Balatoni fényhullám

Balatoni fényhullám

Éppen egy könyvet olvastam a parton, elég szürreális állapotban voltam amikor a könyvből kitekintettem az előttem lévő tájra. Vállamon éreztem a Nap erős, meleg sugarait, a szél éppen finoman fújdogált. Első pillanatban nem is láttam hogy a képen mi történt, persze Napon mobilt nézni lehetetlen. Ezért csak este vettem észre ezt az érdekes fényhullámot (így neveztem el, valószínű egy felhő, a Nap és a hínárok együttállásából adódan) mikor nézegettem telefonomban a képeket. A könyv címe: A lét elviselhetetlen könnyűsége (Kundera)

Én ezt a képet nagyon kedvelem, sok filmes utalás jut az eszembe róla, Fellini hajója akár, hangulatában alapvetően jó pillanat és elég általános, hogy megtalálja mindenki benne a magáét, de elég egyedi is, hogy a tiéd legyen. Ha jól értem, akkor a szöveg arra akar képi utalás lenni, amikor a verőfényben olvasunk és beég a retinánkba az adott sor, és ha máshová nézünk egy homogén, sötétebb helyre, akkor úgymond visszük magunkkal az adott sort, ilyesmi érzete van itt a szövegnek számomra. Azonban egy fokkal halványabb talán a kelleténél ahhoz, hogy mindez érthető legyen, talán érdemes lenne picit a szöveget még világosabbra venni, kicsit talán életleníteni inkább, tehát ha a cél az volt, amit fentebb leírtam, akkor még akár egy fokkal nagyobb betűméret is elmenne. (hegyi)

Hozzászólások

Sziasztok!
Zsolt, köszönöm... pont így gondoltam. Ahhh, igen a szöveget egy kicsit berondítottam, basszus mert akartam is hogy látsszon és nem is, hogy akár láthatatlanná is válhatna amint a horizontot nézzük - pont, ahogy beég a sor a retinánkba amikor Napon olvasunk. Javítom, köszönöm - végtelenül bánt, ha nem vagyok elég precíz. Kedves Mariann! Én nem szeretek nagyon azzal foglalkozni, hogy mi a szerencsés és mi nem... ha ott van és érzem a pillanatot, felőlem kolibri is szállhat a horizonton, nem az fogja eldönteni azt, mikor exponálok. Szerintem a horizont csak egy válaszvonal a képen, amely ketté osztja egy kis szakadással és a távolságbó adódó miniatűr partszakaszával. Számomra az érzelem a víz felől közelít, mely úgy hullámzik ahogy az árnyék táncol rajta. A szöveg, oppláh:) ... na ezért foglalkozunk ezzel oly sokat, egy talány. Köszönöm a véleményeket. Üdv. Mindenkinek!

Sajnos a leírás fénycsíkja nem jön át nekem azonnal és egyértelműen ezen a technikán. A leírá után persze látom.

az a felírat, szöveg, valóban nagyon nem kell oda :( elég zavaró. valamint a horizont középre helyezése sem túl szerencsés. a fekete fehér miatt amúgy nekem egy kellemes őszi balatoni nap jut eszembe, különösebb napsütés nélkül.

Hogy Kundera az O.K. Fények, mobil, sugarak is - de az éppen süllyedő felirat miért vagy honnan került elő?

Új hozzászólás