A harmadik kutyás képet kapjuk rövid időn belül és ez nekem nagyon is arról szól, hogy itt valami nagyon erős kötődés van a kutyákhoz – nem csak ennél a képnél érződik ez, hanem a többinél is. A múltidő arra utal, hogy ez a kutyus már nincs velünk és ezek az emlékezések mindig fontosak. Ehhez nagyon érzékletesen és finoman csatlakozik az a keretezés amit kapunk és ritka eset, de ez elfogadható. Hát, abból dolgozunk amink van, most hogy ez egy ruhaszárító kötél előtti felvétel, ezzel most nem nagyon lehet mit csinálni. Az üzenet erős és a jelenlét is erős. Tulajdonképpen azt kell, hogy mondjam, hogy egy elfogadható kép abban a tekintetben is, ami a portrét illeti - mert én ezt ugyanúgy portrénak fogom fel, mintha ember lenne a modell. Egy dolog amit el szoktam mondani és ezt újból felidézem: nem tartom jó ötletnek a vakuval való fényképezést. Ez legelsősorban a macskákra igaz, mert az ő szemberendezésük úgy van kalibrálva, hogy lényegesen kevesebb fényértékre állnak be és mindehhez képest az a fénymennyiség, amit a vaku kibocsát, az tulajdonképpen mindenféle kontroll nélkül jut be a szemükbe és okozhat károsodást, riadalmat – ez igaz a kutyákra és minden más állatra. Az ember viszonylag fel tud készülni. Emlékezzünk vissza mi van akkor, ha szembevakuznak bennünket – erre az állat abszolút nincs rákészülve. Ami a másik része az az, hogy hát igen a vaku elég furcsán rajzol és elég furcsa helyzetet hoz. A nagyon közel lévő részek kiégnek, a távolabbi részek teljesen bebuknak és van egy viszonylag szűk sávunk, ahol értelmezhető fényviszonyokat kapunk nagyon erős árnyékokkal és kontrasztokkal. Úgyhogy ez, amit én hozzá tudok fűzni. Ez egy 3 csillagos kép, de a leckemegoldásra én még várok. Meg lesz az hamar, csak azt gondolom, hogy jó lenne valamit a jelenből is látni. Tehát szeretném, ha van most kutyád vagy a környezetedben bármilyen állat, akkor arról készítenél valami olyan képet, ami portré kép, tehát ez úgy gondolom hogy személyiség és jellemrajzot mutató kép – úgyhogy várom a folytatást. (hegyi)
értékelés: