Ő az első.
Az előző kutyás képnél is halszemoptikás megoldást kaptunk, és most is egy ilyen vizuális trükköt alkalmaz Tamás. Ennél a felvételnél sokkal indokolhatóbb, és sokkal jobban összerántja a kompozíciót. Ha összehasonlítom az előző kutyás képet ezzel, egyből látszik a kettő közötti különbség, hogy amíg az előző kép egy távolságtartó megközelítés, a kutya és a csontja, ennél a képnél, azzal, hogy az alkotó arra a szintre ment le, ahol ez a kutya fekszik a kövön, az egész egy izgalmas, személyes kommunikációs helyzet lett. Egyetlen egy dolog zavar: az az oldali szeme a kutyának furcsán mutatkozik, amelyik oldalon fekszik, mert csukva is van, meg kevesebb fény is jut rá. Ha kicsit kommunikálok a kutyussal, akkor talán mozdít annyit a fején, hogy ez a gyűrődés ne ebben a formában jöjjön létre. Egyébként a kép rendben van, és a személyessége miatt nagyon szeretem, úgyhogy három csillag, megvan a lecke is. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm az elemzést.
Persze, hogy ez a jobbik kép. De ehhez, az is hozzájárult, hogy itt a lépcső segítségével, a Buksi fejével egy vonalba tudtam kerülni. A Dzsarás, csontos képnél is guggoltam, de a halszem leképezése miatt, ez nem látszik.