Cím nélkül

Cím nélkül

Nyáron történt, egyik reggel... apa a mólón horgászott már hajnal óta.

Jönnek ezek az endékások a nyaralóba, hozzák a kölköket, finnyásak ám, nem eszik meg a pontyot, mert zsíros, de a lángosért meg vannak esve, szétdúlják a nyaralót, minden tiszta sár és homok, még a lepedő is, de ezek még az esőben is kimennek a partra, a mosatlan meg napok óta áll a mosogatóban, mondta is a Margit, hogy ő már csak hollandokat fogad, mert zimmer frei ide vagy oda, azért a Béla se húsz éves már, hogy aztán egy hétig szellőztesse a szagot, mert ezek olyanok, hogy még a végén leégetnek valamit, nem is tudom, hogy bírom ki nyár végéig velük. Ja, jó kis orwo hangulata van, nem zavar a szín, minden oké, anya, a két kölök, van fílingje. Hát kicsit szeleburdi, de így szeressük. (hegyi)

Hozzászólások

Köszönöm az értékelést, (hegyi) ! :D igen, saccperkábé ilyen a lakókocsizós élet - de mi ki nem adjuk ám - hatalmas szabadság ez a kölköknek is.

bocsi, felreérhetö voltam, nekem nem a család fogalom nem mond semmit, hanem a kép kisugárzása nem erre utal nálam. akkor is tetszik. :-)

a családom az életem, ugyanaz...máshogy nem is tudnám (ha akarnám sem, persze tökre nem akarom!) a családot illusztrálni, máshol az más. (de megindultam afelé, hogy család legyen máshol is:D) igen, pocsék mert mobilos, mert hirtelen felindulásos tükörvonzatos izé és megmaradt bennem ez a lehelet. Köszönöm a kommentet.

nekem nem mond semmit hogy "család". inkább egy életkép, pocsék képminöségben. de mégis van benne valami, a zavaró fényhatásoknak és a rendezetlenségnek van valhogy életszaga. a komponáltalan kompozició, ami megfog. tetszik. :-)

Ez van, a lakásfelújításon túl vagyunk... az áttetsző lepel lehullott :))) igen, mindig van minden - néha rend is lesz, de mátrixban vagyunk folyton. A sok cucc ami a családdal jár, saját "nyavajás" tárgyaink, közben inni és enni... játszani, figyelni minden szóra, kutyára, főzni, ruházkodás... mindig minden van és a káoszban ott a gyönyörűség is. :)

Legszívesebben már a családi dokumentum filmet forgatnám:D mivel a vágáshoz nem értek, ill. próbáltam már és elég pepecselős, hamar ideges leszek az egésztől és fejben marad az egész. Ezért hát, fotóban próbálok filmezni:D köszönöm szépen

Ez is nagyon tetszik. Izgalmasan tagolódik a tér és a fátyolos színek is segítik az elemelkedést a primér közléstől.

Család, vagy érezhetően önportré arc nélkül is, de igen, család, nagyon megható a kissrác, aki anyát öleli - legalábbis nekem abszolút anyát ölelő, ez nem testvéri kapaszkodás. Az az ölelés, és ez a nyuszifej az arc helyén... :) nagyon komoly! A tesó nyugalma oldja az egészet. Természetes, emberi, mai, és esetleges is szintén, ami itt most inkább az érzelmi, és értelmezési szálak mozgatja nálam. Ha belegondolok, mondjuk 100 év múlva ez a fotó érdekes maradhat pont emiatt - raktároz valami fontosat a mostani életünkről. Szétszórtságában is nekem tetszik ez a családi háromszög, mert mégis tök stabil.

Új hozzászólás