Érdekes ez a viszonyrendszer, ami létrejön a képen, személyes és jó üzenet, de a tónusra tessék figyelni. Ez az edzőcipő alkalmatlan ehhez a képhez. Azért, mert annyira világít, mintha átfestettük volna meszelővel, elviszi a figyelmet, kopog, harsány. Mindehhez képest a kutya lába nem olyan erős, szegény kiszorul ebből a dinamikai tartományból. A másik meglátásom kompozíciós kérdés. Nagyon szűk most ez az egész nekem, ehhez képest gondolom azt, hogy ha ennyire szűkre komponáltam, akkor nagyon oda kell figyelni, hogy mi az, ami szerepel a képen, kavics, fűszál, nyomok, ezeknek mind jelentése van, ezeket bele kell komponálni a rendbe. Én azt kérném Ágnestől, hogy kezdjünk el foglalkozni a csendélettel, mint leckével, most hagyjuk a többit, mert kompozícióban kellene továbbjutnunk. Aztán megyünk tovább a világítással, és a többivel, most a csendéletre kellene ráfeküdni. Alma, körte, rakjuk össze, nézzen Ágnes előtte klasszikus csendéleteket, akár könyvben, akár az interneten, nem szégyen a másolás, kiválasztani valamit, és megcsinálni fotóban, minta után, ezzel egy rutint lehet szerezni. Ismétlés. (hegyi)
Szépen építed ezt a "labszintér" sorozatot. Ez a darab méltó társa a kendermagos cicának.
Igen, ez viszont tudatos volt, hogy hasonlatos legyen a macskás sorozathoz. Sándor, köszi a figyelmet.