Úton
Olyan fáradt voltam a vezetéstől, hogy már nem csak a gép, hanem én is ilyennek láttam az utat.

Sok ilyen városkép éjjel, ahol szaladnak a micimackók képet láttunk már, de amiért ez a kedvencem, hogy valamiért egy endéká mesefilm sorozat jutott eszembe, a Patafil és Filopat, akik ilyen drótfigurák voltak és belegondoltam, hogy az én gyermekkori felnövekedésemnek ez lehetett a baja, hogy ilyesfajta meséket láttam. És miközben bármelyik mangában benne lehetnénk a kép kapcsán, mégiscsak visszavetül ez az egész KGST mesék világa, ezért érzem azt, hogy ez fontos, mert ez bizonyítja számomra az én görcsösen létrejött negyvenhat évemet. Annyi plusz van ebben a bemozdult képekhez képest, hogy a nyilacskák hordoznak konkrét irnymutatást is. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Ezen a szakaszon épp futottam, ezért nem látszik a műszerfal csak a szívverés:)
Tamás, a disznót nem látom, melyik az??

Tamás, nem akarok ellenkezni veled, meg igazad is van, jó ha van valami fix a képen, de nekem ez az a kép amely kivétel, és mint ilyen erősíti a szabályt, ugyanis ha ránézünk a képre az útfestés ad annyi információt, hogy azonnal látszik, ez egy éjszakai utazás. :)

Az jut róla eszembe, hogy a szívverések a végtelenben találkoznak.

szoval amikor balrol elozott a kek minotaurusz es jobbrol bevagott eled a piros szazlabu sarkany, akkor eszrevetted, hogy epp egy diszno repult el feletted???? :)

Feri en is csinaltam sok ilyen kepet es azt tapasztaltam, hogy jo ha van valami fix pont a kepen, A muszerfal egy darabja, az ablaktorlo, vagy az egyik utas, vagy a sofor a fejlampa felkapcsolt fenyeben...

Új hozzászólás