10. Házi kedvenc

Borka Borka

Borka
Borka

Gondolom, itt nem képsorozatról van szó, hanem István azt szeretné, ha elmondanánk neki, hogy melyik képkivágás miért jó, vagy miért kevésbé szerencsés, melyikkel mit lehetne kezdeni. Hasonlót tudok mondani, mint amit már egyszer egy árnyékképnél mondtam, hogy figyelni kell arra, hogy mi hol vág, milyen vágások jönnek létre. Itt van a háttérnél egy fal és egy betonjárda találkozása, ez az első képnél ez erősen kérdéses, hogy biztos-e, hogy optimális helyen készült a kép, ráadásul a betonjárdának is vége szakad. Ki kell választani azt, hogy én most a falnak az árnyékaival akarok dolgozni, vagy pedig a járdáéval, és egy olyan helyet keresni, ami ezt kevésbé szabdalja szét a háttér története. A másik kép szerencsésebb képkivágás abból a szempontból, hogy a tömegelhelyezésben a kutyának a tömegét az árnyéknak a tömege jól visszabillenti, és ezt az egészet, mint egy mérleghintán, egyensúlyozza a ferdesége a horizontnak. Ez így együtt egy jó ritmust hoz létre. Mindaz mellett, ami elmondtam a fölső képnél, az alsó képnél a vágás ezt rendbehozza. Ha ezt a képet akarom értékelni, akkor mindenképpen a második vágási szisztéma mellett tenném le a voksomat. Kettő csillag a másodiknak, azért kettő, mert minden mellett, amit elmondtam, az egy érdekes kérdés, hogy most miért van ilyen kis púposan ábrázolva az ember szereplő. István, miért csináltál így a válladdal? Lehet, hogy azért, mert odaemelted a kamerát, de azért kell figyelni azt, hogy ez hogy jön létre, finomítani kell a formákon. A vágást is jó lenne úgy meghozni, hogy a nyakadnál legyen, és akkor a fejed teljes egészében kerüljön fel a falra. Érdekes ez a szembenálló helyzet, hogy áll velem szemben strévizávi a kutya, esetleg azon is el lehet gondolkodni, hogy a kutyával milyen pózokat lehet létrehozni ahhoz, hogy fajtajellegét jobban mutassa. (hegyi)
értékelés:

Az egyik kedvenc és én körvonalakban

Az egyik kedvenc és én körvonalakban

Kedves István, ez az ötlet nem rossz, érdemes lenne a kivitelezéssel még foglalkozni, hogy az érzelmi üzenet csont nélkül át tudjon jönni. Ha megfigyeled, most azt az árnyjátékot, amit a két szereplő figurájával mutatsz, erősen szétvágja a betonjárda összeeresztése és a járda és fal találkozása. Emiatt a néző akármennyire akar, de nem tud kellően a témára koncentrálni. Jó megfigyelés az, hogy az árnyékok hogy rajzolnak a falra vagy a földre, ezen az úton lehet tovább haladni, kísérletezni, mikor milyen forma hogy jelenik meg, mikor lesz jellegzetes egy gesztus, de arra se felejts el figyelni, hogy mi az a tereptárgy, amire vetíted a képet. Az ötletért egy csillag megvan, de kérem, hogy ne légy rest, ismételd a feladatot. (hegyi)
értékelés:

A KUTYA MAGÁNYOSSÁGA (A KIS MARRONCINO) 1-3 A KUTYA MAGÁNYOSSÁGA (A KIS MARRONCINO) 1-3 A KUTYA MAGÁNYOSSÁGA (A KIS MARRONCINO) 1-3

A KUTYA MAGÁNYOSSÁGA (A KIS MARRONCINO) 1-3
A KUTYA MAGÁNYOSSÁGA (A KIS MARRONCINO) 1-3
A KUTYA MAGÁNYOSSÁGA (A KIS MARRONCINO) 1-3

Mediterrán szendvics (2002-2003).

Az előző képekből az ember már azt gondolná, hogy ez is valamilyen számítógépes kutya, de aztán kiderül, hogy nem, ő egy valós szereplő, csak ettől a montázs megoldástól, főképp a középső képen, furcsán jelenik meg. Hozzám a harmadik kép áll a legközelebb, egészen Csontváry hatású üzenet, nagyon-nagyon furcsa fényviszonyokkal, nagyon érdekes az, amit ott látok. Nagyon tetszik ez a kubista megközelítés. A második kép azért idegen nekem, miközben a helyszín, a helyzet nagyon érdekes, mert itt a kutya elhelyezése fura. Az látszik, hogy fényviszonyban ő valahonnan máshonnan került ide, és ha már ezt ide raktuk, akkor miért pont oda a csatornafedélhez? Lenne a képen más olyan hely, ahol tömegelhelyezésben jobbat mutatna. Az első kép pedig nagyon finom ezekkel a rétegekkel, nagyon izgalmas, ahogy terek nyílnak a tűzfalnál, ez is rendben van, de ez nekem egy kicsit zaklatottabb, zavarosabb formavilág, mint a harmadik kép. Azon összeállt a ritmus. Érdekes, hogy ez nem először van a képeknél, amikor több képet kapunk ugyanarra a ritmusra felfűzve, hogy a harmadik-negyedik kép körül kezd valahogy összeállni a dolog. Nekem a harmadik kép önmagában megáll. Nekem megvan a három csillag erre a mesére a házi kedvenccel, és megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Buksi barlangképhez aszisztál

Buksi barlangképhez aszisztál

Matera, Basilicata, Olaszország, 2003.09.06.

Ez egy nagyon izgalmas kép, az egyik legerősebb munka, amit kaptam tőled. Ugyanabba a sorba kapcsolódik be, mint amikor az állatkertben fényképezted azt a kisfiút a létránál, ugyanaz az érzelmi töltet van ebben a képben is. Olyan ez, mintha valami előadás lenne, amit a kutya hallgat. Ez egy nagyon furcsa dolog, hogy ő figyeli ezt az egész dolgot, és ott neki valami történik, ő ott valamit lát, ami igencsak leköti a figyelmét, mert nem csak egy pillanatra kapta oda a fejét, hanem a testtartása azt mutatja, hogy ő viszonylag tartósan ebben a helyzetben van. Jó a környezet, jó a helyzet, szóval én ezt abszolút jó megoldásnak tartom a házi kedvenc leckére. Nagyon szép megoldás. (hegyi)
értékelés:    

néma beszélgetés

néma beszélgetés

Zsófi (lányom) és Anonimusz (cicánk).

Ebből a képből fölkerült közben egy ismétlő feladat, nem én mondtam, hogy ismételj, mert ennek a képnek, ha van problémája, akkor nem az, hogy milyen színű. Én el tudom fogadni ezt a zöldes-kékes árnyalatot is, nincs nekem ezzel semmi bajom. Ha megengeded, akkor ezt a képet és az ismétlést egyszerre elemezném. Annyi, ami a fekete-fehér mellett szól, hogy időtállóbbak azok az üzenetek, amiknél nincsenek színmódosítások, de el tudom fogadni, bár szépelgés egy picit. Ami ennek a képnek nagy erénye az, hogy létrejön egy kapcsolat, ahogy a hölgy a macskával kommunikál, ahogy birizgálja a fülét-fejét, ahogy a macska ezt hagyja, ez zseniális. Itt a formák azok, amik most nagyon szűkre vannak véve fönt és lent. Ez az üzenet akkor is erős, ha alul és fölül még egy ujjnyi hozzákerül, és akkor a macska farkánál nincs ilyen érdekes vágás, és a hölgy hajánál sincs ez a nagyon éles vágás. Mint leckemegoldás, és házi kedvenc, és kapcsolat ez egy nagyon jó megfigyelés, nagyon tetszik. Megvan a három csillag és a lecke is. Én nem erőltetném ezt a színezést. A Mariann saját képi világával kapcsolatban mondom ezt, hogy legyél magadba biztos. Amit csinálsz, az jó. Jó az irány, nincsen szükség arra, hogy azzal próbálj érzelmi hatást elérni, mintha valami általad vélt közízlést ki akarnál szolgálni, hogy azt mondod, hogy ez egy szép és érdekes helyzet, érzelmileg mennyire fontos, mindeközben lehet, hogy ez másnak nem annyira erős, mert nem annyira szereti a macskát, akkor ráteszek még egy színt is, és ezzel még megfűszerezem. Ez nem kell ehhez. Legyél határozott. (hegyi)
értékelés:    

szobakutya

szobakutya

Sokat erről a képről nem fogok mesélni. Viki, ezt a képet nem tartom jó iránynak. Nem nagyon törődtél a kompozícióval, azzal se, hogy hogyan van itt elhelyezve ez a figura, találtál egy színtorzítást, ami ezt a vöröses árnyalatot létrehozza, és ezzel megelégedtél. A párhuzam a kutya testén lévő foltok és a szőnyeg között jó, amit megfigyeltél helyes lenne, de ez a póz abszolút előnytelen. Miért kell nekem a kutya nemi szervét nézegetnem? Miért ez a fontos? Miért nem a feje a fontos? Nem esztétikus ez a megközelítés, talált kép. A világítással sem teljesen értek egyet. Te próbáltad itt összerántani azzal, hogy maszkolva van a környezet, nem rossz, lehet ezzel dolgozni, de ő most nem egy esztétikus formát ad itt, ez egy darab hús, nem szép. Próbálj ehhez a kutyához úgy közeledni, hogy szerethető legyen a modell, nem csak nyálas-érzelgős irány létezhet persze. Ismétlés. (hegyi)

Lábak

Lábak

Érdekes ez a viszonyrendszer, ami létrejön a képen, személyes és jó üzenet, de a tónusra tessék figyelni. Ez az edzőcipő alkalmatlan ehhez a képhez. Azért, mert annyira világít, mintha átfestettük volna meszelővel, elviszi a figyelmet, kopog, harsány. Mindehhez képest a kutya lába nem olyan erős, szegény kiszorul ebből a dinamikai tartományból. A másik meglátásom kompozíciós kérdés. Nagyon szűk most ez az egész nekem, ehhez képest gondolom azt, hogy ha ennyire szűkre komponáltam, akkor nagyon oda kell figyelni, hogy mi az, ami szerepel a képen, kavics, fűszál, nyomok, ezeknek mind jelentése van, ezeket bele kell komponálni a rendbe. Én azt kérném Ágnestől, hogy kezdjünk el foglalkozni a csendélettel, mint leckével, most hagyjuk a többit, mert kompozícióban kellene továbbjutnunk. Aztán megyünk tovább a világítással, és a többivel, most a csendéletre kellene ráfeküdni. Alma, körte, rakjuk össze, nézzen Ágnes előtte klasszikus csendéleteket, akár könyvben, akár az interneten, nem szégyen a másolás, kiválasztani valamit, és megcsinálni fotóban, minta után, ezzel egy rutint lehet szerezni. Ismétlés. (hegyi)

Hegyi Zsolt-2011-10-09 12:29

Finci

3 cica és 3 kutyus közül, Fincire esett a választásom. Ő a legkarakteresebb, a legemberközelibb. A megtestesült lustaság, jóság, türelem, érdeklődés, kíváncsiság és szeretet. No és persze a legjobb modellem is! :)

Szinte mintha Cilikét látnám, a mi macskánk is elég őrületes dolgokat tud létrehozni, és a családnak nem kis meglepetést okozni, hogy milyen játékokat talál ki, legújabb játéka most az, hogy mindenáron az ablakban szeretne ücsörögni, és most harcot vívunk azzal, hogy kié az ablak. Egyelőre én állok nyerésre. Az a kép, amit látunk, a takaróval, ahogy elbújt alatta a cica, és onnan kikandikál, nézelődik, ez nagyon jellemző a macskákra, úgyhogy mint leckemegoldás, tökéletes ez a kép. Talán egy kicsit a bal oldala szűk, lehet mondani, hogy ott egy picivel több nem ártott volna, hogy a mancsból kapjunk, miközben a tömegelhelyezés rendben van. Talán a laborálás az, amivel én még dolgoznék, amiről beszélek, úgy hívják, hogy maszkolás. Ez azt jelenti, hogy tónusrendet, egy zónarendszert alakítunk ki, amiben azt mondjuk, hogy mi az, ami nekünk ebből fontos, föltesszük a kérdést: Fontos a macska szeme, tekintete, arca. Minden más ennek alárendeltje. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy nem csak az életlenség jön létre a test jobb oldalán, hanem egy tónusváltás is, ezek a tónusok azok, amik a térbeliséget tudják számunkra biztosítani. Ez nem kötelezően tud az exponálás pillanatában megvalósulni, ez utólag a maszkolással megoldható. Ha ezt a képet körbemaszkoljuk, ha ez laborban történne, akkor a macska arca elé tartanánk a kezünket, kicsit mozgatva, és több fényt engedünk a papírra a kép széleinél, és azok sötétebbek lesznek. Ide föl fogok tölteni egy verziót, amiben ezt meg fogom mutatni, hogy mi az, ami még jobban elő tudná ezt ugrasztani, ugyanis most a macska arcával nagyon is hasonló tónusrendbe került a takaró, és ez javítható lenne. De a három csillag megvan, én kérem Hajnalkát, hogy amit mutatok a leiratban, próbálja meg alkalmazni is a saját képeinél. Ez képszerkesztő szoftverrel is megoldható, körberajzoljuk azt a részt, amit módosítani szeretnénk, az életlenítést be kell kapcsolni, a kijelölésnek olyan határt kell szabnunk, ami nem egy éles határ, hanem átmenetes, ez beállítható, és utána a középtónusokat az ember elkezdi mozgatni, és létrejön egy olyan helyzet, ami erősebbé teszi ezt a tónusjátékot. (hegyi)
értékelés:    

Finci

Hegyi verziója a képről, úgynevezett maszkolással.

Szöszi pihen

A lehető legjobb helyet találta meg.

Igen, lebukott a macska, én sosem értettem, hogy miért csak az egyik oldalán nő a virágcserépben a szegfű, most ezt megtudtam. Félretéve a viccet, ez egy nagyon érdekes kép, jó a kompozíciója, tessék megfigyelni azt a szögletes kerítésrácsot, amihez képest ez az íves forma elhelyezve, ebben a macska, ahogy megjelenik, tónusban is rendben van. Megint azt mondom, hogy amit ebből a fényképezőgépből ki lehet hozni, azt Zsófi mind kihozta, és az a megfigyelés, hogy az a kis virág ott van, mint egy dísze a cicának, szerintem tíz pontos találat. Szöszi megkapta ezt a kis díszt a hajába, ez nagyon jó dolog. (hegyi)
értékelés:    

Fehér

Hogy ez a neve ennek a lónak, vagy a típusa, nem tudom, én nem annyira értek a lovakhoz, nem vagyok velük akkora nagy szerelemben, ezt már elmondtam, engem egyszer megtaposott egy ló, úgyhogy nem az én barátom, de én úgy tudom, hogy ilyen, hogy „fehér” ló, nincsen. Ami a képi ábrázolást illeti, megint azt mondom, hogy az ötletet jónak tartom, a ló, mint házi kedvenc abszolút elfogadható, de most, mintha nem lett volna eldöntve az, hogy engem az árnyéka izgat jobban, vagy maga a tényszerű közlés. Pedig szépek a fények, jól hozzák a struktúrát, az izmokat, a csontokat, jól mutatják a kötéseket, a formákat, tehát ez kifejezetten jó lenne, de az a vágás, amivel most ez a lószerkezet belekerült a képbe, nem telitalálat. Tessék egy kicsit úgy gondolkodni, mint egy hentes, hogy hol végződik az egyes izomcsoport, és ott lehet vágni. Itt most belevágtál úgy ebbe a felső combba, és ebbe a kötésbe a testhez, ami nem jól adja a formát. Visszaadom ismétlésre, ez nem az a szint, amit várok, ennél már kompozícióban erősebb megfogalmazásokat kaptam tőled, ne tessék visszalépni. (hegyi)

Barokk házi kedvencek
Barokk házi kedvencek
Barokk házi kedvencek

Lecce, Apúlia, Itália, 2002.09.20.

Sándor, erre szokták mondani, hogy „én értem a humort, csak nem szeretem”. Látom, hogy miről van szó, nagyon szépek ezek a képek, gyönyörű a világítás, nagyon plasztikus, tíz ujjamat megnyalom azokért a fényekért, amik itt látszanak, és amik ezt a felületet ennyire jól mutatják ebben a három képben. Tényleg nagyon szépek, a leiratból látom, hogy ez nem Magyarországon van, itt ennyire tiszta és rendberakott középületet ritkán látni, de azon kívül, hogy ez egy nagyon szép dekoráció, és jól van megfotózva, azon kívül nagy tisztelet annak, aki ezeket az épületdíszeket megcsinálta, meg annak is, aki ezt felújította. Érdekesek ezek a szörnyek, a sárkány, griffmadarak, stb., de engem nem az az építész érdekel, aki ezt megcsinálta, ez egy építészeti könyvben gyönyörű képsor lenne, mint illusztráció, de engem Sándor érdekel. Én elfogadom ezt a képsort, és kapsz rá egy csillagot, mert Házi kedvenc leckébe került, és ez Épített környezetbe lenne első osztályú, de várnám azt, hogy megoldd a 6-os leckét. (hegyi)
értékelés:

Végre megvagy!

Pocito, az én drága kis keverék csivim. Azért őt választottam mert a család állatai közül ő a legnagyobb egyéniség! A mindene a labdázás!

Látunk itt egy kutyust, aki valamivel játszik, és ez egy nagyon jellemző pillanat, amikor ők ilyen nagyon elmélyedve játszanak valami tárggyal. Ahogy látom, ő szét is szedi ezt a labdát. Renátó nagyon helyesen felfigyelt a tükröződésben rejlő játékra, hogy megismétlődik ez a kép, viszont nagyon szűkre vágta ezt a kompozíciót. Ettől a kutyának a fülei, amik jellemzőek, és a méreteket is behatárolják, nincsenek a képen, de nem csak ez nincs a képen, hanem a tükröződésben is viszonylag keveset kapunk ebből a helyzetből. A labda, a mancsok, az orr ismétlődik, de például a szem, a fejforma nem. Ha lehetne mondani valamit, ami nekem problémám, akkor ez, hogy nagyon szűk a kompozíció. (hegyi)
értékelés:

Virágmacska

Rügy-korában is imádtuk, mostanra kivirágzott, Ő a kedvenc cicánk, Anonimus.

Elolvastam a kommentárokat, előbb erre reagálnék. Ez bizony egy módosított kép, itt nem arról van szó, hogy az élesség ennyi lenne, ezt utólag kezdted el variálni, hogy hol legyen éles a kép, és hol ne. Ez azért problematikus nekem, hogy ha ezzel elkezdtél játszani, akkor nem teljesen értem, hogy miért a macska mellénél találjuk az élességet, és miért nem a pofájánál. A bajusz résznél kellene lenni az élességnek. Ezt a nagyon kis mélységélességet létre lehet hozni akkor is, ha egy olyan objektívet teszel föl, aminek a blendéje 1,8 vagy 1,4, és akkor 1-2 milliméteres élességi sávot találsz csak. Igen ám, azért bukik le a kép, hogy ez egy utólagos manipuláció, mert akkor ez az élességi sáv abban a síkban végig megvan. Ott és csak ott éles, de ott végig éles. Most, ha megnézed, akkor a fal résznél nincs meg az élesség sehol, viszont a macska bajsza mögött furcsán van meg az élesség. Ez a különbség az elektronikus játék és a valóság között. Mindezt azért mondom el, mert Mariann, te kérdezted, hogy mi a manipuláció, és mi nem. Ez manipuláció. Ez nem baj, csak tudni kell azt, hogy az ilyen utólagos manipulálás mit hoz létre. Ez alapjában csak úgy tud csinálni mintha a mélységélesség ott lett volna kiválasztva, ahhoz, hogy ez hihetően működjön, az életlenítési terület pontos kiválasztásával lehet közelíteni a valóságoshoz. Ami a képet illeti, nagyon érdekes és izgalmas játékot látunk, és nagyon jó a dinamikája ennek a képnek. Jó a kép szerkesztettsége is, a négyzetes forma is, ez a ferde átló, ami itt keresztülhúzódik a képen, amire rárímel az, hogy a macska kicsit elbillentette a fejét. Érdekes az is, ahogy itt ők ezeket a tárgyakat elfoglalják. Nálunk is virágcserépben szokott ülni a macska, én úgy hívom ezt az állapotot, amikor ennyire maguk alá húzzák a lábukat, hogy térdel. A megfigyelés tehát nagyon kedves és jó. Történt valami a színtónussal is, valószínű ez a lágyítás miatt is van, ettől van egy kis szomorúsága is az egésznek, és a macska ábrázata sem egészen vidám. Ez egy kicsit spleenes kép, de jó. Nekem megvan rá a három csillag, nincs ezzel olyan nagy baj, csak tudjuk, hogy mit miért használunk. (hegyi)
értékelés:

BandiTA

Ez kifogyhatatlan... :D

Gyönyörű modelled van, Gime, és nagyon élvezi ő ezt a kommunikációt, ha te is benne vagy, nagyon látványos példánya ő a maga csoportjának. A fényképpel annyira nem vagyok kibékülve. Rákerült erre is az a kiégett, túlvilágított technikai játék, amitől elmeszelődik a mancsa, a feje teteje, még az orránál is furcsa az első tappancsa, ez nem nagyon tesz ennek jót. Amikor azt mondom, hogy csinált, akkor azt értem, hogy attól, hogy megtaláltál magadnak egy fénytani helyzetet, amit reprodukálsz. Ha ez a reprodukció didaktikusan folyik, tehát egy szoftver, amit beállítottál magadnak egyszer, és kikísérletezted, utána ha törik, ha szakad, rákerül a képre anélkül, hogy utólagosan kontrollálnád, hogy a végeredménnyel mi történik, és saját maga csak azért igazolja magát, mert többedszer használod, akkor ez modorossággá fog válni. Én ettől óva intelek. Van, ahol ez rendben van, ott, amikor a saját önportrédat készítetted el a parkettánál, akkor ez nagyon rendben volt, ennél a képnél nincsen. Indokolatlan, esztétikailag problémás. A másik az, hogy ennél a képnél a központi helyzet a két mellső mancs és a fej, viszont a test tömege, és a nagy hátsó tappancs a kép elején ebben a rövidülésben nem előnyös. Mivel együtt laktok, én nagyon remélem, hogy még fognak születni képek, azt írod, hogy "ez kifogyhatatlan", úgyhogy én nyugodt lelkiismerettel adom vissza ismétlésre, fontold meg, hogy biztosan kellenek-e ezek a mache manipulációk. ismétlés. (hegyi)