Vihar előtti fürdőzők a Balatonnál

Nézegettem a fotóimat és (hát) ugye konkrétan a tájképeket... ugyan ki tudja, hogy miért választottam pont ezt? De pont ezt választottam. A nyarat idézi, s benne a meleg levegőt átitató esős víz ízét és illatát. Ahogy látjuk messze azt, ami még nem ért ide, nem jött meg, csak távolról tűnik úgy, mintha közelítene. És mit tehetünk mi? Semmit, a természet nagy, öntörvényű és mi az Ő öntörvényei szerint élünk. Olykor csodáljuk, máskor rettegünk mert fenyeget életet, ingót és ingóságot. A legnagyobb vihar is gyönyörű távolról. Fürdőzhetsz, tévét nézhetsz közben... addig, amíg el nem ér. Gyönyörködhetsz... lásd.

Nyilván pontosan tudod, hogy a főszereplő a fiú a kitekert karjával, ő viszi a vállain a sztorit, de minden apróság, ami a képen van, alá tud dolgozni az ő keze alá, mindenkinek megvannak a maga indítékai, és mint egy jó krimiben, mi, a nézők már tudjuk, hogy de hát jön a drámai kifejlet, ők meg mégis, mintha minderről nem vennének tudomást, csak sodródnak a sorsukkal a maguk viharában tudatlanul. Ez a kép nekem ettől jó. Ha lehet kritikám, az az utómunkával van, mégpedig a bal oldalon a két figurával és a köröttük lévő kékekkel, nekem az egy értéknyivel sötétebb a kelleténél, ott a víz is, a part is, az ég is, megnéztem, elbírná, szerintem kívánná azt, hogy egy fokkal visszább legyen hozva, de ez nem von le a kép értékéből és a nagyon jó formaérzékkel rendezett kompozícióból. Köszönet! (hegyi)

Vihar előtti fürdőzők a Balatonnál

Hozzászólások

Én azt gondolom, hogy a jobb oldalon leledző két férfiember tökéletesen elég lett volna, mert nekem tetszik az így létrejött hangulata a képnek. De hát, mindenki máshogy látja a dolgokat, biztos volt valami, amiért a bal szélét is beletetted! :)

Szia István! Köszönöm a hozzászólást. Ráadásul én is akkor jöttem ki a vízből..., láttam messze azt a valamit és erős vágyat éreztem arra, hogy megtartsam az "örökkévalóságnak" :) Az emberek és a kép bal oldalán az a szitu. Igen, sajnos nem bírom ki, hogy bele ne tegyek fura pillanatokat a képekbe - hol elrejtve, hol pedig arcbavágóan. Valahogy én ezekre utazom, a furcsa nekem érdekes, a vicces nekem Isteni, pláne ha a véletlen hozza mikor mi történik a kattanás pillanatában. Ááááá, baromira nem figyelek az egyensúlyra tudatosan... csak úgy érzésből.

Nekem meglepő kicsit :) Van egy érdekes pillanatunk ezekkel az emberekkel. Bal szélén valami mulatságos szitu alakul ki képileg, és elviszi kicsit a figyelmem - gondolom az egyensúly miatt kellett benntartani őket. Nagyon szép az a kontraszt, ami az emberek és környezet között alakul ki.