(Balaton, 2012)
Lehet, hogy a kompozícióba bele lehet kötni, lehet, hogy a fényelése nem 100-as, de egyet nem lehet tőled elvitatni. Tudsz valamit, amit kevesen: hangulatot ábrázolni. Egyszerűen terük, lelkük, sugárzásuk vannak a képeidnek, úgy mesélnek, ahogy nyári délután tálból cseresznyéző lányok szoktak egymásnak. És képzeld, akkor Béla azt a nagy halat, amit hajnalban fogott, egyszerűen beletette az ölembe, borzalmasan hideg és nyákos volt, ficánkolt még, de annyira büszke volt rá, hogy hagytam. Szóval jó, na. (hegyi)
Számomra ebben van egy nagyon finom humor is, és nagyon tetszik, hogy nem a klasszikus pecafotós történetet vagy ízt hordozza, csak ott van az is valahol. Látszik, hogy a halnak nem esett (itt még?) bántódása, bár nem derül ki, hogy mi lett a sorsa... (nem vagyok álszent, én imádom a halászlét... és hát halból... :)))
Szia István! Köszönöm:) utólag azért megbántuk, mert gyönyörű volt... de megettük. Aztán pár héttel később, este 10kor ismét jött egy kapás, brutális, be kellett menni a vízbe... egy ennél is nagyobb gyönyörű pontyocska jött. Na, őt például visszaengedtük... egész tömeg lett a parton és mindenki boldog volt.