a tónusjáték, ezért itt bizony néhány komponálási és vágási problémával találkozunk. A szék árnyéka ebben a helyzetben, mivel a szék a lírája a képnek, rajta kell hogy legyen, vágás nélkül, és ha azért vágta el Feri, mert bal oldalon valami rendezetlenség volt, akkor ez megoldható, hogy exponáláskor úgy helyezkedik a fotós, hogy a helyzetben a főszereplő valóban főszerepet kaphasson, és úgymond legyen levegője, tere ahhoz, hogy ezt a főszerepet el is játszhassa. A kép minden bizonnyal úgy készült, hogy Feri kiszúrta a széket a zebrán - valószínű valamelyik városi bringás megmozdulás lehet az esemény - és várta, hogy megtörténjenek azok az események, amik a képbe szerinte fontos, hogy behívódjanak. Ott az elmosódott bicaj, ami zseniális, ott vannak a járókelők lábai is, tehát minden esélye megvan, hogy ez a történet elmesélődjön, csak a főszereplő lett amputálva. Ezen kívül az egy kérdés marad számunkra, hogy vajon miért dől az egész kompozíció, hisz a zebracsíkozás éppenhogy azt kívánná, hogy egy picit ellenoldalra billenjen a dolog. Apróság: a székhez hozzá lehet ám nyúlni exponálás előtt, a gazdája biztos megengedte volna, tehát akár egy picit lehetett volna rajta fordítani. Ennél a munkánál sem mások a szabályok, mint egy klasszikus csendélet esetében, ezért is szeretnénk, ha minél többet foglalkoznátok a csendélet leckével, hogy nyugodt otthoni körülmények között ezeket a kompozíciós helyzeteket le tudjátok modellezni és gyakorolni. (szőke-hegyi)
értékelés:
Köszönöm az értékelést! Az a fránya árnyék engem is zavart ki is akartam retusálni, de az elképzelésemmel szembe mentem volna ugyanis ennél e képnél az volt a célkitűzésem, hogy csak egy expo semmi beavatkozás se utólagos vágás egy kis "erőpróba".
Ez egy kora délutáni csúcsforgalomban készült a belvárosban. A széket én tettem oda a többi csak jött. Azt hittem egyszerűbb lesz, de ott hirtelen minden nehézzé vált:) Többször kellett a gép és a szék között rohangálnom mire kitapasztaltam a zöld lámpa idejét:))) És közben már egy két rossz arc is kezdett szemet vetni a gépemre, ettől már kissé feszült lettem. A bringás meg egyszer csak ott termett ( persze a nap is pont akkor sütött ki addig borús volt ) és döntöttem, nem lesz még egy ilyen alkalom ma délután így elsütöttem a gépet és hazamentem.
Szóval van még mit tanulnom, de le szeretném magam szoktatni arról, hogy 600 felvételt készítek valamiről amikor elég egy is.