A pillanat megvan, a strand, az átöltözés, a leskelődés, az összetartás, de mégis kíváncsiság az idegenek felé, némi elvágyódással fűszerezve, bár bevallom, az a kereszt ott bal oldalon eléggé szürreálissá teszi a mesét. Persze formailag tökéletesen beleillik a kerítéshez párba, de mégis fura. Ami nem hagy nyugodni, az inkább a nézőpont kérdése. Mert hogy egyfajta majális-szerű képet kapunk, a takaró, a mellékerült tárgyak, vagyis vannak lenyomatok, amik innen nézve nem tudnak érvényesülni, viszont az is igaz, hogy ahhoz, hogy bár távolságtartóan, picit voyeurként, de belekerüljünk a sztoriba, ahhoz meg ez a nézőpont dukál. Szóval fura, feszültséggel teli képet kapunk, nem mondom, hogy egyértelműen vidám lenne ez a hangulat. (hegyi)

Nagyon szépek a fények, ettől nagyon érdekesek a lesiklók nyomai is a hóban. Én jobban örülnék, ha fenn az a bigyó már nem került volna a képre, megnéztem, vágható lenne fenn az a fél centi és akkor egy konkrétabb és zavartalanabb kompozícióban lenne részünk. Mindenképp gratulálok, mert abszolút jó megfigyelés. (hegyi)

Van hangulata, nem mondom, persze tényleg inkább a kezdés első hulláma, vagyis annak kipihenése látszik, de az a legjobb benne, hogy nem sokat vacakoltál, nincs benne pozőrség. Sőt, olyannyira nincs, hogy én talán azt mondanám, hogy ebben a művészi rendetlenségben azért látszólag mégis van valami rend, és ezt egy leheletnyit lehet, hogy érdemes lett volna hangsúlyozni. Tudom, a géniusz lóci megsértődik, ha nagyon maceráljuk, de egy kis lábemelés, egy kis cipőigazítás még nem a világ. Azért mondom ezt, mert ha már a dokumentálásból lesz szubjektív mese, ami abszolút oké, akkor a rendező nem alhat. Akkor sem, ha fáradt a pakolástól. De azok a lábkörmök mindent visznek! (hegyi)

Jönnek ezek az endékások a nyaralóba, hozzák a kölköket, finnyásak ám, nem eszik meg a pontyot, mert zsíros, de a lángosért meg vannak esve, szétdúlják a nyaralót, minden tiszta sár és homok, még a lepedő is, de ezek még az esőben is kimennek a partra, a mosatlan meg napok óta áll a mosogatóban, mondta is a Margit, hogy ő már csak hollandokat fogad, mert zimmer frei ide vagy oda, azért a Béla se húsz éves már, hogy aztán egy hétig szellőztesse a szagot, mert ezek olyanok, hogy még a végén leégetnek valamit, nem is tudom, hogy bírom ki nyár végéig velük. Ja, jó kis orwo hangulata van, nem zavar a szín, minden oké, anya, a két kölök, van fílingje. Hát kicsit szeleburdi, de így szeressük. (hegyi)

Ritka eset, hogy végigolvasom az eszmecserét a képről a kommentekben, de itt megtörtént, és azt gondolom, hogy mindenkinek megvan a maga igazsága ebben a helyzetben. Nyilvánvaló, hogy aki tárgyiasan, kilóra akarja szemlélni, annak igaza van akkor, amikor azt mondja, hogy de hát, itt látok valamit, de abban sem vagyok biztos elsőre, hogy ez milyen állat, aztán, amikor felfedezem azt, hogy ez egy maci, akkor most ő meghalt, vagy mi történt vele, mert nem értem. Miközben meg azt gondolom, hogy annak is igaza van, aki azt mondja, hogy ez egy hangulat, egy élményátadás, és nem a tárgyiasságot kell számon kérni rajta, hogy a maci mennyire szabályosan van ebben jelen, hiszen úgymond a saját környezetében látjuk - még akkor is, ha ez egy medvetelep -, és ő itt most épp akár pihenget, vagy kifeküdt az esőre. Nekem egyébként az első pillanatban az jött gondolatként, hogy nézzük ugye tél végén, hogy előbújt-e a mackó a barlangjából, hát ő előbújt, aztán ott is maradt. Bizarr az egész. Van ennek egy szürrealitása a nézőpont megválasztással, a felhőkkel, ezzel a kóróval, mindennel együtt. Nem hagyja nyugodni a nézőt, és ez mindenféleképpen előny. Az, hogy mennyire akarjuk a nézőket segíteni, az már egy jó kérdés, és nyilvánvalóan függvénye ennek az egésznek az, hogy egyáltalán mennyire tudunk, vagy merünk közel menni ehhez a helyszínhez, vagy mennyire engednek közel ehhez az állathoz. Több kérdés merül fel egyszerre, ami befolyásolhatja azt, hogy mit tudunk megoldani. Tökéletesen értem azt, ha valakinek az a problémája, hogy ő ezt a macit halottnak látja. Embereknél is létrejön ez, amikor portrét csinálunk valakiről, aki mondjuk alszik, hogy hogyan tudom azt érzékeltetni, hogy ő nem meghalt, hanem éppen pihen, és kell-e ezt egyáltalán, merthogy az is egy fontos dolog, hogy nincs kontroll alatt a szereplő, tehát ez egy olyan kérdés, főleg embernél, hogy jó-e az, ha úgy fényképezel le valakit, hogy nincs kontroll alatt. Sok-sok kérdés, ki-ki hozza meg a maga döntését és válaszát, én ebben most nem kívánnék állást foglalni, mégpedig azért nem, mert el tudom fogadni mind a két irányt. A legegyszerűbb megoldás az lenne ehhez a képhez, ha ez egy képsor része lenne, mert a képsornál jól lehetne érzékeltetni azt, hogy ez egy történet része. Én láttam egy másik közösségi oldalon egy másik macis képet is ebben az időben, a kettő együtt már értelmezhető volt. Még egyszer mondom, hogy én el tudom fogadni mindegyik irányt, és az is eszembe jutott, hogy a szerző valószínűleg tudatosan akart zavarba hozni minket, hiszen készültek egyéb képek is, de ő mégis ezt a képet gondolta megmutatni. Megadom rá a 3 csillagot, köszönöm szépen, de a természetfotóra azért várnék még képeket, és egy kicsit nagyobb aktivitást kérnék Ágnestől. (hegyi)
értékelés: