Én vágtam el a köldökzsinórt, de nem tudom sikerült-e.

Nagyon jónak érzem azt, hogy az alkotó modellválasztásai jól működnek, hisz egy olyan különleges kapcsolódást és pozíciót lehet itt látni, amihez nagyon nehéz lenne instruálni, tehát ha itt nem lenne ilyen ősbizalom a szereplők között, akkor bármit tehetne az alkotó, hogy a kislány a lábát tegye a csípőhöz vagy ne, vagy működne, vagy nem. Ennek nagyon örülök, hogy egy ilyen szép mozgás látható itt. De ha már időt szánok erre és ilyen csodálatosan meg tudom mutatni az emberi történetek kapcsolódását és a háttér is aránylag jó, mégis érdemes lett volna a testekkel játszani, fátyollal, valami lepedővel, érdemes lenne megismételni magát a játékot, úgy gondolom, hogy ez a helyzet a belső történetükben reprodukálható, megszokott helyzet, és azt mondom, hogy az óvó női test formáival még játszanék, az anyai hát ívével, és ott a deréknál a ruha ezt megszakítja, tehát jó volna még variációkat kipróbálni, a testet még jobban használni. Megvan a 3 disznó, de érdemes lenne ebben az irányban mozogni. Igen óvatosan kérdezem, félénken, hogy persze ez mind a hármótok döntése, de ez a kép igazából aktban lenne fontos. Pontosan azért, mert a textilekkel ez most picit mellébeszél. Nagy hagyománya és kultúrája van ennek, és amint meglátod magad előtt ezt a két gyönyörű testet, látni fogod, hogy szinte kiált az aktért. (szőke)
értékelés: