Egy kicsit felfelé hord a kamerád. Ha ez egy ujjnyival kevesebb lenne fent, és ezt az egy ujjnyit megkapnánk lent, akkor én boldog lennék, mert amennyit a fa teteje alatt megkapok a felhőkkel, meg azzal a nagyon szép fényjátékkal, az nekem elég lenne az égből, ami már efelett van, az annyira nem fontos. Miközben a mező illatát az adná meg, hogy közel tudjak hozzá menni, de annyira távol kezdődik ez az előtér, hogy nem érzem magam benne a történetben, és hogy ez megoldódjon, csak annyi kellene, hogy egy kicsivel lentebb billentem a kamerát, vagy lejjebb viszem az állványt, vagy beleguggolok a fűbe, tehát viszonyrendszert kell létrehozni, és itt most hiányzik az előtér. Ennyit tudok hozzátenni, miközben a megfigyelés jó. Meg ezek a tehénmacik jófejek, úgyhogy egyébként tetszene a dolog. Annál is inkább jó lenne, ha egy kicsit lejjebb tudnál menni, mert akkor ez a fa, ami a bal oldalon van, ez jobban bele tudna mászni az égbe, és nagyobb hangsúlyt kapna, és jobban ellensúlyozná a másik fát. Mindenféleképpen azt mondom, ha nem is a billentés lenne a megoldás, hanem, hogy te magad lejjebb guggolsz. (hegyi)
értékelés:

Nagyon kedves kép, nem nagyon van rajta a teljes feje a kutyának, ez egy kicsit zavar, mert a füle főszereplő lenne abban, hogy figyel, mert a kutya a fülével is figyel, sőt, a legelső, amivel a figyelmét jelzi, az az, hogy megmozdítja a fülét. Most pedig pont a fülébe vágtál bele. Ezt én azért hibának gondolom, mert nem csak esztétikai alkatrész az a fül, hanem ha már itt a Jól figyelj! a kép címe, akkor ehhez ennek kötelezően hozzá kellene, hogy járuljon. Ha valakit megkérsz, akit a kutya elfogad és szeret, hogy kezdjen el vele foglalkozni, és te pedig közben felkészülsz erre a helyzetre, amikor a kutya figyel, akkor van egy olyan rész, amikor nagyon megmerevíti a testét, nem nagyon mozog, tehát kimerevíti azt a pillanatot, mert annyira koncentrál. És ekkor kell exponálni. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, hogy ez egy nagyon szép díszlet, de hiányzik nekem a sztori. Kínálja magát ez a pad, meg az asztal, és nem történik vele semmi. Oda lehet dobni egy női táskát, vagy odatámasztani egy kerékpárt, vagy valamit, ami arra utalhat, hogy itt azért valahol zajlik az élet, és nem csak megfigyelők vagyunk. Ennyi az, amit hozzá tudok tenni. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, hogy ez egy nagyon szép, és nagyon lírai megfejtés, de ebben a képkivágásban nem nagyon értelmezhető az, hogy miért van ekkora hely hagyva jobb és bal oldalt. Ez akár egy négyzetes kompozíció is lehetne. A másik dolog, hogy ez akár lehetne egy lírai táncos jelenetnek is az átértelmezése lángokban. Igen ám, de akkor, mint ahogyan a táncnál is vannak dinamikai csúcspontok, akkor ezt kell itt is megtalálni. Abból, hogy Lángok arra következtetek, hogy itt nem egy láng van, hanem kettő, ez nagyjából érzékelhető is, de akkor valahogy meglebbegtetsz egy papírlapot, vagy valamit, és akkor egy kis légmozgást létrehozva különválhat ez a két láng, hogy valamilyen viszony létrejöjjön köztük. Most ez a viszony, mivel annyira takarják egymást, amennyire, nem biztos, hogy jól értelmezhető. Érdemes lenne ezzel játszani, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy azért föl ne gyújtsd a lakást, de ha van kedved, akkor ezzel még játszhatsz. Ez egy jó irány, érdemes lenne ezzel foglalkoznod. A kamerát fölrakod valami állványra, akár időzítőt bekapcsolsz, hogy lásd, hogy mikor fog exponálni, és elkezdesz ezekkel a lángokkal játszani. Majd meglátod, hogy mi fog ebből kisülni, érdemes lenne ezt ismételni. (hegyi)

Zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy ez micsoda, valószínű, hogy ez valami párna, vagy valami ruhadarab, nem tudom. Visszaadom ismétlésre, mégpedig azért, mert abból, amit írsz a címben, nem kapok semmit, hogy ez gyerekkorodban is kedvenced volt, meg most is. Valamilyen viszonyt kellene vele kialakítanod. Hol vagy te? Hol van az, hogy neked ez annyira fontos? Mitől kellene nekem ezt elhinnem? Hol van ez a képen? Ezeket a kérdéseket teszi föl nekem ez a kép, és ha ezek felmerülnek, akkor ez nincs a fotóban megoldva, ezt te a fejedben tudod, de ezt nekem bemondásra kell elhinnem, a kép erről nem beszél. Ha leveszed a címet, és csak a képet nézed, ha az érzelmi kötődést kiveszed, amit te magad tudsz, amit nekünk nem adtál oda, akkor ami marad, az egy viszonylag rossz fényviszonyok között fotózott valami, párna, ruha, játék, nem tudom micsoda. De akkor felmerül a kérdés, hogy ez miért van lefotózva. Ezekre a kérdésekre neked kell választ adni a képben, a képi kommunikáció viszonylag egyszerű, nem nagyon tűr meg olyan kihagyásokat, amiket utána dumában kell elmondani, amikor a képet megmutatod valakinek, hogy „egyébként itt az történt, hogy…”. Ez nem látszik a képen. Ismétlés. (hegyi)

Azért érzem ezt a képet pontatlannak, mert magad nem tisztáztad azt, hogy téged a két fa csoportnak a viszonya érdekel, vagy pedig az a szürrealitás, hogy mindez egy lakótelepi környezetben jelenik meg. Ha ezt tisztázod, akkor az meg fogja hozni azt, hogy milyen képkivágást, milyen tömegelhelyezést kell csinálnod. Izgalmas az, ahogy az előtérben lévő fácska viszonyul a háttérben lévő nagy, monstrum fához. Ebből az érdekes helyzetből két dolog visz ki: egyrészt a másik oldalon megjelenő kis faágacska, ami a bal alsó résznél kibukkan, amire nem lenne szükség, másrészt a lakótelepi épület, ami a háttérben van. Ha elmozdulsz, amennyit lehet, ha felülről nézed, akkor az óramutató járásának ellentétesen elmozdulnál a kameráddal, akkor talán lehetett volna ezt úgy fotózni, hogy a háttérben a monstrumok a teljes hátteret uralják, és ehhez képest jelenjen meg ez a kis ágacska, és akkor talán ki lehetett volna hagyni még a bal oldalt a kinyúló ágacskát. Ez az egyik irány, a másik az, hogy ha ez a lakótelepi helyzet érdekel, akkor pont az ellenkező irányba kellett volna mozdulni, és nyitni ezen az egészen, hogy még többet befogjunk, hogy értelmezhetővé váljon ez a lakótelepi helyzet. Ezt a két irányt te magad el tudtad volna dönteni a te saját magad elmozdulásával, azzal, hogy figyeled, hogy mi történik az előtérben és a háttérben, csak a kamerát kellett volna mozdítani. Én ezt a képet most visszaadom ismétlésre ennek tudatában. (hegyi)

Blanka, ezzel a címmel én nem tudok mit kezdeni, bocsáss meg nekem, 45 éves vagyok, hiányos műveltséggel és hiányos nyelvi képzéssel, úgyhogy a kép címe nekem tulajdonképpen a cím nélkül kategória. Biztos, hogy van értelme, de hadd ne kezdjem el a google fordítójába betenni. Úgyhogy engem itt most elvesztettél, mint képcím. A kép, az maga szép lenne és izgalmas, azt hozzátenném neked, hogy a fej támasztása az nem mindig pozitív kicsengésű, abban vagy egy adag erőtlenség, egy dekadens dolog, hogy támasztanom kell a fejem, vagy azért, mert unatkozom, vagy azért mert valamilyen egészségügyi problémám van és a nyakam nem tartja meg a fejemet. A fej tartása részben felvet a nézőben egy ilyen problematikát, részben pedig van benne a majdnem a karba tett kézzel egy elutasító gesztus. Gyönyörűek a szemeid, gyönyörű, ahogy a tekinteteddel játszol, csak most egy dologra felhívnám a figyelmedet. Ugye ezt már elmondtam más elemzésnél, de nem árt ismételni. Mindig a legvilágosabb rész az, amit az ember egyrészt a legközelebbinek érez magához, másrészt, amire a legnagyobb figyelmét szenteli. Próbálnék a szemedbe nézni, mert azt keresi az ember és ott keresi a válaszokat, de mindig elnézek balra, mert ott van valami nyitott ajtó, aminél jön be a fény is, meg onnan majd jön az igazgatóhelyettes is és rád szól, hogy már becsöngettek és menjél be az órára. Takard le a kezeddel - egyébként ez akár vágható lenne - azt az egész nyitott ajtót, ott és akkor már egy lényegesen erősebben rád fókuszáló portrét kapunk, ha levágod onnan azt a nagy fehérséget. És akkor azt mondom, hogy van nálad egy iskolafüzet, vagy van nálad bármi könyv, vagy akárcsak egy fehér kabátka, vagy valami, akkor azt, hogyha a kezed elé teszed, hogy ne lássuk, akkor arról visszaverődhet annyi fény, ami ahhoz kell, hogy a tekintetedben és az arcodban több fényt kapjunk. Mert, hogy ha most megfigyeled, minden fény mögötted van, minden fény mögüled jön. Szépen rajzolnak az arcon egyébként a falról ezek a visszatükröződések, tehát elindul a derítési folyamat, de mégis azt mondom, hogy ez most kevéske fényileg. Úgyhogy én ezt most visszaadom neked ismétlésre, egyrészt légy szíves segíts abban, hogy lefordítod a címet, másrészt pedig a világításra tessék odafigyelni. Nagyon fontos lenne, mert ugyanis nagyon jól fogalmazol. Tehát érdemes ezzel foglalkoznod, ezért adom vissza ismétlésre. Nem kell ezen túl sokat variálni, tehát maga a póz, az rendben van, talán én nem takarnám az államat ennyire el, az állam én vagyok, úgyhogy ez is hozzánk tartozik. Ismétlés. (hegyi)