10. Házi kedvenc

Macska és bicikli

Macska és bicikli

avagy ami a kerékpáros feladatból kimaradt.

Ezt a két dolgot egy képre hoztad, de nem érzem azt a kohéziót, ami összekötné a cicát a bicajjal. Ő nem a kerékpárral van elfoglalva, hanem valami mással, és a képkivágat és kompozíció esztétikailag nem áll meg. Tömegelhelyezésben dől a mérleg a kerék felé, a macska ezt így nem tudja ellenpontozni. És hát a helyzet az, hogy ilyen elven lehetne ott felmosóvödör vagy kisszék is, miért épp kerékpár? Ez nem jelenti, hogy nincs létjogosultsága a kerékpárnak, de akkor azt formailag egyértelművé kell tenni. (hegyi)

Ajtóban

Ajtóban

Most akkor határozottan mondom, Ágnes nézz utána a beállításoknak a gépeden, valamit elállítottál, mert ez a kép is túl van szaturálva. Nem tudom, hogy milyen metódust követsz, ha RAW-ban dolgozol, ez a jelenség korrigálható, jóllehet a géped eleve hozzáad, ezt szokták azt hiszem vividnek csúfolni a menüben, nem tudom, de zavaróan erőszakosak a tónusok. Az ellenfény abban az esetben indokolt, ha a kép domináns részlete mondjuk a szereplő és ehhez képest minden egyéb lírai leirat. Itt a konkrét fal, a konkrét korlát és a konkrét környezet okán ez a sziluettes megfogalmazés hibaként jelenik meg. Ezen felül - tudom, hogy nem egyszerű, inkább bizalmi kérdés - az lenne a jó, ha már mögötte vagyunk a szereplőnek, ha azt az érzetet erősítenéd, hogy mi tulajdonképpen azt nézzük, amit ő néz, de most csak a korlát látszik, és abban biztos vagyok, hogy ő nem ezt nézi. Annak is kéne tehát szerepelnie a képen, ami az ő figyelmét ennyire felkeltette. (hegyi)

Panelmacska

Panelmacska

Ez egy olyan kép, ami szinte tökéletes. Nagyon minimális hiányzik ahhoz, hogy az én szám íznek megfelelő legyen. Megmondom, hogy mi az, ami engem zavar: a képen van egy ritmus, amit a fal felületei adnak. Jobbról balra indulva van egy ritmusunk, magával a macskával és az ablakkal, aztán van egy másik ablak, egy harmadik, majd egy kicsi kiugrással egy negyedik, ez tulajdonképpen skurzban van. És utána van egy szemben lévő ház, ez tulajdonképpen egy ötödik ritmus, ami felett már az ég is látható. Számomra a kép ennek a határánál ér véget. Tehát a hatodik ritmus, ami e mögött még egy ház, az már engem ebből a történetből kivisz, mert nem tudok így fókuszálni erre a történetre a macskával. Nehezíti a dolgot a tónusrend is, de hát, ez van, mert ugye a falak színe olyan, amilyen, és ez ad egy szürke tónust. Ugyanakkor ha ezt meghagyom úgy, ahogy most van, ezzel a hatodik felülettel, akkor elkezdek arra felé is keresni valamilyen ritmust, történetet, tehát, hagyom, hogy a néző kódorogjon a képen, miközben nekem az a célom, hogy egy olyan viszonyrendszer jöjjön létre, ahol ez az egész elvezet engem ehhez a macskához, vagy ezzel a macskával létrehoz egy mesét. Egyszerűen fogalmazva, le kell vágni a francba, próbáld ki, görgesd oda a böngésződ oldalát, és látni fogod, hogy ha az lemarad, akkor rögtön egy határozott ritmus jön létre, és nincs több kérdés. Ennyit tudnék hozzátenni. Megvan a 3 csillag, és megvan a leckemegoldás is, mert a kép nagyon hatásos ezzel az érdeklődő cicával, ennyi, amire érdemes odafigyelni. (hegyi)
értékelés:    

A szem a lélek tükre

A szem a lélek tükre

Függetlenül attól, hogy van kutyánk, nem vagyok nagyon képzett benne, én inkább a macskákban vagyok otthon. Mégis úgy érzem, hogy ez egy nagyon szerethető kép, függetlenül attól, hogy van egy esetlegessége, de ez nekem most hozzáad az üzenethez. Abban nem vagyok biztos, hogy ennek a képnek színesnek kell lennie, ugyanis a színesség gyengít az üzeneten. Ha ez egy úgymond szépen laborált fekete-fehér fotó, akkor nekem ebben több lenne, de azért így is értem az üzenetet. Szerintem ő egy nem túl fiatal kutyus, és valóban sok minden kiolvasható a tekintetéből. Köszönöm ezt a képet, 3 csillag, a leckemegoldással azért várok, mert nekem a döntés határozottabb lenne, ha a fekete-fehéret választottad volna. (hegyi)
értékelés:

Cicu

Cicu

Na, hát, itt már van valami. Örülök annak, hogy ezt a témát nem hagyod magára, bár mintha most egy kicsit háttérbe szorult volna Cicu a beküldéseidben. Lehet, hogy ez egy rákészülési időszak, és azért van, mindenesetre ez most egy jobb irány. Ismersz, hogy én nem vagyok egy élességpárti csávó, aki mindenáron arra törekszik, hogy legyen meg valahol mindenben az élesség. Ezek a ritmusok, ráadásul tetszenek, ezek a csíkozások, lásd az általam olyan mélyre sújtott rózsaszín ágyneműnek is megvan a létjogosultsága, csak el kell venni a színeket. Szóval ez jól működik. Nekem egy kicsit túl közel vagyunk, a kép bal oldalánál nem ártana még egy pici levegő, mert ott most nekem túl szoros. De a dolog egyébként rendben van. A kérdés az, hogy itt most életlenség van-e, vagy bemozdulás, de bármelyik is van, ennek ez most nem tesz jót. Volt nekünk utómunka táborunk, én szeretném, ha lenne megint, mert úgy tűnik, hogy a felejtés homályába merült az, hogy hogyan kell maszkolni. Itt az előtérben lévő flekket kellene egy kicsit visszább venni, mert most túl világos, és így nem adja azt a rétegződést, amit egyébként jó lenne látnunk. De én most azt mondom, hogy jelzésértékkel megkapja a 3 csillagot, jó? (hegyi)
értékelés:

Gps

Gps

Tulajdonképpen ez egy vicces kép. Nekem ez városi humor egyébként, ilyen juppie humor, de ott van, rendben van ez. Megint azt mondom, hogy a megközelítésben talán segítene az, ha követted volna őt addig, vagy egy olyan helyszínig, ami jellegzetesebb. Túl jellegtelen nekem az egésznek az atmoszférája. Ettől olyan kiragadott üggyé válik, hogy úgy kiemeltük a környezetből őt, és így magában kell elvigye ezt a balhét, de ahhoz meg nem elég steril, hogy azt mondjam, hogy mint egy ilyen stúdiófelvétel, működne. A jellegzetes környezet azért fontos, mert elindítja a történetet, lesz sztori. Itt meg nincs sztori, van egy kutya ezzel a lufival. De a poén érthető, és az jó. Az a bajom, hogy ennél a leckénél elsősorban nem a dokumentumgyűjtésre gondoltunk. Lehet, hogy ezt rosszul fogalmaztuk meg, és akkor elnézést kérek, de az én boldogságom ott lenne, amikor saját dolgokat fogalmazunk meg, és nem csak megfigyeléseket teszünk, mert hát, vicces lehet egy kerti törpe is, meg sok minden, de önmagában ezt a viccet nem te csináltad, te csak rögzítetted. Ezt a viccet az csinálta, aki ezt a vackot rászerelte erre a kutyára. Persze, ezt is észre kell venni, de valahol hiányolom azt a hozzáadott értéket, amit a fotós tesz hozzá. Nem tudom, hogy ez mennyire érthető. Vegyük úgy, hogy 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Figyel

Figyel

Jobb a kép, mint az előző házi kedvences figyelős képed. Attól jobb, hogy meghagytad a színeket, mert ettől anyagszerűbbé válik a test, tehát maga a macska feje. Közelebb kerül hozzám az által, hogy a szőr érintésének az élményét megadja, és ez jót tett. A vágás sajnos ugyanolyan, mint amilyen volt a másik, úgyhogy nem nagyon értem, hogy az előző kép elemzése után ez most hogyan lehet, hogy az elemzés később került fel, mint ahogy ez a kép megérkezett, erre már nem emlékszem, de ugyanazt tudom mondani, hogy megfojtottuk a főszereplőt. Jó a ritmus a füllel, meg a háttérrel, de utána van egy nagy kuszaság. Mint tanulmány, értem, örülök is, de nem tudok többet mondani, mint az előző ilyes kép elemzésénél. (hegyi)

Pihen

Pihen

Ezt a rózsaszín ágynemű huzatot lassan nevezzük át portörlő rongynak, mert állandóan belekéredzkedik a képbe, és én azt hiszem, hogy agyhúgykövet fogok tőle kapni. Ha a babaház érzetet akarjuk erősíteni, akkor tessék megcsinálni, de akkor tessék az egészet úgy körberakni, úgymond felszerelni, hogy abból az jöjjön le, hogy van egy cicám, és újra kislány vagyok, aki simogatja a macskát, és felépített neki egy ilyen világot. Lehet ez egy értelmezés, de akkor ezt tessék bevállalni. Megint az van, hogy mellébeszélünk. Mit akarok mondani ezzel a képpel? Mit akarok mondani azzal, hogy a macskámat lefotózom? Lesz-e belőle főszereplő? Attól, hogy közel megyek hozzá, még nem lesz. Keresni kell az ő egyéniségét, az ő személyiségét, vagy sztorit kell köré kreálni. (hegyi)

Macsek #2

Macsek #2

Nekifutottam újra a mcskás témának, bár más kompozícióban, de ismét azt a finom érdeklődést és közönyt ötvöző dolgot szeretném bemutatni, amivel a macskák a világot szemlélik. A technológia ugyanaz, az előhívó labor is, és látszik hogy azóta sem porolták le a levilágító berendezésüket.

Örülök annak, hogy ezt a képet kapjuk - látok előrelépést az előző képhez képest, miközben az sem volt rossz -, mert van egy kommunikáció, és ez fontos. Ha jól látom, ez talán még analógra is készülhetett, mert a retus kimaradt, hozzáteszem, az azért nem árt, ha megtörténik, mert ezek a pontocskák valószínű a scannelésnél beugrott porszemek, és ezeket azért nem árt letakarítani. Ugyanakkor nagyon jó a modelled. Két dologra hívnám fel a figyelmedet. Egy ujjnyit, ha levágsz a kép jobb oldalából, akkor az a két fekete valami a két saroknál, mint egy ilyen sötétedés, már nem lenne a képen, és ez jót tenne neki. Egyébként a dolog maga tetszik, azzal együtt, hogy levágtad a lábait, mert benne van a kiscica játékossága, benne van az, hogy őt még minden feltétel nélkül érdekli. Azt gondolom, hogy ez most egy jó irány. 2 csillagot adok a technikai bénázás miatt, úgyhogy erre tessék azért odafigyelni, hogy egy képet be kell tudni fejezni. Ez most még egyelőre félkész. (hegyi)
értékelés:

Profilból

Profilból

Az előző elemzésnél lemaradt, hogy nagyon örülök annak, hogy Ágnes ezt a leckét is elkezdi feldolgozni, most már van hozzá kis barátja is, és ez egy különleges érzelmi kötődés kezdete. Fontos, hogy a dokumentálások is megtörténjenek, és ez az egész, mint rezgés elinduljon. Ami a konkrét képet illeti, nem mondom, hogy a végállomáshoz értünk, de mindenféleképpen fontos az, hogy ezen az úton elinduljunk. Úgyhogy én bátorítanálak arra, hogy figyeld ezt a kis társat, amikor fotózod, akkor kezeld őt egyenrangú partnerként (egyéb esetben ezt nagyon nem javaslom, mert a fejedre fog nőni), és tedd meg, hogy úgy próbálsz róla portrékat készíteni, mintha ember lenne. Az ő személyiségét, jellemzőit megkeresve, és hagyva, hogy gesztusokat fedezhessünk fel. Az irány megvan, a pihenő macska. Arra kell odafigyelni, hogy a pihenő macskánál több olyan szituáció van a szemét illetően, ami nem esztétikus. Mint öreg macskás mondom, hogy azért, mert nekik két szemhéjuk is van, ez főképp az ébredés és elalvás pillanataiban elég riasztó tud lenni, úgyhogy erre majd figyeljünk oda a későbbiekben. Nem erről a képről beszélek, hanem általánosságban próbált ez egy tanács lenni. Én most ezt azért adom vissza, mert azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos szoba, amit most kinyitottál, keressük még majd a megoldásokat. (hegyi)

Újmacska

Újmacska

Lehetne ez a kép akár jó is, de megint a magam öregemberes lemezét teszem fel, hogy megkérdezem, hogy töltöttél-e ezzel a történettel elég időt, mert valószínű, ha elég időt kap ez az ügy, akkor te magad is észreveszed azt, hogy ez a csíkos takarós háttér nem biztos, hogy alkalmas ennek a képnek az elkészítésére. Zaklatottá teszi a képet, még akkor is, ha a világítással, és a mélységélesség megválasztásával ennek az erejét és negatív hatását csökkentetted, nagyon helyesen. Erre az lehet a válasz, hogy oké, de a macska nem sokat hagyja, hogy én vacakoljak vele. Erre azt mondom, és ez a másik, hogy nem minden szituáció alkalmas arra, hogy megfotózzuk. Erről fogok egy filmet forgatni, csak a gondolataimat még össze kell, hogy szedjem, hogy pontosan legyenek rendezve. A harmadik dolog a kompozíció. Valahogy most olyan ez az egész attól, hogy a bal oldalon olyan furcsán fejeződik be a takaró, hogy míg a jobb oldalon a macskából látunk egy részletet, addig a bal oldalon nem, de a folthatása ugyanolyan, ettől az egész olyan szétfolyóssá válik. A következő kérdés az, hogy ha ez egy portré lenne, akkor is itt vágtad volna el alul? Mert a nyak lehagyásával készült ez a portré, fuldoklik a modell. Ezeket tudom hozzátenni. A gondolat nem rossz, hogy megkeressük a macska nézőpontját, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy akkor az legyen érdekes. Tehát, ha ő most a semmit nézi, akkor mutassam a semmit, ha figyel valamire, akkor mutassam azt, hogy mire figyel, tehát, ha bele akarom a nézőt helyezni a macska szemszögébe, akkor ezt tegyem meg. Az nem elég, hogy a macska hátulról van lefotózva. Csinálhatunk a macskából is Malkovichot, de akkor érezzem azt a történetet. (hegyi)

Hamarosan...

Hamarosan...

Tudom, hogy túlteng a házikedvenc leckém a többihez képest, de nem bírok leállni.

Nagyon szerethető ez a kép a maga huncutságával együtt. Itt van ez a kis főszereplő, aki a filmes világból kacsint ránk. Némi pontatlanság azért van a képpel, ezt azért tegyük hozzá. Nem nagyon értem, hogy a kép bal oldalán, ha már ennyire kevés vonallal dolgozunk, akkor azt a horizontot, ami létrejön, mi zavarja meg a képhatárnál, mi az a dolog ott? A másik kérdés a világítás, amire érdemes lenne egy kicsit jobban odafigyelni. A jobb oldalon a bajusznál, meg a pofácskánál nagyon jók a ritmusok, az olyan puha és szerethető, az orrnál és a szemeknél viszont az egész olyan szürke. A kontraszttal nem ártana még egy kicsit dolgozni. Azt gondolom, hogy ezek utómunkában megoldhatóak lennének, úgyhogy erre majd érdemes lenne egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni kedves Anna, hogy mit csinálunk utómunkában. Nálad is azt mondom, hogy az első három lecke az nem véletlen, tessék az önportréval most dolgozni, mert ez is egy portré, és a kisállatoknak ráadásul sokkal kevesebb türelme van hozzánk, ők nem fognak ránk várni, hogy most akkor hova rakom a lámpát, és hogy sürgök-forgok körülöttük, mert ők ott fognak minket hagyni. Ahhoz, hogy ezek működőképes portrék legyenek, ahhoz nagyon sok belső megfigyelésnek kell lezajlania, ezt gyakorolni kell. Anna, neked is mondom, hogy lényegesen nagyobb aktivitást várnék. Nem lehet úgy, hogy kéthetente, vagy havonta érkezik egy kép. Akkor hogyan tudnánk építkezni? Nem fog működni. Anna, most erre adok neked 2 csillagot, de ez az utolsó, hogy ilyenre adok, és nem azt mondom, hogy ismétlés. Az a bajom, hogy ha valaki ennyire ritkán jön, akkor hogyan adjak ismétlő feladatot? Mert mire megismétli, addigra már évszakot is váltunk. Legyél aktívabb! (hegyi)
értékelés:

találkozások

találkozások

A battai agora: a gát.

Azt elmondom a többségnek, hogy itt a Kockásnál volt valami tévedés, vagy lehet, hogy önbizalomhiány, hogy ezt nem küldte a házi kedvencbe, ugyanis ez az egyik legerősebb házi kedvenc kép. Azért, mert egy nagyon is élhető, átélhető szituációról beszél, a lakótelepi állattartásról. Ismerem egyébként ezt a gátat, agórát, hát, nem úgy, mint agóra, de lehet, hogy ez ténylegesen a battai közösségi életnek egy fontos színtere. Sétáltam én ott. Nagyon érdekes helyzet, ráadásul Százhalombattáról tudni kell azt, hogy számomra tulajdonképpen egy mesterséges városnak tűnik, tehát nem egy természetes törzsfejlődés útján létrejövő helyszín, hanem az ipari környezet hozta ezt az egészet létre, és egy alvó városnak nevezhető. Ebben a szituációban valóban jelentősége van annak, hogy milyen társakra lelünk ezekben az állatokban, és ez az egész szituáció itt minden ízében hordozza ezt az élményt. A délutánban, a haverokban, abban, hogy a kutyák hogyan próbálnak egymással ismerkedni, hogy ez mivel jár, hogy a gazda tulajdonképpen mindig feladja a saját álláspontját a kutyáért egy sétáltatásnál, tehát, hiába akarunk nagy beszélgetést, vagy beülni egy sörre, mert ott van velünk a kutya, hadd fusson ő, majd legfeljebb este megint lejövünk már kutya nélkül. Szóval az egész sztori nagyon rendben van, és ez egy 3 csillagos leckemegoldás. Azt szeretném Vikinek még mondani, hogy vannak helyzetek, amikor indokolt ez a fajta túlvilágítás, itt is egy ilyet látunk, de az előző képedet, ne haragudj, nem csak arról van szó, hogy miért kell ilyen vékonyra vágni, hanem arról is, hogy meg kell találni azt a harmóniát, vagy azt a szituációt, amiben működnek a dolgok. Ennél a képnél működik ez az egész. Van egy fókusz, és ezt itt jól állítottad. (hegyi)
értékelés: