10. Házi kedvenc

Egy jó barát

Egy jó barát

Kicsit azért vagyok zavarban, mert több kép jött tőled egyszerre, és úgy érezheted most, hogy nagy tömegben zuhan vissza rád az értékelés, és nem biztos, hogy minden képnél azokat az értékeléseket kapod, amikre számítottál. Én viszont nem szeretném elvenni a kedved, hanem segíteni, hogy tovább tudj lépni. Ennél a képnél nagyon jó a tekintet, nagyon jó, hogy a tekintetben fölfedezhető vagy. Ez egy nagyon fontos dolog, mert ez egy kapcsolódás, ez az ereje a képnek, és ezt az erőt figyeld meg, mert ezt kell tudnod közvetíteni az előző képeidnél is, hogy valamilyen módon a néző duma nélkül kapjon valamit, anélkül, hogy különösebben kelljen magyarázni. Ez a kép ebből a szempontból egy nagyon erős kép. Ami miatt problémám van, az a kép kivágása, az, ahogy a fejbe belevágtál. Ha ekkora tér van az orr alatti résznél, akkor megmaradhatott volna a fej formája, és nem kellett volna ebbe belevágni. Tudom, hogy nem nagyon egyszerű dolog, amit mondok, mert az állatkák mozognak, élik a maguk világát, és nem kötelezően hagyják, hogy instruáljuk őket. Ez egy ilyen játszma, hogy meg kell találnunk a legjobb pillanatot. Ha ismerjük ezt a kutyát, és tudom, hogy ő mennyire mozgós, ugrálós, akkor ezt bele tudom komponálni a képbe úgy, hogy ha nagyon ficánkolós a kutya, akkor tágabb képkivágást hagyok, és abban exponálok, mert még mindig jobb, ha vágnom kell belőle, mintha valami nincs meg. Vágni lehet, de hozzáragasztani már nem. Ha egy nyugodtabb modell van, akkor adja magát a dolog, hogy ezt az egészet egy tágabb kompozícióban meg kellene ismételni. Jó lenne, ha kapnék egy ismétlést, mindazon által kettő csillag a képre megvan. (hegyi)
értékelés:

Anna macskája

Anna macskája

Az a helyzet, hogy nézem én ezt a képet, érdekes az egész kerekre formált világ, nagyon furcsa képi megoldás, gondolom ez valamilyen trükkös kamerával készült, és tetszik a világa, jó az a kohézió, amit ez létrehoz, de bevallom, hogy nem nagyon értem, hogy a macskának ott két oldalt az a micsodája. Olyan, mintha két cipő lenne rajta, nem tudom mi az ott, lehet, hogy maga Anna. Valami van ott a két oldalon, azt látom, de nem tudom, hogy micsoda. Ez most egy kicsit zavar, formailag érdekes, hogy miből nő ki a macskának a feje. A házat, a fenyőfát, az ostorlámpát is be tudom azonosítani, a másik oldalon a növényeket is, a macskát is, de utána van valami, amit nem nagyon, ez a bajom. Nem azt mondom, hogy mindent szét kell vasalni, és élére vasaltan kell mutatni, de ha egy ekkora flekken ennyi dolog nem beazonosítható, akkor a nézőben az lehet, hogy kérdést vet föl, hogy én vagyok-e a buta, és én nem tudok valamit értelmezni, vagy pedig itt most valami jön még egy következő képben, vagy mi lesz a megoldás. Egyébként az ötlet jó, olyan, mintha a macska a kútba nézne, aztán lehet, hogy egyszer csak beleugrik, amilyen kis buta. Van egy ilyen meseszerű világa ennek, úgyhogy a kettő csillag megvan, a formai problémával nem tudok mit kezdeni. (hegyi)
értékelés:

Dominó

Dominó

Nem tökéletes a kép, mert a háttérből eltünthettem volna hamuzós vödröt, meg a bal alsó sarokban mi az a belogó homályos izé (a fotel karfája egyébként), de annak ellenére, hogy alszik, sietni kellett, mert nem tudtam, meddig marad így. Pihen és melegszik. Ez egy ilyen pillanat volt.

A kép egy nagyon kedves megfigyelésből indul, és én azt gondolom, hogy a leiratot elolvasva, a háttérben meghúzódó hamuzós vödörrel különösebb problémám nekem nincsen. Ami mondhatóan konkurál a fő motívummal, a kutyával, az inkább a bőr fotel részlete, ahogy olvasom az a fotel karfája, ez lehetne egy kicsit kevésbé éles. A megjelenésével nincs bajom, mert ha megfigyeljük a bőrfotel, a kutya feje és a tűz, ez a hármas egy jó kis háromszöget ad ki, tehát van módja a tekintetnek vándorolni a képen, és ez egy fontos szempont. Nyilvánvaló, hogy ez az adott szituáció, a leiratban is látható, hogy nem állt fent végtelen ideig. Ez időben behatárolt helyzet. Annyit tennék hozzá, hogy talán, ha a kép aljából egy kicsit többet kapnánk, akkor a mancsa jobban megmaradna a kutyusnak, most ott ez a vágás nagyon fáj, a képnek a többi részével nekem nincs problémám. Még egyetlen megjegyzés, hogy valamitől most ennek az egésznek vagy egy vöröses árnyalata. Nyilván a tűz is ad ehhez hozzá, de mintha ez most egy kicsit sok lenne, főképp a csúcsfényeknél, de ez utómunkában helyrehozható. A jövőt nézve érdemes erre figyelni, hogy tulajdonképpen az utómunka nem elhanyagolható dolog. Szerintem ez egy kedves és jó kép. Ahogy látom itt Dominó még viszonylag kicsi. Volt szerencsém nekem vele találkozni, és akkor én már egy felnőtt méretű kutyát láttam. Ez nem jelenti azt, hogy ez ne lehetne megismételhető. Ugyanis azt is gondolom, hogy attól még, hogy egy állatka nem gyerek, még kedves helyzeteket hozhat. Miért ne lehetne egy felnőtt kutyát is ábrázolni ebben a helyzetben? Nagyon aranyos, ahogy a fejét a kezére hajtja. Azért jó ez a kép, mert általános elgondolás a portrékról, hogy a modellnek legyen nyitva a szeme. Ugyanakkor itt az álmodás, az álom, a pihenés teljes mértékben érzékelhető, és ezért ez itt most nem probléma. Vannak szituációk, amikor nem ennyire humanoid a gesztus maga, tehát nem tudjuk ilyen jól beazonosítani, hogy mi történik. Akkor jelenthet problémát, ha a modellnek a szemét nem látjuk, de hát itt egyértelmű, hogy egy álomfázisban vagyunk, és ez nagyon szerethető. A gesztus abszolút három csillagos, a képkivágás és a tónusprobléma miatt kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Noncsiról egy újabb kép

Noncsiról egy újabb kép

Sokkal szerethetőbb ez a kép az előzőnél, sokkal személyesebb, sokkal barátságosabb. Én azt mondom, hogy ezen még mindig van amit javítani, mégpedig két dolgot: egyrészt a tónusokat. Most a macskának az egyik szeme és a kis pofija meg a fül előtti része lényegesen világosabb, mint a többi, ezt a kép közepénél utómunkában egy picit visszább lehetne hozni, és akkor térbelibb lenne az egész, most ettől egy kicsit kivasalódik. A másik, hogy azon érdemes elgondolkozni, hogy nem biztos, hogy azt a másik szemét nem akarjuk-e beletenni. A füle nem zavar, hogy nincs benne, mert itt a pofijára megyünk, de az egyik irány az, hogy mind a két szeme legyen meg, a másik az, hogy ha viszont nem, akkor vágjuk le azt a szemet. Az orr mögött ha hozunk egy vágást, akkor megvan a fél szemünk, az orrunk, és nem indul el ez a forma újból. Van egy harmadik dolog, ami nem egy könnyű ügy, mert ezek az állatkák nem mindig barátságosak, ha elkezdjük őket rendezgetni, ezért ez, amit mondani fogok, utómunkában is megoldható, ki lehet ezt retusálni: a szemzugban meghúzódó fehér folt. Emberek vagyunk, nekünk is van csipa a szemünkben reggel, amikor fölébredünk, ez az állatoknál is így van, ez egy természetes folyamat, nincs ezzel semmi baj, de a képen nem biztos, hogy jó ezt megörökíteni. Ez olyan, mint amikor egy ember áll a kamerám elé, akkor is szólok neki, hogy figyelj, igazítsd meg egy kicsit a hajad, mert elfeküdted, hacsak nem az a cél, hogy erre ráerősítsek, vagy ha valami bőrhiba van, akkor azt megpróbáljuk lesminkelni, tehát ez se más, ez is egy portré, úgy kell kezelni. Ez most kettő csillag, de még mindig nyitott ez a lecke számodra, tessék csinálni a képeket. (hegyi)
értékelés:

Szieszta (3.)

Szieszta (3.)

Ugy dontottem, maradok a szukebb verzional. Megpedig azert, mert csak ket kocka van, es abbol a szieszta(2.) c. kepet nagyon meg kellene vagni hogy jo legyen. (de akkor mar nincs eleg elesseg, melysegelesseg). A szieszta (1) c. kep a masik kocka, amit eloszor is feltoltottem. Az eleve egy kozeli, szukre komponalt kep. Ergo ebbol konnyebb kicsivel szukebbet csinalni, hogy a minosege megmaradjon.

Én azt mondom Zoli, vegyük úgy, hogy egy végállomáshoz értünk. Amit ebből a képből lehetett, azt kihoztuk. Én is azt hiszem, hogy a szűkebb verzió az, amivel nagyjából befutottunk a célba. Lehet, hogy ebben nincs is több. Tehát gyűrhetjük ezt a két képet, de én azt gondolom, hogy ez ennyit tud. Azért jó, hogy ezt az egészet végigcsináltuk – és nagyon köszönöm, hogy ebben partnert voltál - , mert ezzel bebizonyítottuk, hogy az jó, ha van egy előzetes koncepciónk, amit végig csinálunk először fejben, és aztán a valóságban csak lefényképezzük. Itt a CSAK-on van a hangsúly. Nyilván nem csak annyi, hogy kattintunk egyet, de ha a fejemben már kész van a kép, akkor az már adja magát, hogy utána hogyan valósítom meg. Itt most az nehézség, hogy nem egy embermodellünk van, hanem egy állatmodellünk, főképp egy kutya, ami bár elég jól instruálható, és az erénye ennek a képnek az, ahogy a kis pofiját leteszi a földre, a hátránya viszont az, hogy annyira belemerült már ebbe az egészbe, hogy már csak a szeme sarkából figyel bennünket. Látszik, hogy figyel, mert a fülei felállnak meg a bajuszkái is meredeznek, tehát nincs ő teljesen nyugalmi pozícióban, de majdnem. Ez egy jó pillanat, mert jellemző a kutyákra, de azért esztétikailag nem biztos hogy 100 %-os. Nem biztos, hogy ha nem én vagyok a kutya gazdája, akkor akarok nézegetni egy olyan kutyaportrét, ahol nincs a kutyának a szeme nyitva. A kutyánál – hasonlóképpen az emberhez - a fő csapásvonal az, hogy lássuk a szemét egy portrénál. Nem szabad ezt másképp felfogni, mint portrézás és ugyanazok a szabályok érvényesek. Nincs külön ember meg kutya meg papagáj portrézás, ez mind ugyanaz. Én most azért mert ezt végigcsináltad velem, adok három csillagot extraként, de azt kérem, hogy gondolkodj el azon, hogy hogyan tudnád őt a legjobban megmutatni, hogy az ő személyiségéből a legtöbbet megismerhessük. (hegyi)
értékelés:

cica

cica

A család kedvence, Noncsi.

Kedves Zita, köszöntünk a Látszótéren! Az eltelt időben láttam, hogy töltöttél már fel az első három leckére képeket, így ezért most nem mondom, hogy azzal kellett volna kezdeni, de fontos az, hogy az önportrékkal dolgozzunk. A mostani kép a házi kedvenc leckére érkezett és egy nagyon szubjektív, nagyon erős üzenetet hordoz. Mégpedig azért nagyon erős ez a kép, mert nagyon közel hozza a modellt, nagyon közelről tudunk kapcsolatba kerülni vele. És ez nem csak azért van, mert a makró szinthez közeli a felvétel nézőpontja, hanem azért mert alkalmaztál egy effektet, ami a mozgás dinamikáját is hordozza. Ezt az effektet többféle módon is létre lehet hozni, nyilvánvaló, hogy vannak ennek elektronikus megoldásai is. Mechanikusan ezt úgy szoktuk csinálni, hogy beállítjuk az élességet és az exponálás pillanatánál zoom-os objektívnél elforgatjuk a zoom gyűrűjét és ettől kap egy dinamikát az egész – a kép közepe érintetlen marad és a szélei azok elkezdenek befelé sodródni, befelé húzódni a kép középpontja felé. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez egyébként egy nem olyan sokszor használható effekt, mert nagyon erős képi hatást hordoz. Tehát óvatosan kell ezekkel bánni. Itt most ez, azt kell, hogy mondjam, hogy viszonylag visszafogottan jelentkezik abban a formában, amit látunk és arra akar ráerősíteni, amit a macskatulajdonosok ismernek, mint érzést, hogy karunkba veszünk egy kiscicát és odanyomjuk a magunk orrát az ő orrához és ezt ők általában megadással tűrik. Azt azért fontos elmondanom, hogy a nézőt ez a fajta zuhanás élmény, hogy zuhanok bele a képbe, hosszútávon fárasztja. És ami a képnézegetés elején egy jó hatás, mert fölkelti a figyelmet, pont ez lesz az, ami aztán a későbbiekben visszájára fordul. Ha ezt a képet elképzelem enélkül az effekt nélkül, akkor egy nagyon kedves kis állathoz van szerencsém és ő vele tudnék barátkozni most. Tulajdonképpen, amit itt szemlélni tudok, az az ő orrnyerge. Szinte egyébként az absztrakthoz közelít, maga az a kép, amit most látunk. Én azt mondom, hogy erre én most adok 3 csillagot, mert maga a kivitelezés szép, de szeretném, ha megismételnéd ezt a leckét és szeretném, hogy ha Noncsiról, a család kedvencéről küldenél még képet. Hogy gyakorold a portré fotózást. Tehát macska portrét kérek! Ebben kellene most lépned. (hegyi)
értékelés:

Fricike és Endre

Fricike és Endre

Ez egy nagy dilemmám, hogy ki a házi kedvenc a képen, Fricike vagy Endre, vagy esetleg mindketten, és hogy ki is a gazda. Nagyon izgalmas ez az egész, miközben a Házi kedvenc leckére is jó megoldás, de ez egy kettős portré. Nyilvánvaló, a macska szeretve van, ez látszik, és hagyja is magát, megadással tűri, hogy Endre abriktolja. Furcsa az egész hatás, ahogy ide bekukucskál Endre, ez az, amitől az egész beleég a retinánkba. Jó az üzenet, és jó, hogy az egészet tónusban tartottad, és a két főszereplőre koncentrálunk, és erősen meghatároztad azt, hogy a háttérnek mi a szerepe. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:    

Ellenséges terület

Ellenséges terület

Betolakodó 12 óránál!

Igen, ez egy erős kép. Mindazzal együtt, hogy megint egy olyan képkivágást kapunk, amiben nem szokványos a képarány, de itt még valahogy a téma és a tömegelhelyezés ezt tulajdonképpen akár indokolhatja is. A kép zseniális. A fehér kutya ahogy ott áll, olyan, mintha egy faragott kutya lenne. Régen voltak a vidámparkban meg a vásárokban ilyen „Lökd meg a kecskét” játékok, annak voltak ilyen faragott kecskéi, és azt kellett erősen megsuhintani, és akkor annak föl kellett valami sínen csúsznia, nagyjából ez az élmény jön erről a kutyáról, miközben egyértelmű, hogy a fül tartása meg a farok behúzása maga egy kommunikáció ezzel a fekete kutyával. Ebben van egy Volt egyszer egy vadnyugatos érzet is, hogy itt most valami harcnak vagyunk a tanúi. A jó meg a rossz, a fekete és a fehér harcol egymással, de sikerült ezt úgy megoldani, hogy nem közhelyes, hogy mindazzal együtt, hogy egy csomó minden más élmény is elindulhat az emberben, de mégis visszajövök ide, és azt mondom, hogy ez a kép így rendben van, nekem működik. Az a legjobb az egészben, hogy sikerült egy olyan kameranézőpontot választani, ami abszolút szubjektív kameraállás, tehát beleviszi a nézőt ebbe a történetbe, nem valami kívülállói megfigyelés. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Vilmos

Vilmos

Nagyon édes ez a macska a kis gombolyaggal, meg a horgolt terítővel. Ami nekem ellentmond az egésznek, az a csíkos háttér, az nagyon szétveri a képet. Ha megfigyeljük a macskának a természetes színvilágát és foltjait, amire nagyon jól ritmizál az ellenpontként működő szürkés és kékes színekben megjelenő terítő, meg az is jó, hogy a labdában van némi vörös, és ezek ettől létrehoznak egy zárt rendszert, ebből most a konkrétságával válik ki a háttér. Ha ezt leteríted valamivel, akár egy olyan lepedővel, ami színben passzolhat az egészhez, és megszűnteted ezt a nyugtalanságot, amit ezek a függőlegesek jelentenek, akkor a kép stabillá válik. Most nekem ellentmondás van. Lehetne azt csinálni, hogy ez a csíkos háttér marad, ott van a macska, és valami homogén alapot hozunk neki, akkor kiveszem ezt a horgolt terítőt, mert a csíkos nem is a macskával van ellentmondásban, hanem a horgolt terítővel. Ez most nekem egy csillagot ér, ennél te sokkal pontosabban szoktál fogalmazni, azt szerintem ne add föl. Tudom, a macskák olyanok, akik öntörvényűeknek mondottak, és elég rossz a sajtójuk abban a tekintetben, hogy mennyire fotogének, de azért jó esetben ezek a fotók megvalósíthatóak. Ha van közünk ahhoz a macskához, akkor meg lehet vele azt beszélni, hogy kiveszem alóla a terítőt és odaterítek egy másikat. Egy csillagot adok, de szívem szerint visszaadnám ismétlésre. A világítással spórolj egy kicsit, most nekem sok a fény. (hegyi)
értékelés:

Szieszta (2.)

Szieszta (2.)

másik kép, másféle vágás.

Ha jól sejtem, akkor ez a kép a teljes kocka lehet ahhoz, amit már megkaptunk beküldésként. Oké, akkor mondjuk nevezzük úgy, hogy ez a kályha, innen indulunk el. Ennél azért szűkebb kell, a kutya mögött engem már nem érdekel az a kupleráj, ami ott történik azzal a műanyag edénnyel, meg a kerítéssel, úgyhogy oké, azt mondom, hogy induljunk el a kisollóval, balról vághatunk, majdnem a kutyánál, a kép fölső részénél vághatunk majdnem egy másfél ujjnyit, és a kutya mögött is vághatunk és akkor kapunk valamit, ami még mindig egy ilyen nagyon korrekt megoldás. Ugye én azt mondtam az előző elemzésnél, hogy vagy lenne még szűkebb, vagy lenne még bővebb ez az egész. Azért nem gondoltam ennyire kiterjeszteni ezt, mert most, hogyha ezt az egész kupacot nézem, akkor ez azért nem annyira izgalmas portré. Az előző az izgalmasabb volt. Tehát amikor azt mondom, hogy legyen meg a forma, akkor azért nem azt mondom, hogy a teljes kutyát kéne meghagyni. Az előző képhez képest elég lenne, hogy a fülébe nem vágtunk bele, meg hogy a fejforma mögötti testrésznél vágunk, tehát a nyaknál vágunk. És ha jól látom, akkor színben létre is jön ott egy határvonal, a fejnél, tehát jól lehet látni azt, hogy hol válik nyakká. Én ott meghoznám a vágást. Sokkal több nem kell ebből az előző képhez képest. Hogy hogy néz ki a feneke, meg hogy húzta maga alá a farkát – hát jó, fekszik egy kutya egy koszos betonon, annyira nem fog meg ez a kép, mert távolságtartó. Az előző kép őszintébb és jobb. Úgyhogy a kettő között van az igazság, tessék ehhez képest megnézni az előzőt és csak annyival kiegészíteni. Örülök neki, hogy megvan a kocka, tehát magyarán lehet belőle dolgozni. Tessék ezt a képkivágást rendezni. Ebben a tekintetben adom vissza, hogy legyen egy Szieszta 3. amit a saját érzéseidre bízva magad, kiegészítesz, de azt hadd tegyem hozzá, hogy ezt majd a jövőre nézvést az exponálás előtt kell végiggondolni és már eleve ezekre úgy rákészülni, hogy a megfigyelésünk alapján a képet ne kelljen szanaszét vagdosni. (hegyi)

individuum

individuum

Ha valakinek van cicája, az tudja, hogy Ők tényleg individuumok. Nos egy brit rövidszőrű talán nem is lehetne ennél kékvérűbb.

Vissza fogom adni ismétlésre, mert ez egy jó irány, egy jó ötlet, gesztus, de még mindig nem tökéletes. Nem azt mondom, hogy csak a tökéletest kereshetjük, de ez a kis házi kedvenc megérdemli azt, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki ebből a helyzetből. Őt nehezen lehet instruálni, nem olyan, mint egy ember, de ettől még ugyanazok a szabályok érvényesek rá is. Ha mondjuk egy portrét csinálsz, akkor csak odaszólsz, hogy „figyelj, igazítsd már meg a rőzsét a fejeden, mert annyira szét van csúszva”, vagy ha azt látod, hogy egy kicsit korpulensebb testű emberről van szó, és nagy a tokája, akkor vagy fölemeled a fejét, vagy kicsit fentről fotózod, vagy egy szék karfájára rátámaszkodik, akkor önkéntelenül is húzni fog a nyakán, tehát vannak erre trükkök. Ennél a képnél furcsa, ahogy gyűrődik a kis feje, a füle is fura. Aranyos a kéztartás nagyon, de nem biztos, hogy ez egy optimális portréja. A gesztus jó, de nem minden helyzet sikeres. Itt nincs más, mint az ismétlés és az ismétlés addig, amíg nem azt látod, amit szeretnél. Ahhoz, hogy ez fekete-fehérben megálljon a lábán, kontrasztosabbnak kell lennie a szituációnak azért, mert ez a cica attól, hogy ez egy brit kék macska, ha átkonvertálod fekete-fehérré, akkor ez egy szürke folt lesz. Nagyon szépen és selymesen mutatja a szőr textúráját, de beleveszik a háttérbe, és nem biztos, hogy ez erős. Ha nem egy sejtelmesség megmutatása a cél, akkor ez nem biztos, hogy előnyös háttér. Ez színesben lehet, hogy jobb, de így nem. Van itt amin még dolgozni, visszaadom ezt ismétlésre. (hegyi)

Reggeli morzsa

Reggeli morzsa

Be kell valljam, hogy ebből a képből csupa olyan asszociációt tudtam magamból eddig elindítani, akárhányszor is néztem meg, ami inkább most ehhez a Halloween-es időszakhoz tartozó horror meglátás. Elképzeltem, hogy ez a hentes kutyája, aki egy kínai hentes, és mindjárt a darabolási fázis fog jönni. Bocsánat, de ahogy most a kutya föltette a fejét erre a teraszra, ez lehet, hogy a helyszínen kedves, de most, ahogy be van ebbe a kalickába zárva, nekem morbid. Nekünk is Labradorunk van, ők tényleg nagyon kedvesek és nagyon szimpatikusan tudnak a gazdával kapcsolatba kerülni, nagyon játékosak és szerethetőek, de ez a forma itt most zavaros. Főleg úgy, hogy a kutya szemét se nagyon látom, valószínű sok volt a fény, vagy egy egészen relaxált pillanat lehet, bár ez a póz annyira nem lehet kényelmes a kutyának, de a gazdáért mindent. Ha legjobb indulattal mondom, akkor is az Unicum-reklám jut eszembe, amikor a habokból az a fej fölbukkan. Lehet, hogy szétesik a varázs és a kutya elmászik onnan, és értem, hogy az asztallábakat is használni akartad, mert ezek keretezik ezt az egészet, bár nekem ez inkább zajos, kopog ettől a sok mindentől, de én most lemondanék erről a keretezésről, ha más irányból, máshonnan a kutyából többet látva, kevésbé félreérthető lenne ez az üzenet. Ismétlés. (hegyi)

Szembesítés

Szembesítés

"A szem a lélek tükre." Mit látsz a macska szemében?

Azon gondolkodtam, hogy hogyan került hozzátok a mi Cilike macskánk... de Cilike még emberesebb méret, megnyugodtam, nem ő az. Akinek van macskája, tökéletesen érti a kérdést, és annak a kép is tökéletesen mesél. A kérdés az Kitti, hogy annak is eleget mond-e a fotó, aki nem macskás? Máshogy mondva könnyebb egy macskás szívét elérni egy macskaképpel, de a cél az, hogy amit mondani akarsz, az mindenkinek átjöjjön, és ebben némi kétségem van amiatt, hogy félrecsúszott a fej és a szem, vagyis mellénéz a kamerának a cica. Minden más oké, elfogadom a vágást is, még a színtorzulás se zavar, de ha már a szem és a lélek, amit keresünk, akkor ha nem is tökéletesen szemből, de azért ennél jobban szembeforduló modell kell, vagyis miközben szeretem ezt a képet, de visszaadom ismétlésre, ha jó viszonyban vagy a cicával, fog neked ő segíteni, hidd el, csak legyél vele türelmes. Más: igyekszem behozni a lemaradást az elemzésben, ne várj rám, küldj képeket, folytasd az első három leckét kérlek! (hegyi)

Szieszta

Szieszta

Nem hagytam. Meg is unta. El is vonult inkabb a faskamraba.

Ez egy jó pillanat és öröm, hogy azon kevesek közé tartozol, aki lemegy a kutya szintjére és nem fentről próbál valamit lőni. Ami nem teljesen érthető, az a képkivágás. Vagy lenne fenn szűkebb még, de akkor jobbról is vágnék, vagy lenne meg a forma fenn, de akkor még kéne előtér is. Most valahogy a kettő között vagyunk. (hegyi)
értékelés:

Ma én takarítok

Ma én takarítok

Ez aranyos, jó lett, látod, végre összejött. A kép türelem kérdése is, meg hogy mi a készítők hogyan avatkozunk bele a véletlenbe. Lehet ezt is még szépíteni az utómunkával, mert picit döglöttek a tónusok, és az arcnál lehetne több fény, ez mind megoldható. Következő PS táborba gyere el. (hegyi)
értékelés: