Van hangulata, nem mondom, persze tényleg inkább a kezdés első hulláma, vagyis annak kipihenése látszik, de az a legjobb benne, hogy nem sokat vacakoltál, nincs benne pozőrség. Sőt, olyannyira nincs, hogy én talán azt mondanám, hogy ebben a művészi rendetlenségben azért látszólag mégis van valami rend, és ezt egy leheletnyit lehet, hogy érdemes lett volna hangsúlyozni. Tudom, a géniusz lóci megsértődik, ha nagyon maceráljuk, de egy kis lábemelés, egy kis cipőigazítás még nem a világ. Azért mondom ezt, mert ha már a dokumentálásból lesz szubjektív mese, ami abszolút oké, akkor a rendező nem alhat. Akkor sem, ha fáradt a pakolástól. De azok a lábkörmök mindent visznek! (hegyi)