10. Házi kedvenc

Moritz II.

Moritz II.

Feladtam a "lenéző" stílust.

Ez a kép sokkal többet tud mesélni a kutyus személyiségéről, mint az előző, lábas kép, az inkább egy attitűdről mesél, ahogy azt Laci el is mondta ott a kommentárnál, hogy ő, az ember a főnök. Na igen, ez mint kutyatartási szabály fontos, de a kép készítésénél azért azt kell tudnunk, hogy ez a viszonyrendszer ha csak abban kerül ábrázolásra, hogy a kamera fenn, a kutya lenn, akkor ez a viszonyról legfeljebb annyit mond, ami látható is: lenézés. Lefelé nézünk. Ezt nem csak állatoknál, de gyerekeknél is érdemes kerülni, még akkor is, ha tudatosan eszünk ágában nincs lenézni a modellt, ugyanis az üzenet sokkal mélyebben kódoltan kezd működni, a gesztus szintjén, hiába a szöveg, a vizuális inger mindig ősibb, mélyebb gyökerekig ás le. Szóval a kép sokkal jobban mesél, a technikánál valami történt megint a jpg tömörítéssel, viszont az a hullámforma, ami mint egy tetőcserép vagy valami sárhullám látható, az nem világos, hogy mi akar lenni. Érdemes lenne ismételni a képet azért is, mert ha most megnézzük, bármennyire is jellemző és személyes az a póz, az a gesztus, amit a kutyus mutat, de azért ebben a fényben most a legvilágosabb rész, ami a tekintetet viszi, az a lába és mellkasrésze, és picit az orra. Persze nem tudom, hogy Moritz mennyire türelmes és szófogadó, hogy ha ül valahol, mennyire lehet a fotósnak elmozdulnia anélkül, hogy ő elrohanna, szóval ha elvileg nem akadály, akkor jobb lenne ilyenkor a fény felé mozdulni és így a kutya figyelmét felkeltve befordítani jobban fénybe. (hegyi)
értékelés:

Moritz

Moritz

Mivel a képnek érkezett javított változata is, ott lesz bővebb elemzés, itt csak annyit, hogy valós a meglátás, hogy ebből a nézőpontból a lábakkal ez a kép, így, ebben a formában bennem elég szürreális, hogy ne mondjam, South Parkos asszociációt ébreszt, hogy a szegény kutyust valaki mindjárt felrúgja. Tudom, (remélem) hogy nem történt meg ez a valóságban, de az hogy a szegény kistestű állat a sok láb között mit keres, miért ez a kép lett kimerevítve az ő élettörténetéből, az nem jól dekódolható. (hegyi)

Bundás

Bundás

Dobozba ültetve. Természetesen ott is marad amíg parancsszót nem kapott a távozásra. 2 éves, pumi keverék. Életem talán legfontosabb és legmeghatározóbb szereplője. Neki köszönhetően következetes lettem, megtanultam másról úgy gondoskodni, hogy ne használjon ki.

Jók ezek a játékok, nálunk a macskák valamiért a szatyrokhoz vonzódnak, azokba kell beleszuszakolniuk magukat, és miután sikerült, elégedett fejjel nézni kifelé, megszereztem, az enyém! Ha abból indulok ki viszont, hogy ez a megfigyelés rendelkezésre áll a gazdinak, akkor lehet úgy szervezni a képet, hogy ne álljon ki a seprűnyél a kutya fejéből és hogy a fényviszonyok ne egy félig ellenfényes portrét eredményezzenek. Ugyanis akár állat, akár ember, ez bizony portré, és ugyanazzal a gondossággal kell megcsinálni, mintha magadat vagy egy kedves barátod fotóznád. Egyrészt kérem a második leckét is megcsinálni, másrészt ennek kérném az ismétlését, személyesebben, kevésbé zaklatott környezettel. (hegyi)

Etetőben

Etetőben

Nem tudom mennyire feszegeti a házi kedvenc kategóriát, hiszen nincs neve és nem szoktam simogatni, de tekintve, hogy mennyi időn át elnézem őket az etetőben...

Bezzeg Tandori simogatná is őket, na de ami a képet illeti, jó kompozíció, a két kis madár, mint valami házastársi helyzetben, épp az ebédjét fogyasztja, és közben megbeszéli a híreket. Talán ha van, akkor a jobb oldalból is adnék annyit, amennyi a bal oldali fából látszik, hogy a keretezés egyforma legyen. És hát bánja kánya, ha nincs saját házi kedvenc, akkor legyenek a madarak. Megvan a leckemegoldás, de Gábor, azért legyünk korrektek, állatos kép kell még tőled. (hegyi)
értékelés:    

Manyi

Manyi

A puli kutyákat lefotózni nem egyszerű dolog. Én itt rácsapnék a kezedre, ha nem puliról lenne szó, de a pulinál is ez egy nagyon erős kérdés, megint elmondom, úgy érzem, sokszor fogom még elmondani, mert nem olvassátok egymás elemzéseit, nem figyeltek oda egymásra, úgyhogy megint elmondom azt, hogy állatot nem fotózunk vakuval! Ő nem tud erre jól felkészülni, azon kívül, hogy ronda lesz, azon kívül nem is egy nagyon pozitív dolog. A vaku egy nagyon nagy fényerő, amit belenyomunk az állat szemébe, szerencsére a puli a szemébe fésült kis hajacskával valamennyire tud ez ellen védekezni, de az ő szeme még érzékenyebb, mint egy átlag kutyáé, pont attól, hogy kevesebb fény éri. Ne sokkoljuk az állatot vakuval! Ez olyan, mintha petárdákat pukkogatnál neki. Ne csináld! Visszaadom ismétlésre, mert ez most, ebben a szétvakuzott formában nekem formailag sem nagyon jön ki. Az sem ártana, ha valamit a kutyával csinálnál, úgy értem, hogy jó lenne, ha valamennyire érződne az, hogy mit gondolsz te erről a kutyáról. Szereted őt biztosan, és jó lenne, ha te ezt átadnád a képen, most egyelőre csak szembevakuztál vele. Ismétlés. (hegyi)

Bűnbánat

Bűnbánat

Ez olyan, mint egy régi Grimm mese: a világjáró macska hazatért, és közben a kis gazdája már elaludt, mesélt volna neki arról, hogy hol járt, ezért most egy kicsit szomorú. Hogy ez bűnbánat, azt nem tudom, lehet, hogy ez is benne van, bár akkor az a mese kicsit ilyen horror mesébe fordul át, hogy mit csinált a macska, amitől ilyen bűnbánatos lett, és a kislány ott fekszik, de érdekes megközelítés. Maga, mint kép, tetszik, van benne egy ilyen 60-as évek meséje. Az az érdekes, hogy korban nagyon jól tudsz visszanyúlni, úgy, hogy nem archaizálsz. Itt nem arról szól a dolog, hogy elkezdesz olyan technikákkal dolgozni, ami csak arra az időszakra volt igaz, de mégis a hangulat valamiért visszajön. Lehet, hogy ettől a pokróctól, lehet, hogy a kis szereplőtől, nem tudom, de nagyon érdekes érzéked van ehhez az egészhez. Megvan a három csillag, tetszik, megvan a leckemegoldás is, mert jellemző a pillanat. (hegyi)
értékelés:    

Prilla

Prilla

Nagyon személyes ez az egész, nagyon jó kis üzenet. A kis gomb szemével ez a kis hörcsög patkány nagy bizalommal és nagy odafigyeléssel kapcsolódik a gazdihoz, várja azt a kis falatot, amit a kézben látunk. Párhuzamot látok a gombszem feketéje és a körömlakk feketéje között, tehát nagyon jó a gesztusa ennek a kapcsolódásnak, ennek a kint és bent helyzetnek, hogy ő oda be van zárva, mert azt gondoljuk, hogy nem tudna magára vigyázni, mert elkeveredne a bútorok között. Van neki egy kis külön világa a kis deszkával, a kis sóderrel az edény alján, és mi olykor-olykor odamegyünk, amikor a kedvünk és időnk úgy engedi, és próbálunk vele valami kapcsolatba kerülni. Ők ebben mindig partnerek, megadják azt az élményt az embernek, hogy foglalkoztunk egymással, függ tőlem valaki, és ez a függés a bizalmon alapul. Tulajdonképpen kiszolgáltatottja az embernek, mert tőlünk függ, hogy túléli-e ezt a zárt világot, de ez nyilván erősít egy fajta kapcsolódást az ember és az állat között, ha ezt felelősséggel tesszük. Én ezt egy jó üzenetnek tartom, érdemes lenne azért még Prilláról kapnunk valamit, de megvan a három csillag azzal, hogy a leckemegoldásra én még hagynék időt, mert ez csak egy gesztus a sok közül, a kis állatka személyiségéről kellene még megtudnunk többet. Lehet ezt ebben a rácsos kalickában is csinálni, de ki is lehet őt venni, ezt persze te tudod, Réka, hogy mennyire alkalmas ő erre, hogy fotómodell legyen. Itt elsősorban nem a humor felé vinném el, nem az érdekel engem, hogy kis sapkát vagy kis köténykét rakunk rá, és bohóckodunk valamit, hanem a valós személyiségét megmutatni, hogy ő egy szorgos kis egérke, vagy alvós típus, vagy bohókásan hanyatt veti magát és úgy szuszog, vagy bevermeli magát, mert bújkálós, szóval az érdekel, hogy milyen lelki alkat. Ezeket a tulajdonságokat az ember saját maga rakja rá ezekre a kisállatokra, de akkor is fontosnak tartanám azt, hogy erről valamilyen ismeretet még kaphassunk. (hegyi)
értékelés:

Bodri

Bodri

Bodri menhelyről jött kutyus, és azt hiszem, most nagyon boldog.

Az ötlet szuperjó, végre közös nevezőn van gazda és kutya, valódi a kapcsolat és látható az öröm is, a felszabadultság, hogy lehet, hogy a gazdi megbolondult, hogy itt a stégen kap ingert, hogy szeretgessen, de üsse kő, akkor itt vetem magam hanyatt - viszont nem értem, mi indokolja azt a kompozíciót, amit kapunk, nevezetesen hogy mindez tömegében balra súlyoz, fenn az ég és oldalt a tér olyan plusz, ami most azt az érzetet kelti, hogy a gép elmozdult az állványon, vagy ti csúsztatok túl oldalra, és nem volt szíved megszakítani a kommunikációs helyzetet a kutyával, hogy visszarendezd ezt a dolgot. Egy tanács: ha a gép már megvan, hogy hol lesz, akkor egy falevéllel, vagy kis ágdarabbal lehet magadnak jelölni, hol a képhatár, hogy hova kell befeküdni majd, és akkor nem kell utólag még ezen pluszban állítgatni, akkor nem megy el a varázs pillanat. Ismétlést kérek, mert megéri. (hegyi)

Csoki

Csoki

Ha ilyen nagyvonalúak vagyunk fönt és lent ezzel a játékkal, márpedig szép ez a ritmus, amit itt kapunk, és ez a ritmus jól rímel arra a nyugalmi helyzetre, arra a játékosságra, ami a kutyában van, akkor azt nem értem, hogy oldal irányban miért ilyen szűk ez. Az egy másik kérdés, hogy majd, ha ezt ismétled, akkor én javasolnék valami más kutyatakarót használni, lehet, hogy neki ez a kék-vörös csíkos a kedvence, de ez egy kicsit agresszív, tehát ehhez a miliőhöz kevésbé illik. Arra is érdemes odafigyelni, hogy itt vannak áttűnések, áttörések, és ott látok a háttérben kis rendezetlenséget. Tudom, hogy sokat nem lehet ezeken a szerkezeteken mozgatni, mert akkor megharagszik a kutyus, de talán érdemes lenne valamit kitalálni a háttérrel, hogy mit is akarunk ábrázolni. Ha ő ebben partner, és nem csak egy egyszeri helyzetről volt szó, hanem tényleg ebben a karosszékben időt szokott tölteni, akkor talán nem olyan nagy kérés, ha azt mondom, hogy ismételd meg ezt a leckét. (hegyi)

Maffia

Maffia

Ha minden igaz, itt ugyan azt a cicát látjuk, aki a radiátornál vadászott. Nagyon szép, kedves és személyes ez a dolog, már ami a macskát illeti. Ami a hátteret illeti, az nekem zavaros. Nyilván nem olyan könnyű ezeket az állatokat rábírni a szereplésre, az nagyon jó, hogy ezeket a megfigyeléseket teszed, én ezt azért adom vissza ismétlésre ugyanúgy, mint a villamosos képedre, mert, ahogy az előző, macskás képeden ott volt egy sztori, ezt a sztorit kellene most is alkalmazni. Valami mesét indíts el, mesélj ezzel a cicával. Maffia biztos nagyon jó partnered lesz, ha hagyod, hogy megbarátkozzon a fényképezőgéppel, ez nem egy könnyű dolog, mert a macskák még érzékenyebbek, mint a kutyák a technikai eszközökre, nem az ő barátjuk, őket ez agresszióval, félelemmel tudja eltölteni, de a kedvedért lehet, hogy barátkozni fog ezzel. Akkor talán az élesség is helyre kerül, és a háttér kevésbé lesz zavaros. Szóval jó lenne, ha ez valahogy össze tudna állni kompozícióban is. Ismétlés. (hegyi)

Döme

Döme

Megemlíteném itt, hogy ez a kutya a világ egyik legcsendesebb és legnyugodtabb kutyája.

Jó a struktúra, jó a kép, jó a játék. Nagyon érdekes a megfigyelés. Én egy picit szűkre komponáltnak érzem ezt a dolgot, sajnálom azt, hogy a kutyának a lába lemaradt, ha egy kicsit tágabb kompozíciót hozol, akkor a mozgásnak nagyobb a szerepe, hogy ez a kutya berobban a képbe. De a megfigyelés tökéletes, ugyanis akármilyen szelíd is egy állat, akármennyire is házias, békés, nyugalmas személyiségjegyekkel rendelkezik, de a gazda ki tudja belőle hozni azokat az ősi ösztönöket, amik minden kutyában benne lakoznak. Ezt nagyon fontos tudomásul venni, hogy bizonyos szituációkban a legbékésebb állat is szokatlanul tud viselkedni. Zárójelben jegyzem meg, hogy ezt azért fontos tudnunk, mert amikor kisgyerekkel hozunk össze kutyát, akkor a kisgyerek mozdulatait is félreértheti, és felkészületlenül érheti a gyereket, aztán ebből vannak a galibák. Ezt minden kutyásnak tudnám mondani, hogy jó lenne, hogyha ezt nem hagyná sose szem előtt, hogy őrizetlenül ne hagyjon kisgyereket a kutyával. Szóval jó az ötlet, tetszik a kép, én megadom rá a három csillagot, de jó lenne, ha az első három lecke folytatódna. (hegyi)
értékelés:

Vadászat

Vadászat

Nagyon jellemző a kép, és ez a helyzet is, amit Hajnalka megmutat, nekünk négy macskánk van, abszolút ismerem ezt a helyzetet, amikor valami felkelti a cica figyelmét, és beindul nála a vadászösztön. Ezt a pillanatot nagyon jól jellemzi ez a kép. Annak is örülök, hogy nem egy vakus felvétel készült, erről sokszor beszéltünk, hanem más fényforrás adja a fényt, mert ehhez a fényhez tud alkalmazkodni az állat. Tessék megnézni a szemét, hogy íriszel, "szűkítette a blendét", és ez pontosan azért van, mert fel tudott készülni arra, hogy az a fénymennyiség fogja őt érni. Erre tessék mindig odafigyelni, ez egy nagyon fontos dolog, nagyon örülök, hogy ennél a képnél létrejön egy nagyon izgalmas megvilágítási helyzet, ugyanis a vadászat drámáját pontosan az az árnyék adja, ami ezen a radiátoron megjelenik. Amivel nem tudok mit kezdeni, az a képnek a bal oldala, ott valami forma elkezd belógni, ezt nem nagyon tudom értelmezni. Ha azt kitakarnánk, akkor rendbejönne az egész helyzet, erre érdemes odafigyelni. Én azt kérném Hajnalkától, hogy még küldjön ilyen macskás, állatos képet, mert jó lenne ebben is látni, hogy mire jutunk, és az első három lecke fontos, hogy azt gyakoroljuk. Erre most azért adok kettő csillagot, mert az a belógás a bal oldalon nagyon fontos probléma. A keresőben nem is biztos, hogy az ember látja, mert a keresők nem mindig a teljes képet mutatják, de utána, amikor közlésre kerül a kép, azelőtt helyre lehet ezt hozni. Ott lehet vágni, és akkor már nincs ilyen kérdés. (hegyi)
értékelés:

Házi pók

Házi pók

Házi pók - a kiváltságos példány.

Picit azért vagyok nehéz helyzetben az elemzésekkel, mert az adott helyzetet nem látom élőben, tehát amiket javaslatként mondok, jóllehet a valóságban nem kivitelezhetőek. Itt most azt kell mondjam, hogy szinte tökéletes a megfigyelés és a kép is tetszik, még jobban tetszene, ha a pók, aminek kiváló párhuzama a háttérben lévő fa, nem tapadna bele a háttérbe, hanem külön folt tudna lenni. Ennyi, amit mondani tudok, hogy ez egy pici mozdítással a kamerán megoldható lenne-e, nem tudom, hiszen ez attól is függ, milyen távol van a két képsík a valóságban egymástól. A három csillag megvan a megfigyelésért és ötletért. (hegyi)
értékelés:

Cirmoscica

Cirmoscica

Nagyon jó a hármas osztása a képnek, az ötlet kitűnő, de a fából fele ennyi is elég lenne, és akkor a macskára tudnánk koncentrálni. Ő a meghatározó, hozzá képest érvényes csak minden, tehát őt kell főszereplőnek emelni. Abban bizonytalan vagyok, hogy ahogy ő most vágódik, az jót tesz-e, minden bizonnyal ez is helyre tudna kerülni, ha a függőleges osztások rendben vannak. (hegyi)
értékelés:

Kapcsolat

Kapcsolat

Volt már egy macskás-piacos történeted, hasonló beállítással. Nagyon szuggesztív a macskád, ő jelen van a képen, jelen van a helyzetben, kommunikál is velünk, de így most a két láb mintha egy szárítózsinóron száradó ruha része lenne, nem kapcsolódik a történethez, mesterséges az, ahogy ez most ide kerül. Hogy a valóságban volt-e kommunikáció, nem tudom, de most olyan, hogy hiányérzetem van, hogy most akkor mi történt ezzel a macskával? Hol a kapcsolat? Mi a vége? Happy end, vagy elmentetek egymás mellett, vagy mi lett? Erre nem ad választ a kép. (hegyi)