10. Házi kedvenc

Örülök ennek a képnek, mert végre nem egy szokványos kisállatképről van szó, hanem itt valami erős kommunikációs helyzet van a gazda és a kiskutya között. Nem tudom, hogy itt orvosnál vagyunk-e, és ez egy vizsgálati helyzet, és azt kell megnézni, hogy mindene egyben van-e a kutyának, vagy csak játszunk vele, hogy milyen aranyos, tényleg az, ha jól látom labrador kutya lehet, vagy talán büntetési helyzet van, mert valami rosszat csinált a kiskutya, de mindenképpen érdekes a kép. Ezek megint olyan dolgok, hogy az élet mindig másképp rendez, mint ahogy mi azt gondoljuk, én egy kicsit bánom azt, hogy az egyik praclija lemaradt a képről, de ettől függetlenül a három csillag megvan. Péter, jó lenne, ha az első három leckével elkezdenél foglalkozni, nem véletlenül kezdünk azzal. Az első három lecke, az önarcképek azok, amivel bemutatkozunk egymásnak. Próbáljuk meg azokat is megoldani. Szeretném, ha a társaság is ismerhetne egy kicsit téged, és beszéljünk az első három leckéről, aztán utána haladunk tovább, csak kérem, hogy csináld meg az első három leckét is. (hegyi)
értékelés:

Most nem napoztunk, inkább melegítettük egymást.

Ez a kutya sok mindent megenged a gazdának, télen fagyban is inkább megy vele, tűri a gyömöszölést, ha a gazdinak így a jó, hát legyen, bár ő jobb szeretne a meleg lakásban lenni végre, de azért egy kép még belefér. Valami ilyesmi hangulat jön nekem le a képről. És hát megvan a házi kedvenc lecke is, mert ez az akarás nagyon jellemző a gazdikra, tehát jó a szimbólum, de böcsületből azt is el kell mondjam, hogy nem tudom megmondani mi az, ami hiányzik a képből nekem még. Ismerhetjük Krisztát hiszen volt már buliban velünk, kedves, mosolygós csaj, a képein, amiket annyira szeretek áttételes és mély üzenetek tudnak eljutni általa hozzám, de valahogy ez az állatos lecke nekem még nem 100-as. Fene tudja, miért. Kriszta? (hegyi)
értékelés:    

Feladtam a "lenéző" stílust.

Ez a kép sokkal többet tud mesélni a kutyus személyiségéről, mint az előző, lábas kép, az inkább egy attitűdről mesél, ahogy azt Laci el is mondta ott a kommentárnál, hogy ő, az ember a főnök. Na igen, ez mint kutyatartási szabály fontos, de a kép készítésénél azért azt kell tudnunk, hogy ez a viszonyrendszer ha csak abban kerül ábrázolásra, hogy a kamera fenn, a kutya lenn, akkor ez a viszonyról legfeljebb annyit mond, ami látható is: lenézés. Lefelé nézünk. Ezt nem csak állatoknál, de gyerekeknél is érdemes kerülni, még akkor is, ha tudatosan eszünk ágában nincs lenézni a modellt, ugyanis az üzenet sokkal mélyebben kódoltan kezd működni, a gesztus szintjén, hiába a szöveg, a vizuális inger mindig ősibb, mélyebb gyökerekig ás le. Szóval a kép sokkal jobban mesél, a technikánál valami történt megint a jpg tömörítéssel, viszont az a hullámforma, ami mint egy tetőcserép vagy valami sárhullám látható, az nem világos, hogy mi akar lenni. Érdemes lenne ismételni a képet azért is, mert ha most megnézzük, bármennyire is jellemző és személyes az a póz, az a gesztus, amit a kutyus mutat, de azért ebben a fényben most a legvilágosabb rész, ami a tekintetet viszi, az a lába és mellkasrésze, és picit az orra. Persze nem tudom, hogy Moritz mennyire türelmes és szófogadó, hogy ha ül valahol, mennyire lehet a fotósnak elmozdulnia anélkül, hogy ő elrohanna, szóval ha elvileg nem akadály, akkor jobb lenne ilyenkor a fény felé mozdulni és így a kutya figyelmét felkeltve befordítani jobban fénybe. (hegyi)
értékelés:

Dobozba ültetve. Természetesen ott is marad amíg parancsszót nem kapott a távozásra. 2 éves, pumi keverék. Életem talán legfontosabb és legmeghatározóbb szereplője. Neki köszönhetően következetes lettem, megtanultam másról úgy gondoskodni, hogy ne használjon ki.

Jók ezek a játékok, nálunk a macskák valamiért a szatyrokhoz vonzódnak, azokba kell beleszuszakolniuk magukat, és miután sikerült, elégedett fejjel nézni kifelé, megszereztem, az enyém! Ha abból indulok ki viszont, hogy ez a megfigyelés rendelkezésre áll a gazdinak, akkor lehet úgy szervezni a képet, hogy ne álljon ki a seprűnyél a kutya fejéből és hogy a fényviszonyok ne egy félig ellenfényes portrét eredményezzenek. Ugyanis akár állat, akár ember, ez bizony portré, és ugyanazzal a gondossággal kell megcsinálni, mintha magadat vagy egy kedves barátod fotóznád. Egyrészt kérem a második leckét is megcsinálni, másrészt ennek kérném az ismétlését, személyesebben, kevésbé zaklatott környezettel. (hegyi)

A puli kutyákat lefotózni nem egyszerű dolog. Én itt rácsapnék a kezedre, ha nem puliról lenne szó, de a pulinál is ez egy nagyon erős kérdés, megint elmondom, úgy érzem, sokszor fogom még elmondani, mert nem olvassátok egymás elemzéseit, nem figyeltek oda egymásra, úgyhogy megint elmondom azt, hogy állatot nem fotózunk vakuval! Ő nem tud erre jól felkészülni, azon kívül, hogy ronda lesz, azon kívül nem is egy nagyon pozitív dolog. A vaku egy nagyon nagy fényerő, amit belenyomunk az állat szemébe, szerencsére a puli a szemébe fésült kis hajacskával valamennyire tud ez ellen védekezni, de az ő szeme még érzékenyebb, mint egy átlag kutyáé, pont attól, hogy kevesebb fény éri. Ne sokkoljuk az állatot vakuval! Ez olyan, mintha petárdákat pukkogatnál neki. Ne csináld! Visszaadom ismétlésre, mert ez most, ebben a szétvakuzott formában nekem formailag sem nagyon jön ki. Az sem ártana, ha valamit a kutyával csinálnál, úgy értem, hogy jó lenne, ha valamennyire érződne az, hogy mit gondolsz te erről a kutyáról. Szereted őt biztosan, és jó lenne, ha te ezt átadnád a képen, most egyelőre csak szembevakuztál vele. Ismétlés. (hegyi)

Nagyon személyes ez az egész, nagyon jó kis üzenet. A kis gomb szemével ez a kis hörcsög patkány nagy bizalommal és nagy odafigyeléssel kapcsolódik a gazdihoz, várja azt a kis falatot, amit a kézben látunk. Párhuzamot látok a gombszem feketéje és a körömlakk feketéje között, tehát nagyon jó a gesztusa ennek a kapcsolódásnak, ennek a kint és bent helyzetnek, hogy ő oda be van zárva, mert azt gondoljuk, hogy nem tudna magára vigyázni, mert elkeveredne a bútorok között. Van neki egy kis külön világa a kis deszkával, a kis sóderrel az edény alján, és mi olykor-olykor odamegyünk, amikor a kedvünk és időnk úgy engedi, és próbálunk vele valami kapcsolatba kerülni. Ők ebben mindig partnerek, megadják azt az élményt az embernek, hogy foglalkoztunk egymással, függ tőlem valaki, és ez a függés a bizalmon alapul. Tulajdonképpen kiszolgáltatottja az embernek, mert tőlünk függ, hogy túléli-e ezt a zárt világot, de ez nyilván erősít egy fajta kapcsolódást az ember és az állat között, ha ezt felelősséggel tesszük. Én ezt egy jó üzenetnek tartom, érdemes lenne azért még Prilláról kapnunk valamit, de megvan a három csillag azzal, hogy a leckemegoldásra én még hagynék időt, mert ez csak egy gesztus a sok közül, a kis állatka személyiségéről kellene még megtudnunk többet. Lehet ezt ebben a rácsos kalickában is csinálni, de ki is lehet őt venni, ezt persze te tudod, Réka, hogy mennyire alkalmas ő erre, hogy fotómodell legyen. Itt elsősorban nem a humor felé vinném el, nem az érdekel engem, hogy kis sapkát vagy kis köténykét rakunk rá, és bohóckodunk valamit, hanem a valós személyiségét megmutatni, hogy ő egy szorgos kis egérke, vagy alvós típus, vagy bohókásan hanyatt veti magát és úgy szuszog, vagy bevermeli magát, mert bújkálós, szóval az érdekel, hogy milyen lelki alkat. Ezeket a tulajdonságokat az ember saját maga rakja rá ezekre a kisállatokra, de akkor is fontosnak tartanám azt, hogy erről valamilyen ismeretet még kaphassunk. (hegyi)
értékelés:

Ha ilyen nagyvonalúak vagyunk fönt és lent ezzel a játékkal, márpedig szép ez a ritmus, amit itt kapunk, és ez a ritmus jól rímel arra a nyugalmi helyzetre, arra a játékosságra, ami a kutyában van, akkor azt nem értem, hogy oldal irányban miért ilyen szűk ez. Az egy másik kérdés, hogy majd, ha ezt ismétled, akkor én javasolnék valami más kutyatakarót használni, lehet, hogy neki ez a kék-vörös csíkos a kedvence, de ez egy kicsit agresszív, tehát ehhez a miliőhöz kevésbé illik. Arra is érdemes odafigyelni, hogy itt vannak áttűnések, áttörések, és ott látok a háttérben kis rendezetlenséget. Tudom, hogy sokat nem lehet ezeken a szerkezeteken mozgatni, mert akkor megharagszik a kutyus, de talán érdemes lenne valamit kitalálni a háttérrel, hogy mit is akarunk ábrázolni. Ha ő ebben partner, és nem csak egy egyszeri helyzetről volt szó, hanem tényleg ebben a karosszékben időt szokott tölteni, akkor talán nem olyan nagy kérés, ha azt mondom, hogy ismételd meg ezt a leckét. (hegyi)