Házak között

Házak között

Jó a ritmus, én értem azt, hogy itt miről van szó, csak a tömegelhelyezésben van némi problémám. A kép jobb oldala viszonylag erős és nagy tömegekkel dolgozik, a régi kor, a faragások, a faburkolatú ház nagyon jól megjelenik, és közben ott van a lakótelep a maga foghíjaival, a maga borzasztó hiányos szájával harap minket, és kiabál felénk. Ráadásul a két ház között ez a rengeteg zsinór borzalmasan összekuszálja az egészet, és jó a kerítés is, aközben a kép bal oldalán ez a rózsaszínes ház nem elég kontrasztos. Igen, látszik, hogy az is egy családi házas rész, de nem tudom, hogy máshol nincs-e a környéken valami olyan áttörés ahol ezt meg lehetne úgy csinálni, hogy mind a két oldalon hasonlatosan erős formákat találj, mint ami most a kép jobb oldalán van. Összefoglalva: a kép jobb oldala és a közepe rendben van, a kép bal oldala nekem kipuhul, kilágyul. Ha ezen a környéken van még olyan ház, vagy olyan helyzet, ahol ez esetleg jobb ritmusban jön létre, akkor érdemes lenne egy ismétlést megcsinálni. Le tudok mondani a zsinórokról. Ha ott nincs ilyen kuszaság, az kevésbé lenne problémás, de jelenjen meg a háttérben a lakótelep, és két archaikusabb ház között lássunk át. Akkor ez mindent vinne. Ha van ilyen megoldás, akkor kérném az ismétlést, ha nincs, akkor ez most kap kettő csillagot, de jó lenne, ha tudnál ismételni. (hegyi)
értékelés:

Még nyár van

Még nyár van

A témafelvetést értem, értem azt, hogy miért akartad ezt megmutatni, hogy van ebben egy érdekes ritmus, amikor már megjelennek ezek a hideg kékek, és az egész azt mutatja, hogy nem olyan jó odakint lenni, de még a növények az utolsó ritmusukkal hozzák a nyár hangulatát, és azt az erőt, ami a nyárból még megmaradt. A környezettel nem nagyon tudok mit csinálni. Mint egy bandaháború, itt vannak ezek a kocsik szanaszét, olyan fura nekem az egész, velük kezdek el foglalkozni, azzal a három fekete kocsival meg a fehérrel. Hessegetném el innen ezt a fát, hogy miért nőtt ez ide, hogy nem tudom látni, hogy mi történik az utcán, ettől magát a fő motívumodat akarnám kidobni a képből. Ezzel valamit kellett volna kezdeni, nem biztos, hogy ezzel a fával tudod ezt megmutatni, vagy meg kellett volna várni, amíg elparkolnak onnan a kocsik, vagy a mélységélességgel úgy dolgozni, hogy azok már ne legyenek annyira élesek. Ezt érdemes lett volna valahogy kiemelni. Most olyan szinten két dimenzióra van vasalva attól, hogy minden éles, hogy a hozzánk viszonylag közelebb eső ágak is, meg a föld, meg a földön az olajfoltok, az autó kereke, meg a rendszám, meg minden látszik és ettől most nem nagyon tudom, hogy ezeknek milyen képépítő szerepet szántál. Visszaadom továbbgondolásra. (hegyi)

Eső felhők gyülekeznek...

Eső felhők gyülekeznek...

Nagyon szeretem a felhők különböző formáit, és így, hogy ősz van és esősebbre fordult az idő, még érdekesebbnek hatottak számomra. Ezt próbáltam megörökíteni.

Az embert mindig vonzza azt, hogy azon a területen készítsen egy képet, ahol lakik, arról amit az erkélyen kitekintve lát. Nekem ennek a fotónak ez a hatása, hogy otthon vagyok a kiskonyhában, ahol egyébként készítem magamnak az ebédet, közben kinéztem, érdekesek a felhők, hozom a fényképezőmasinát, készítek róla egy felvételt. Miért mondom ezt? Azért, mert szerintem a fotográfiának, a fotózásnak, és annak, hogy képet készítsünk, akkor van értelme, ha az a kép többről beszél, személyes, és valamilyen egyediséget hordoz. Vagy a helyszínnel, vagy a történettel, vagy a kompozícióval, vagy valami érzelmi helyzettel, de mindenképpen várja tőle a néző, hogy ez más legyen, mint amit ő csinálna, vagy mint amit egyébként már látott az interneten, vagy mások fotóalbumában. Az egyéniség az, amit keresünk. Nem nagyon látom, hogy itt most mi az, ami az egyediséget mutathatná, van itt egy lakópark, ennek valamennyire a részleteit látjuk, de téged a felhő érdekel, ezek a felhők annyira nem speciálisak, legalábbis ebben a megvilágításban nem. Biztos van olyan napszak, amikor nagyobb kontrasztot kaphatnánk, és ebben a jelenségnek a határai is megjelennek, de ez ott a helyszínen lehet, hogy többet adott neked, mert egyébként olyan belső fényviszonyokat hozott abban a térben, ahol voltál, amikkel együtt már ez izgalmassá, drámaivá vált. Ez a képkivágás, ebben a kidolgozásban ezt nem hordozza. Egy nagy szürkeséget látok fönt, néhol megtöri az ég, ahol kéken átviláglik, és nagyjából ennyi. Ami izgalmasabb lenne, az talán az a fényviszony, ami a házaknál megjelenik, azt meg elvágtad. Erre is azt mondom, mint az előző képre, hogy ez egy jegyzet, tessék megcsinálni majd ezt a képet úgy, hogy ez a megfigyelés mondjuk egy októberi délelőtt 10 óra, nézd meg majd ezt délután, ha van egy viharosabb helyzet, vagy nézd meg máshonnan. Figyeld meg, hogy mik hogyan változnak, és abból már valamilyen formai dolog egyedibbé válhat. Utána megint jön a Hegyi, és azt mondja, hogy hol vagy te ebben a képben, ami nem azt jelenti, hogy be kellene ülni az ablakba, és ránk mosolyogni, hanem azt, hogy érezzem azt, amikor ránézek a képre, hogy mi köze ehhez Blankának, hogy miért fényképezte ezt le. (hegyi)

4ever

4ever

Nagyon távoli pontról indítod ennek a leckének a megközelítését, nagyon távoli irányból futunk rá erre az egészre, és távol is maradunk. Mondhatjuk, hogy szemérmes, hogy visszafogott, de mondhatjuk azt is, hogy kitalált. Nem érzem azt, hogy ez a környezet, meg ez a helyzet annyira igazolná, hogy egy ilyen erdei sétán miért pont egy ilyen ellenfényben készült árnyékos kép az, ami a barátságról szól, vagy miért pont a barátságról. Másrészt itt valami technikai nyavalyát is látok, talán ez a kép mobiltelefonnal készült, mert olyanok a tónusvesztések is, és az élesség határainak az elmosódásai is, amik a mobilokra jellemzőek. Ez most egy tanulmánynak felfogható, valamit megfigyeltél, és ez ennek a képi jegyzete, de ezt ki kellene dolgozni rendesen. Visszaadnám ismétlésre, és tessék beletenni a képbe azt, hogy neked erről mi a véleményed. (hegyi)

Ablakban

Ablakban

Ez is egy jó kép, laza és kedves, közvetlen, tehát a három kép egy irányba mutat, vagyis hiteles és kiegyensúlyozott képet ad róla, de ez nem jelenti azt, hogy egyrészt ne lehetne javítani majd még rajtuk, főleg a kompozíciót illetően, másrészt meg azt is gondolom, hogy jócskán van még olyan terület, amiről még mesélhetsz magaddal kapcsolatban. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez a lazaság és közvetlenség csak egy része a személyiségednek, vannak még ott titkok, amikbe majd ha érdemesnek tartasz rá minket, beavathatsz. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

Én lennék

Én lennék

Vadmacska szemek, kedves és közvetlen kép, kifejezetten jó a gesztus, szimpatikus, és jó, hogy játszol a mélységélességgel, vagyis térbe helyezed magad. Ettől és a világítástól válik személyessé az üzenet, ahogy idehajolsz hozzánk. Köszönet, várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

A szem

A szem

Póbáltam teljesíteni a feladatot, és hát ez lett belőle. Nem vagyok profi, és amúgy meg nem szeretek egy képet sem retusálni vagy hasonlók... Remélem tetszeni fognak a képek :)

Üdv köztünk itt a Látszótéren, ez egy jó teljesítés, ami nem jelenti, hogy ezzel be is fejeztük, hurrá, túl vagyunk rajta, mert az első három lecke az, amire folyamatosan várjuk a megfejtéseket. Jó kép, mert személyes, nekem tetszetős, amit látok, mondhatni szép szemed van, és amennyire ebből látni, tiszta tekinteted. Folytasd! (hegyi)
értékelés: