10. Házi kedvenc

Nagyon jellemző a kép, és ez a helyzet is, amit Hajnalka megmutat, nekünk négy macskánk van, abszolút ismerem ezt a helyzetet, amikor valami felkelti a cica figyelmét, és beindul nála a vadászösztön. Ezt a pillanatot nagyon jól jellemzi ez a kép. Annak is örülök, hogy nem egy vakus felvétel készült, erről sokszor beszéltünk, hanem más fényforrás adja a fényt, mert ehhez a fényhez tud alkalmazkodni az állat. Tessék megnézni a szemét, hogy íriszel, "szűkítette a blendét", és ez pontosan azért van, mert fel tudott készülni arra, hogy az a fénymennyiség fogja őt érni. Erre tessék mindig odafigyelni, ez egy nagyon fontos dolog, nagyon örülök, hogy ennél a képnél létrejön egy nagyon izgalmas megvilágítási helyzet, ugyanis a vadászat drámáját pontosan az az árnyék adja, ami ezen a radiátoron megjelenik. Amivel nem tudok mit kezdeni, az a képnek a bal oldala, ott valami forma elkezd belógni, ezt nem nagyon tudom értelmezni. Ha azt kitakarnánk, akkor rendbejönne az egész helyzet, erre érdemes odafigyelni. Én azt kérném Hajnalkától, hogy még küldjön ilyen macskás, állatos képet, mert jó lenne ebben is látni, hogy mire jutunk, és az első három lecke fontos, hogy azt gyakoroljuk. Erre most azért adok kettő csillagot, mert az a belógás a bal oldalon nagyon fontos probléma. A keresőben nem is biztos, hogy az ember látja, mert a keresők nem mindig a teljes képet mutatják, de utána, amikor közlésre kerül a kép, azelőtt helyre lehet ezt hozni. Ott lehet vágni, és akkor már nincs ilyen kérdés. (hegyi)
értékelés:

Nagyon jó a hármas osztása a képnek, az ötlet kitűnő, de a fából fele ennyi is elég lenne, és akkor a macskára tudnánk koncentrálni. Ő a meghatározó, hozzá képest érvényes csak minden, tehát őt kell főszereplőnek emelni. Abban bizonytalan vagyok, hogy ahogy ő most vágódik, az jót tesz-e, minden bizonnyal ez is helyre tudna kerülni, ha a függőleges osztások rendben vannak. (hegyi)
értékelés:

Gondolom, itt nem képsorozatról van szó, hanem István azt szeretné, ha elmondanánk neki, hogy melyik képkivágás miért jó, vagy miért kevésbé szerencsés, melyikkel mit lehetne kezdeni. Hasonlót tudok mondani, mint amit már egyszer egy árnyékképnél mondtam, hogy figyelni kell arra, hogy mi hol vág, milyen vágások jönnek létre. Itt van a háttérnél egy fal és egy betonjárda találkozása, ez az első képnél ez erősen kérdéses, hogy biztos-e, hogy optimális helyen készült a kép, ráadásul a betonjárdának is vége szakad. Ki kell választani azt, hogy én most a falnak az árnyékaival akarok dolgozni, vagy pedig a járdáéval, és egy olyan helyet keresni, ami ezt kevésbé szabdalja szét a háttér története. A másik kép szerencsésebb képkivágás abból a szempontból, hogy a tömegelhelyezésben a kutyának a tömegét az árnyéknak a tömege jól visszabillenti, és ezt az egészet, mint egy mérleghintán, egyensúlyozza a ferdesége a horizontnak. Ez így együtt egy jó ritmust hoz létre. Mindaz mellett, ami elmondtam a fölső képnél, az alsó képnél a vágás ezt rendbehozza. Ha ezt a képet akarom értékelni, akkor mindenképpen a második vágási szisztéma mellett tenném le a voksomat. Kettő csillag a másodiknak, azért kettő, mert minden mellett, amit elmondtam, az egy érdekes kérdés, hogy most miért van ilyen kis púposan ábrázolva az ember szereplő. István, miért csináltál így a válladdal? Lehet, hogy azért, mert odaemelted a kamerát, de azért kell figyelni azt, hogy ez hogy jön létre, finomítani kell a formákon. A vágást is jó lenne úgy meghozni, hogy a nyakadnál legyen, és akkor a fejed teljes egészében kerüljön fel a falra. Érdekes ez a szembenálló helyzet, hogy áll velem szemben strévizávi a kutya, esetleg azon is el lehet gondolkodni, hogy a kutyával milyen pózokat lehet létrehozni ahhoz, hogy fajtajellegét jobban mutassa. (hegyi)
értékelés:

Mediterrán szendvics (2002-2003).

Az előző képekből az ember már azt gondolná, hogy ez is valamilyen számítógépes kutya, de aztán kiderül, hogy nem, ő egy valós szereplő, csak ettől a montázs megoldástól, főképp a középső képen, furcsán jelenik meg. Hozzám a harmadik kép áll a legközelebb, egészen Csontváry hatású üzenet, nagyon-nagyon furcsa fényviszonyokkal, nagyon érdekes az, amit ott látok. Nagyon tetszik ez a kubista megközelítés. A második kép azért idegen nekem, miközben a helyszín, a helyzet nagyon érdekes, mert itt a kutya elhelyezése fura. Az látszik, hogy fényviszonyban ő valahonnan máshonnan került ide, és ha már ezt ide raktuk, akkor miért pont oda a csatornafedélhez? Lenne a képen más olyan hely, ahol tömegelhelyezésben jobbat mutatna. Az első kép pedig nagyon finom ezekkel a rétegekkel, nagyon izgalmas, ahogy terek nyílnak a tűzfalnál, ez is rendben van, de ez nekem egy kicsit zaklatottabb, zavarosabb formavilág, mint a harmadik kép. Azon összeállt a ritmus. Érdekes, hogy ez nem először van a képeknél, amikor több képet kapunk ugyanarra a ritmusra felfűzve, hogy a harmadik-negyedik kép körül kezd valahogy összeállni a dolog. Nekem a harmadik kép önmagában megáll. Nekem megvan a három csillag erre a mesére a házi kedvenccel, és megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Sokat erről a képről nem fogok mesélni. Viki, ezt a képet nem tartom jó iránynak. Nem nagyon törődtél a kompozícióval, azzal se, hogy hogyan van itt elhelyezve ez a figura, találtál egy színtorzítást, ami ezt a vöröses árnyalatot létrehozza, és ezzel megelégedtél. A párhuzam a kutya testén lévő foltok és a szőnyeg között jó, amit megfigyeltél helyes lenne, de ez a póz abszolút előnytelen. Miért kell nekem a kutya nemi szervét nézegetnem? Miért ez a fontos? Miért nem a feje a fontos? Nem esztétikus ez a megközelítés, talált kép. A világítással sem teljesen értek egyet. Te próbáltad itt összerántani azzal, hogy maszkolva van a környezet, nem rossz, lehet ezzel dolgozni, de ő most nem egy esztétikus formát ad itt, ez egy darab hús, nem szép. Próbálj ehhez a kutyához úgy közeledni, hogy szerethető legyen a modell, nem csak nyálas-érzelgős irány létezhet persze. Ismétlés. (hegyi)

3 cica és 3 kutyus közül, Fincire esett a választásom. Ő a legkarakteresebb, a legemberközelibb. A megtestesült lustaság, jóság, türelem, érdeklődés, kíváncsiság és szeretet. No és persze a legjobb modellem is! :)

Szinte mintha Cilikét látnám, a mi macskánk is elég őrületes dolgokat tud létrehozni, és a családnak nem kis meglepetést okozni, hogy milyen játékokat talál ki, legújabb játéka most az, hogy mindenáron az ablakban szeretne ücsörögni, és most harcot vívunk azzal, hogy kié az ablak. Egyelőre én állok nyerésre. Az a kép, amit látunk, a takaróval, ahogy elbújt alatta a cica, és onnan kikandikál, nézelődik, ez nagyon jellemző a macskákra, úgyhogy mint leckemegoldás, tökéletes ez a kép. Talán egy kicsit a bal oldala szűk, lehet mondani, hogy ott egy picivel több nem ártott volna, hogy a mancsból kapjunk, miközben a tömegelhelyezés rendben van. Talán a laborálás az, amivel én még dolgoznék, amiről beszélek, úgy hívják, hogy maszkolás. Ez azt jelenti, hogy tónusrendet, egy zónarendszert alakítunk ki, amiben azt mondjuk, hogy mi az, ami nekünk ebből fontos, föltesszük a kérdést: Fontos a macska szeme, tekintete, arca. Minden más ennek alárendeltje. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy nem csak az életlenség jön létre a test jobb oldalán, hanem egy tónusváltás is, ezek a tónusok azok, amik a térbeliséget tudják számunkra biztosítani. Ez nem kötelezően tud az exponálás pillanatában megvalósulni, ez utólag a maszkolással megoldható. Ha ezt a képet körbemaszkoljuk, ha ez laborban történne, akkor a macska arca elé tartanánk a kezünket, kicsit mozgatva, és több fényt engedünk a papírra a kép széleinél, és azok sötétebbek lesznek. Ide föl fogok tölteni egy verziót, amiben ezt meg fogom mutatni, hogy mi az, ami még jobban elő tudná ezt ugrasztani, ugyanis most a macska arcával nagyon is hasonló tónusrendbe került a takaró, és ez javítható lenne. De a három csillag megvan, én kérem Hajnalkát, hogy amit mutatok a leiratban, próbálja meg alkalmazni is a saját képeinél. Ez képszerkesztő szoftverrel is megoldható, körberajzoljuk azt a részt, amit módosítani szeretnénk, az életlenítést be kell kapcsolni, a kijelölésnek olyan határt kell szabnunk, ami nem egy éles határ, hanem átmenetes, ez beállítható, és utána a középtónusokat az ember elkezdi mozgatni, és létrejön egy olyan helyzet, ami erősebbé teszi ezt a tónusjátékot. (hegyi)
értékelés:    

Hegyi verziója a képről, úgynevezett maszkolással.