10. Házi kedvenc

Pocito, az én drága kis keverék csivim. Azért őt választottam mert a család állatai közül ő a legnagyobb egyéniség! A mindene a labdázás!

Látunk itt egy kutyust, aki valamivel játszik, és ez egy nagyon jellemző pillanat, amikor ők ilyen nagyon elmélyedve játszanak valami tárggyal. Ahogy látom, ő szét is szedi ezt a labdát. Renátó nagyon helyesen felfigyelt a tükröződésben rejlő játékra, hogy megismétlődik ez a kép, viszont nagyon szűkre vágta ezt a kompozíciót. Ettől a kutyának a fülei, amik jellemzőek, és a méreteket is behatárolják, nincsenek a képen, de nem csak ez nincs a képen, hanem a tükröződésben is viszonylag keveset kapunk ebből a helyzetből. A labda, a mancsok, az orr ismétlődik, de például a szem, a fejforma nem. Ha lehetne mondani valamit, ami nekem problémám, akkor ez, hogy nagyon szűk a kompozíció. (hegyi)
értékelés:

Ez kifogyhatatlan... :D

Gyönyörű modelled van, Gime, és nagyon élvezi ő ezt a kommunikációt, ha te is benne vagy, nagyon látványos példánya ő a maga csoportjának. A fényképpel annyira nem vagyok kibékülve. Rákerült erre is az a kiégett, túlvilágított technikai játék, amitől elmeszelődik a mancsa, a feje teteje, még az orránál is furcsa az első tappancsa, ez nem nagyon tesz ennek jót. Amikor azt mondom, hogy csinált, akkor azt értem, hogy attól, hogy megtaláltál magadnak egy fénytani helyzetet, amit reprodukálsz. Ha ez a reprodukció didaktikusan folyik, tehát egy szoftver, amit beállítottál magadnak egyszer, és kikísérletezted, utána ha törik, ha szakad, rákerül a képre anélkül, hogy utólagosan kontrollálnád, hogy a végeredménnyel mi történik, és saját maga csak azért igazolja magát, mert többedszer használod, akkor ez modorossággá fog válni. Én ettől óva intelek. Van, ahol ez rendben van, ott, amikor a saját önportrédat készítetted el a parkettánál, akkor ez nagyon rendben volt, ennél a képnél nincsen. Indokolatlan, esztétikailag problémás. A másik az, hogy ennél a képnél a központi helyzet a két mellső mancs és a fej, viszont a test tömege, és a nagy hátsó tappancs a kép elején ebben a rövidülésben nem előnyös. Mivel együtt laktok, én nagyon remélem, hogy még fognak születni képek, azt írod, hogy "ez kifogyhatatlan", úgyhogy én nyugodt lelkiismerettel adom vissza ismétlésre, fontold meg, hogy biztosan kellenek-e ezek a mache manipulációk. ismétlés. (hegyi)

Ő az én kis házi kedvencem.

Volt nekem is akváriumom, és volt benne házmester hal. Az, amikor az üvegről szedegeti le a szöszöket, akkor eléggé félelmetes szája volt, de tényleg egy izgalmas darab. Nem egy könnyen fotózható halacskáról van szó, nem az a bambulok, és úszok a vízben, és élvezem a sodrást, hanem egész nap teszi a dolgát, amikor meg pihenőre elmegy, akkor el is bújik. Tehát vagy munka közben tudod lefotózni, vagy sehogy. Ha munka közben van, akkor azt eléggé egzaltáltan csinálja, ezért nem könnyű helyzet vele dolgozni. Egy kicsit a színvilág az, ami nekem távolságtartó, ez a zöldes fátyol. Lehet, hogy ez az akvárium világítása miatt van így, ezen kicsit módosítottam volna. Dóra, ez kérdés nekem, mert ez távolságtartóvá tesz, kicsit bizalmatlan így ezzel a zöldes árnyalattal. Ettől ez a halacska még jobban beleolvad a hátterébe, persze ők védekeznek is ezzel a beleolvadással, de ezen talán kellene egy kicsit segíteni. Az ötlet jó, bár a hal, mint házi kedvenc tőlem mindig távol állt, mert nem nagyon hagyják magukat simogatni, és a testi kontaktus fontos nekem a házi kedvenchez, de ez az én nyavalyám. Megvan a három csillag, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Kecskebak, de úgy viselkedik, mint egy kutyus. Figyelmet követel magának.

Eszter, itt az a bajom, hogy ami az előző képnél, Marcipánnál működik, abból most itt semmit nem látok. Látok egy állatot, az én ismereteim, mint pesti csávó, odáig mennek, hogy valószínű kecske, ha te mondod. Miközben a nézőpont megválasztása, a plán megválasztása abszolút személyes irányt mutatna, ez a személyes kontaktus mégsem jön létre. Nem csak azért, mert nem ránk néz ez az állat, hanem valahogy nem mentünk tovább, nincs ez a helyzet eldöntve, hogy mit akarunk ezzel mondani. A kecske elég sok mindent megrág, de ennek is most csak egy jelzése van a képen a zöld levéllel, ez csak illusztrációként van meg. A háttér is egy kicsit zavaros, visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Nagyon illik rá a neve, tényleg olyan, mint egy kis puttó, a Szamos Marcipán üzleteiben lehet kapni ilyen kis kutyafigurákat, nagyon komolyan mondom, hogy vettünk is egy ilyet, teljesen így néz ki, úgyhogy a meglátás zseniális a névadásnál. Az egy másik dolog, hogy ráadásul kompozícióban is izgalmas, hogy ez a két kis árvácska, ami valószínűleg nem oda lett tervezve, hanem vadon nőtt, nálunk is van ilyen, hogy kipergett a mag az edénytartóból, és elvitte a szél, és egyszer csak egészen lehetetlen helyen elkezdett virágozni a növény. Nagyon jó, ez ad egy átlós irányú dinamikát a képnek, és ebben helyezkedik el a kutya, a maga nyugalmával. Ez mindenképpen jót tesz ennek a munkának, én nem nagyon tudok kivetnivalót találni, úgyhogy megvan a három csillag, köszönöm. Ha úgy gondolod, Eszter, akkor megvan a leckemegoldás is, ettől még persze várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Hát ő itt Kormi. Igazából nem az enyém, hanem anyunak egy kedves ismerősének a cicája, de imádom. :) A szemei pedig csodálatosak.

Nagyon vad ez a tekintet, és a helyzet is ezt erősíti, miközben ez a kép a bizalomról szól. Akinek van macskája, tudja, hogy ezt a felvételt csak úgy nem lehet elkészíteni, ha a macska nem akarja. Egy kicsit szűknek érzem, a lábakat meghagytam volna. Ha mindenáron változtatni akarok, akkor talán egy kicsit elmozdulok a tengelyemtől bal felé, és akkor még erősebb lenne ez a portré. Most a fű elég sokat betakar, a csodálatos szemeket is, de magáról a helyzetről jól tájékoztat. Abban érzem a bizonytalanságot, hogy most hova van téve a macska-tömeg. Talán valamerre kibillentettem volna, hogy elkezdjen ez forogni, pörögni, kicsit táncoljon valamilyen irányban, ehhez kellene, hogy tágabb legyen a kompozíció. (hegyi)
értékelés:

Andorról már nagyon sok mindent tudunk, rádió-főszereplő is lett, az ő viselt dolgairól is vannak információink, ezek főleg a lakásban, a családi környezetben elkövetett kis bakik. Ennél a képnél egy abszolút felszabadult helyzetet mutat az alkotó, Andor élvezi azt, hogy kiszabadulhatott a négy fal közül, és rohangálhat. Nagyon jó gesztus ez a leffegő fülekkel, a fölcsapott farokkal, a tátott szájjal, még a nyelve is, mint a füle, hasonlatosan lobog a nagy tempótól és a nagy igyekezettől. Varázslatos az, amikor a velünk élő háziállatok lehetőséget kapnak arra, hogy a saját, habitusukhoz illő környezetben felszabadultan tudjanak mozogni, játszani. Pontosan az ebben az izgalmas, hogy ők nagyon is ragaszkodnak hozzánk, és a kedvünkért sok mindent eltűrnek abból, ahogy mi az életünket éljük, de azért mégis csak ők szabadban élő állatok leszármazottai. Minden egyes lakásban fölvett képhez képest a szabadságot jobban tükröző üzenetek tudnak készülni külső térben. Ezért most nem vonok le csillagot, de itt is nagyon fontos az exponálás ideje. Ha Muybridge-t megfigyeljük, akkor ő sorozatfelvételekkel próbálta elemezni az ilyen mozgásfázisokat. Nem kell nekünk már megcsinálni ezeket a sorozatfelvételeket, mert ő már megcsinálta, pontosan lehet tudni, hogy melyik láb melyik után hogyan mozdul. Ha ezt az ember tudja, az exponálásnál figyelembe lehet ezt venni. Lett volna egy anatómiailag még inkább jellemzőbb pillanat, amikor a futáshoz előrefelé kinyújtva van a láb. Most mind a két láb a has alatt van, ebből kifolyólag a forma maga nem biztos, hogy annyira jellemző. Itt az is kérdés, hogy igen, de ha előre nyújtja a lábát, lehet, hogy már nem így fog a füle mutatni, de ha figyelem ezt az állatot, akkor rájövök, hogy melyik alkatrésze hogy mozog. Persze itt kell egy jó adag szerencse is ahhoz, hogy az a technikai eszköz, ami rendelkezésünkre áll, akkor és úgy exponáljon, ahogy mi akarjuk. Ha automatikák is be vannak ebbe vonva, akkor ez még inkább nehéz lesz. Ha kicsit Viktória még lejjebb guggol, akkor ez a rövidülés, ami most a képre jellemző, ez nincs annyira jelen. Ebben az is kérdés, hogy mi volt a háttérben, volt-e bármi, amit ki kellett hagyni, és azért komponált így, el tudom ezt fogadni, de kevésbé torzul a tárgy (jelen esetben a kutya) formája, akkor, ha az ő magasságába kerülünk. De a három csillag megvan, nagyon örülök ennek a képnek. (hegyi)
értékelés: