Kecskebak, de úgy viselkedik, mint egy kutyus. Figyelmet követel magának.

Eszter, itt az a bajom, hogy ami az előző képnél, Marcipánnál működik, abból most itt semmit nem látok. Látok egy állatot, az én ismereteim, mint pesti csávó, odáig mennek, hogy valószínű kecske, ha te mondod. Miközben a nézőpont megválasztása, a plán megválasztása abszolút személyes irányt mutatna, ez a személyes kontaktus mégsem jön létre. Nem csak azért, mert nem ránk néz ez az állat, hanem valahogy nem mentünk tovább, nincs ez a helyzet eldöntve, hogy mit akarunk ezzel mondani. A kecske elég sok mindent megrág, de ennek is most csak egy jelzése van a képen a zöld levéllel, ez csak illusztrációként van meg. A háttér is egy kicsit zavaros, visszaadom ismétlésre. (hegyi)