Eső felhők gyülekeznek...

Eső felhők gyülekeznek...

Nagyon szeretem a felhők különböző formáit, és így, hogy ősz van és esősebbre fordult az idő, még érdekesebbnek hatottak számomra. Ezt próbáltam megörökíteni.

Az embert mindig vonzza azt, hogy azon a területen készítsen egy képet, ahol lakik, arról amit az erkélyen kitekintve lát. Nekem ennek a fotónak ez a hatása, hogy otthon vagyok a kiskonyhában, ahol egyébként készítem magamnak az ebédet, közben kinéztem, érdekesek a felhők, hozom a fényképezőmasinát, készítek róla egy felvételt. Miért mondom ezt? Azért, mert szerintem a fotográfiának, a fotózásnak, és annak, hogy képet készítsünk, akkor van értelme, ha az a kép többről beszél, személyes, és valamilyen egyediséget hordoz. Vagy a helyszínnel, vagy a történettel, vagy a kompozícióval, vagy valami érzelmi helyzettel, de mindenképpen várja tőle a néző, hogy ez más legyen, mint amit ő csinálna, vagy mint amit egyébként már látott az interneten, vagy mások fotóalbumában. Az egyéniség az, amit keresünk. Nem nagyon látom, hogy itt most mi az, ami az egyediséget mutathatná, van itt egy lakópark, ennek valamennyire a részleteit látjuk, de téged a felhő érdekel, ezek a felhők annyira nem speciálisak, legalábbis ebben a megvilágításban nem. Biztos van olyan napszak, amikor nagyobb kontrasztot kaphatnánk, és ebben a jelenségnek a határai is megjelennek, de ez ott a helyszínen lehet, hogy többet adott neked, mert egyébként olyan belső fényviszonyokat hozott abban a térben, ahol voltál, amikkel együtt már ez izgalmassá, drámaivá vált. Ez a képkivágás, ebben a kidolgozásban ezt nem hordozza. Egy nagy szürkeséget látok fönt, néhol megtöri az ég, ahol kéken átviláglik, és nagyjából ennyi. Ami izgalmasabb lenne, az talán az a fényviszony, ami a házaknál megjelenik, azt meg elvágtad. Erre is azt mondom, mint az előző képre, hogy ez egy jegyzet, tessék megcsinálni majd ezt a képet úgy, hogy ez a megfigyelés mondjuk egy októberi délelőtt 10 óra, nézd meg majd ezt délután, ha van egy viharosabb helyzet, vagy nézd meg máshonnan. Figyeld meg, hogy mik hogyan változnak, és abból már valamilyen formai dolog egyedibbé válhat. Utána megint jön a Hegyi, és azt mondja, hogy hol vagy te ebben a képben, ami nem azt jelenti, hogy be kellene ülni az ablakba, és ránk mosolyogni, hanem azt, hogy érezzem azt, amikor ránézek a képre, hogy mi köze ehhez Blankának, hogy miért fényképezte ezt le. (hegyi)

Hozzászólások

persze, többet, sőt... ha fel akarod dobni a pedellust, akkor az elsőkhöz töltesz fel jó sokat, azt hiszem..:)) Mert az ember. Az a legfontosabb.

Az a kötél igazából egy kábel, ami a mi és a szemben levő tömbházat köti össze. Tulajdon képen nem tudom, mi a szerepe :D És azért indul olyan lentről mert a szemben levő tömbház csak 4 emeletes, míg a miénk 10.

Kérdés: lehet olyat csinálni, hogy még egy képet feltöltök ugyan ahhoz a leckéhez??

Egészen biztos vagyok benne, hogy amikor megörökítetted, nagyon klassz látványt láttál. A felhők közt átsütő nap fénye gyakran nagyon érdekes hatásokat képes produkálni. Viszont ez a fotód most számomra igen üres. Látom az emeletesházakat, és hogy magasabbról lett fotózva. De most az ég lényegében egy szürke massza, elveszik a terük, mélységük a fotón. Embert sem látok semerre, akire fiygelhetnék... Viszont az a nagyon vékony kötél izgat, hogy hova mehet annyira fel...

Új hozzászólás