Bodri menhelyről jött kutyus, és azt hiszem, most nagyon boldog.

Az ötlet szuperjó, végre közös nevezőn van gazda és kutya, valódi a kapcsolat és látható az öröm is, a felszabadultság, hogy lehet, hogy a gazdi megbolondult, hogy itt a stégen kap ingert, hogy szeretgessen, de üsse kő, akkor itt vetem magam hanyatt - viszont nem értem, mi indokolja azt a kompozíciót, amit kapunk, nevezetesen hogy mindez tömegében balra súlyoz, fenn az ég és oldalt a tér olyan plusz, ami most azt az érzetet kelti, hogy a gép elmozdult az állványon, vagy ti csúsztatok túl oldalra, és nem volt szíved megszakítani a kommunikációs helyzetet a kutyával, hogy visszarendezd ezt a dolgot. Egy tanács: ha a gép már megvan, hogy hol lesz, akkor egy falevéllel, vagy kis ágdarabbal lehet magadnak jelölni, hol a képhatár, hogy hova kell befeküdni majd, és akkor nem kell utólag még ezen pluszban állítgatni, akkor nem megy el a varázs pillanat. Ismétlést kérek, mert megéri. (hegyi)