Igen, ez egy erős kép. Mindazzal együtt, hogy megint egy olyan képkivágást kapunk, amiben nem szokványos a képarány, de itt még valahogy a téma és a tömegelhelyezés ezt tulajdonképpen akár indokolhatja is. A kép zseniális. A fehér kutya ahogy ott áll, olyan, mintha egy faragott kutya lenne. Régen voltak a vidámparkban meg a vásárokban ilyen „Lökd meg a kecskét” játékok, annak voltak ilyen faragott kecskéi, és azt kellett erősen megsuhintani, és akkor annak föl kellett valami sínen csúsznia, nagyjából ez az élmény jön erről a kutyáról, miközben egyértelmű, hogy a fül tartása meg a farok behúzása maga egy kommunikáció ezzel a fekete kutyával. Ebben van egy Volt egyszer egy vadnyugatos érzet is, hogy itt most valami harcnak vagyunk a tanúi. A jó meg a rossz, a fekete és a fehér harcol egymással, de sikerült ezt úgy megoldani, hogy nem közhelyes, hogy mindazzal együtt, hogy egy csomó minden más élmény is elindulhat az emberben, de mégis visszajövök ide, és azt mondom, hogy ez a kép így rendben van, nekem működik. Az a legjobb az egészben, hogy sikerült egy olyan kameranézőpontot választani, ami abszolút szubjektív kameraállás, tehát beleviszi a nézőt ebbe a történetbe, nem valami kívülállói megfigyelés. Köszönöm. (hegyi)
értékelés: