höhö:)
Az életemben nekem is voltak ilyen drámai pillanatok, amikor úgy érzi az ember, hogy nincs az a centi, ami elég hosszú lenne, hogy kiszámolja, mennyit kell még kibírni. Vannak persze olyanok is, akik a felújításban, átépítésben, festésben valami örömet találnak, hát, a fee tudja, nekem ez kevéssé sikerül, meg is fogadtam, hogy csak a testemen át jöhet ide szakember. A kép tetszik, bár a felidézett élmény nem pozitív, jó az, ahogy a meló utáni esti pihenést mutatja, gyerek tévézik, kutya élvezi a bujkálást, szóval szinte minden oké, talán csak a tévé és fal közti nejlon nélküli rész az, ami így most elviszi a figyelmem. De frappáns, jó megoldás. (hegyi)
Szia István! Igen: nylon, gyerekem, felújítás, tévé, táviránytók... van minden, de csak áttetszőlegesen, mint a canis humanoid - minden az, aminek látszik:D nem baj, hogy vannak benned miértek és technikailag keresgélsz... csak ne vigyen el sokat az mozizós érzetekből. köszönöm a kommentet:)
Ennek a képnek a vizualitása ami lenyűgöz. István szétszedi és értelmezni próbálja, én csak élvezem a látványt és hagyom, hogy hasson.
Tévé, kutya, emberke(?) a világ sárgájában. Aztán beindul az értelmezés: neylon, felújítás? A lecke a házi kedvenc - a kutya lehetne, de a cím Humanoid - hát csak nem az emberke? Pedig áttételesen róla szól nekem, de képileg a a tévéről, és így inkább karikatúrának tűnik most, ahogy a "feladhatatlan" lebeg a nylontengeren. Az összhatást tekintve kicsit sajnálom, hogy nem lett letisztítva a tévéasztalka, a virág a távirányító, ilyenek nem kellenének nekem ebbe a sztoriba.
Az éppen hogy csak felderengő fotó a falon jól ad hozzá, lehetne akár többminden is. Persze azt is gondolom, hogy ez nem egy beállított, hanem egy elkapott jelenet, ami nagyjából a fentiek szerint szólalt meg bennem :))
Van ebben nekem valami egyéni íz, ami gyerekkoromig repít, bár jelenleg is felújjítunk így a szituáció számomra mondhatni mindennapos. :) De gyerekként ez nem volt nyűg, minden ilyet élveztem, mert a szoba fel volt dúlva, összetolt bútorok, új búvóhelyek, minden más és izgalmas... Úgy hívtam ezt az állapotot, hogy "művészi rumli". Nos ez a kép is ilyen nekem, egyfajta művészi rumli...