10. Házi kedvenc

Bobby

Bobby

Aki ismer, az tudja, hogy a kutyák nem állnak éppen közel hozzám, tehát a cukiság ebben az esetben nálam fokozottan kizárt dolog. Jelen voltam a fénykép készítésénél, Demeter régóta készült arra, hogy Bobbyról egy portrét készítsen, és én az gondolom, hogy miközben ez egy pofonegyszerű képnek tűnik, de benne van mindaz a koncentráltság, amitől azt gondolom, hogy ez a kép többről szól, mint egy kutya portréjáról, benne van a kettejük kapcsolata is. Az esendőség, az öregség és a betegség mellett a gondoskodási vágy és szeretet. Érdekes volt hogy Demetert kérdeztem, levegyem-e fotózás előtt a kutyáról a gallért, amire egyszerűen azt válaszolta hogy nem, így szeretném megörökíteni a kutyát. Utólag persze már értem, hiszen ez a forma nemcsak primer módon a betegséget ábrázolja, hanem kijelöli a helyet is, körberajzolja, fókuszba helyezi a fejet. Általában azt szoktam mondani, hogy menjünk le arra a szintre, ahol a kisgyermek vagy a házikedvenc van, mert fentről lefelé az alávetettség érzetét keltjük. Ugyanakkor ennél a képnél kivételt erősítő szabályként láthatjuk, hogy épp a kamera nézőpontjának megválasztása lesz az, ami kettejük kapcsolatán kívül a kutya sorsát is megörökíti. (hegyi)

Humanoid

Humanoid

Az életemben nekem is voltak ilyen drámai pillanatok, amikor úgy érzi az ember, hogy nincs az a centi, ami elég hosszú lenne, hogy kiszámolja, mennyit kell még kibírni. Vannak persze olyanok is, akik a felújításban, átépítésben, festésben valami örömet találnak, hát, a fee tudja, nekem ez kevéssé sikerül, meg is fogadtam, hogy csak a testemen át jöhet ide szakember. A kép tetszik, bár a felidézett élmény nem pozitív, jó az, ahogy a meló utáni esti pihenést mutatja, gyerek tévézik, kutya élvezi a bujkálást, szóval szinte minden oké, talán csak a tévé és fal közti nejlon nélküli rész az, ami így most elviszi a figyelmem. De frappáns, jó megoldás. (hegyi)

zabolátlan Macifej

zabolátlan Macifej

Tudom, hogy ezek a kis kölyök állatok nagyon kiszámíthatatlanok a maguk játékosságával, azért talán itt egy formai rendezés nem ártana, ugyanis maga a helyzet nagyon barátságos, és nagyon személyes, amikor a gazdi úgymond megpihen kutyasétáltatás közben, de nem ártana, ha a főszereplőnknél meglenne az élesség. Lehet, hogy itt egy hosszabb expozíció történt, és ő belemozdult ebbe, ezt nem tudhatom, de azért is érdekes ez a kérdés, mert olyan, mintha a kép többi része éles lenne, ő maga pedig nem, és hát, mivel ő a főszereplő, ezt azért érdemes lenne korrigálni. A másik része pedig az, hogy itt most létrehoztál egy vágást, ami a kép alsó és felső részénél is megvan. Egyrészt a tornacipőkből, másrészt az ő feje tetejéből, és füleiből, nekem ezek fájnak. Az van ugyanis, hogy nem látom az okát, amiért ezek a vágások megtörténnek azon kívül, hogy a véletlen így hozta ki. Szerintem ez a helyzet újból létrehozható, úgyhogy én most ezt visszaadom ismétlésre. Keressük meg ezt a kis szereplőt, hívjuk el megint sétálni, és azt gondolom, hogy ha ez újra megtörténik, akkor már tudva azt, hogy ő hogyan viselkedik és hogyan működik, talán az is létrehozható lesz, hogy minden rendesen kerüljön a képre. Nyilvánvaló, hogy igazad van abban, hogy a beállított szituáció nem hozza ugyanazt az élményt, mint egy spontán helyzet, de ezt meg kell oldani, hogy a beállított helyzetben is megkapjuk azt az érzelmi pluszt, ami most ezen a képen egyébként rajta van. Hozzáfűzném még azt, hogy nem tudom, hogy mi van a szájában, hogy az most a nyakörv része, vagy valamilyen jutalomfalatot rágcsál, nem tudom, de megint csak azt mondom, hogy kérdéseket vet fel. Ha az az ő kantárja, akkor érdemes azt eligazgatni, ha pedig valami játék, amit a szájában hordoz, akkor az legyen felismerhető, mert úgy lesz értelme, tehát a méretezés a kérdés, ha egy gumicsirkét adsz a szájába, az már, mint játékosság felismerhető lehet. (hegyi)

Macska és bicikli

Macska és bicikli

avagy ami a kerékpáros feladatból kimaradt.

Ezt a két dolgot egy képre hoztad, de nem érzem azt a kohéziót, ami összekötné a cicát a bicajjal. Ő nem a kerékpárral van elfoglalva, hanem valami mással, és a képkivágat és kompozíció esztétikailag nem áll meg. Tömegelhelyezésben dől a mérleg a kerék felé, a macska ezt így nem tudja ellenpontozni. És hát a helyzet az, hogy ilyen elven lehetne ott felmosóvödör vagy kisszék is, miért épp kerékpár? Ez nem jelenti, hogy nincs létjogosultsága a kerékpárnak, de akkor azt formailag egyértelművé kell tenni. (hegyi)

Ajtóban

Ajtóban

Most akkor határozottan mondom, Ágnes nézz utána a beállításoknak a gépeden, valamit elállítottál, mert ez a kép is túl van szaturálva. Nem tudom, hogy milyen metódust követsz, ha RAW-ban dolgozol, ez a jelenség korrigálható, jóllehet a géped eleve hozzáad, ezt szokták azt hiszem vividnek csúfolni a menüben, nem tudom, de zavaróan erőszakosak a tónusok. Az ellenfény abban az esetben indokolt, ha a kép domináns részlete mondjuk a szereplő és ehhez képest minden egyéb lírai leirat. Itt a konkrét fal, a konkrét korlát és a konkrét környezet okán ez a sziluettes megfogalmazés hibaként jelenik meg. Ezen felül - tudom, hogy nem egyszerű, inkább bizalmi kérdés - az lenne a jó, ha már mögötte vagyunk a szereplőnek, ha azt az érzetet erősítenéd, hogy mi tulajdonképpen azt nézzük, amit ő néz, de most csak a korlát látszik, és abban biztos vagyok, hogy ő nem ezt nézi. Annak is kéne tehát szerepelnie a képen, ami az ő figyelmét ennyire felkeltette. (hegyi)

Panelmacska

Panelmacska

Ez egy olyan kép, ami szinte tökéletes. Nagyon minimális hiányzik ahhoz, hogy az én szám íznek megfelelő legyen. Megmondom, hogy mi az, ami engem zavar: a képen van egy ritmus, amit a fal felületei adnak. Jobbról balra indulva van egy ritmusunk, magával a macskával és az ablakkal, aztán van egy másik ablak, egy harmadik, majd egy kicsi kiugrással egy negyedik, ez tulajdonképpen skurzban van. És utána van egy szemben lévő ház, ez tulajdonképpen egy ötödik ritmus, ami felett már az ég is látható. Számomra a kép ennek a határánál ér véget. Tehát a hatodik ritmus, ami e mögött még egy ház, az már engem ebből a történetből kivisz, mert nem tudok így fókuszálni erre a történetre a macskával. Nehezíti a dolgot a tónusrend is, de hát, ez van, mert ugye a falak színe olyan, amilyen, és ez ad egy szürke tónust. Ugyanakkor ha ezt meghagyom úgy, ahogy most van, ezzel a hatodik felülettel, akkor elkezdek arra felé is keresni valamilyen ritmust, történetet, tehát, hagyom, hogy a néző kódorogjon a képen, miközben nekem az a célom, hogy egy olyan viszonyrendszer jöjjön létre, ahol ez az egész elvezet engem ehhez a macskához, vagy ezzel a macskával létrehoz egy mesét. Egyszerűen fogalmazva, le kell vágni a francba, próbáld ki, görgesd oda a böngésződ oldalát, és látni fogod, hogy ha az lemarad, akkor rögtön egy határozott ritmus jön létre, és nincs több kérdés. Ennyit tudnék hozzátenni. Megvan a 3 csillag, és megvan a leckemegoldás is, mert a kép nagyon hatásos ezzel az érdeklődő cicával, ennyi, amire érdemes odafigyelni. (hegyi)
értékelés:    

A szem a lélek tükre

A szem a lélek tükre

Függetlenül attól, hogy van kutyánk, nem vagyok nagyon képzett benne, én inkább a macskákban vagyok otthon. Mégis úgy érzem, hogy ez egy nagyon szerethető kép, függetlenül attól, hogy van egy esetlegessége, de ez nekem most hozzáad az üzenethez. Abban nem vagyok biztos, hogy ennek a képnek színesnek kell lennie, ugyanis a színesség gyengít az üzeneten. Ha ez egy úgymond szépen laborált fekete-fehér fotó, akkor nekem ebben több lenne, de azért így is értem az üzenetet. Szerintem ő egy nem túl fiatal kutyus, és valóban sok minden kiolvasható a tekintetéből. Köszönöm ezt a képet, 3 csillag, a leckemegoldással azért várok, mert nekem a döntés határozottabb lenne, ha a fekete-fehéret választottad volna. (hegyi)
értékelés:

Cicu

Cicu

Na, hát, itt már van valami. Örülök annak, hogy ezt a témát nem hagyod magára, bár mintha most egy kicsit háttérbe szorult volna Cicu a beküldéseidben. Lehet, hogy ez egy rákészülési időszak, és azért van, mindenesetre ez most egy jobb irány. Ismersz, hogy én nem vagyok egy élességpárti csávó, aki mindenáron arra törekszik, hogy legyen meg valahol mindenben az élesség. Ezek a ritmusok, ráadásul tetszenek, ezek a csíkozások, lásd az általam olyan mélyre sújtott rózsaszín ágyneműnek is megvan a létjogosultsága, csak el kell venni a színeket. Szóval ez jól működik. Nekem egy kicsit túl közel vagyunk, a kép bal oldalánál nem ártana még egy pici levegő, mert ott most nekem túl szoros. De a dolog egyébként rendben van. A kérdés az, hogy itt most életlenség van-e, vagy bemozdulás, de bármelyik is van, ennek ez most nem tesz jót. Volt nekünk utómunka táborunk, én szeretném, ha lenne megint, mert úgy tűnik, hogy a felejtés homályába merült az, hogy hogyan kell maszkolni. Itt az előtérben lévő flekket kellene egy kicsit visszább venni, mert most túl világos, és így nem adja azt a rétegződést, amit egyébként jó lenne látnunk. De én most azt mondom, hogy jelzésértékkel megkapja a 3 csillagot, jó? (hegyi)
értékelés:

Gps

Gps

Tulajdonképpen ez egy vicces kép. Nekem ez városi humor egyébként, ilyen juppie humor, de ott van, rendben van ez. Megint azt mondom, hogy a megközelítésben talán segítene az, ha követted volna őt addig, vagy egy olyan helyszínig, ami jellegzetesebb. Túl jellegtelen nekem az egésznek az atmoszférája. Ettől olyan kiragadott üggyé válik, hogy úgy kiemeltük a környezetből őt, és így magában kell elvigye ezt a balhét, de ahhoz meg nem elég steril, hogy azt mondjam, hogy mint egy ilyen stúdiófelvétel, működne. A jellegzetes környezet azért fontos, mert elindítja a történetet, lesz sztori. Itt meg nincs sztori, van egy kutya ezzel a lufival. De a poén érthető, és az jó. Az a bajom, hogy ennél a leckénél elsősorban nem a dokumentumgyűjtésre gondoltunk. Lehet, hogy ezt rosszul fogalmaztuk meg, és akkor elnézést kérek, de az én boldogságom ott lenne, amikor saját dolgokat fogalmazunk meg, és nem csak megfigyeléseket teszünk, mert hát, vicces lehet egy kerti törpe is, meg sok minden, de önmagában ezt a viccet nem te csináltad, te csak rögzítetted. Ezt a viccet az csinálta, aki ezt a vackot rászerelte erre a kutyára. Persze, ezt is észre kell venni, de valahol hiányolom azt a hozzáadott értéket, amit a fotós tesz hozzá. Nem tudom, hogy ez mennyire érthető. Vegyük úgy, hogy 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Figyel

Figyel

Jobb a kép, mint az előző házi kedvences figyelős képed. Attól jobb, hogy meghagytad a színeket, mert ettől anyagszerűbbé válik a test, tehát maga a macska feje. Közelebb kerül hozzám az által, hogy a szőr érintésének az élményét megadja, és ez jót tett. A vágás sajnos ugyanolyan, mint amilyen volt a másik, úgyhogy nem nagyon értem, hogy az előző kép elemzése után ez most hogyan lehet, hogy az elemzés később került fel, mint ahogy ez a kép megérkezett, erre már nem emlékszem, de ugyanazt tudom mondani, hogy megfojtottuk a főszereplőt. Jó a ritmus a füllel, meg a háttérrel, de utána van egy nagy kuszaság. Mint tanulmány, értem, örülök is, de nem tudok többet mondani, mint az előző ilyes kép elemzésénél. (hegyi)

Pihen

Pihen

Ezt a rózsaszín ágynemű huzatot lassan nevezzük át portörlő rongynak, mert állandóan belekéredzkedik a képbe, és én azt hiszem, hogy agyhúgykövet fogok tőle kapni. Ha a babaház érzetet akarjuk erősíteni, akkor tessék megcsinálni, de akkor tessék az egészet úgy körberakni, úgymond felszerelni, hogy abból az jöjjön le, hogy van egy cicám, és újra kislány vagyok, aki simogatja a macskát, és felépített neki egy ilyen világot. Lehet ez egy értelmezés, de akkor ezt tessék bevállalni. Megint az van, hogy mellébeszélünk. Mit akarok mondani ezzel a képpel? Mit akarok mondani azzal, hogy a macskámat lefotózom? Lesz-e belőle főszereplő? Attól, hogy közel megyek hozzá, még nem lesz. Keresni kell az ő egyéniségét, az ő személyiségét, vagy sztorit kell köré kreálni. (hegyi)

Macsek #2

Macsek #2

Nekifutottam újra a mcskás témának, bár más kompozícióban, de ismét azt a finom érdeklődést és közönyt ötvöző dolgot szeretném bemutatni, amivel a macskák a világot szemlélik. A technológia ugyanaz, az előhívó labor is, és látszik hogy azóta sem porolták le a levilágító berendezésüket.

Örülök annak, hogy ezt a képet kapjuk - látok előrelépést az előző képhez képest, miközben az sem volt rossz -, mert van egy kommunikáció, és ez fontos. Ha jól látom, ez talán még analógra is készülhetett, mert a retus kimaradt, hozzáteszem, az azért nem árt, ha megtörténik, mert ezek a pontocskák valószínű a scannelésnél beugrott porszemek, és ezeket azért nem árt letakarítani. Ugyanakkor nagyon jó a modelled. Két dologra hívnám fel a figyelmedet. Egy ujjnyit, ha levágsz a kép jobb oldalából, akkor az a két fekete valami a két saroknál, mint egy ilyen sötétedés, már nem lenne a képen, és ez jót tenne neki. Egyébként a dolog maga tetszik, azzal együtt, hogy levágtad a lábait, mert benne van a kiscica játékossága, benne van az, hogy őt még minden feltétel nélkül érdekli. Azt gondolom, hogy ez most egy jó irány. 2 csillagot adok a technikai bénázás miatt, úgyhogy erre tessék azért odafigyelni, hogy egy képet be kell tudni fejezni. Ez most még egyelőre félkész. (hegyi)
értékelés: