Jelenés

Jelenés

Várjál! Szóltam hirtelen, s te megálltál nyomban. Mórikálok, gondoltad - hiszen csak néztem meredten előre, téged úgy hagytalak hátam mögött a semmittevésben. Álltam és vártam, mert szép lassan kezdett összeállni a kép - hogy most, ez nem az volt, amikor ú+á lesz a semmiből... csak figyelés ilyenekkel: de szép az a fal, ahogy a fény hozzáér; a hibáitól lesz egyedi, hiszen az időről mesél, az évszakokról... most meg olyan lágyan és érzékien éri a Nap utolsó sugara, hogy ennél gyönyörűbb talán soha nem lehet. Valahogy ilyenek jutottak akkor az eszembe: ez a jutalma, hogy kiállja az idő viszontagságait. Lám, jó a tett helyében... és itt van nekem, ez a jókor a jó helyen. Biztosan. Te meg csak figyeltél a hátam mögött, mozdulatlanul - olyan voltam, mint egy előre nyújtott nyakkal, óvatos léptekkel, nesztelenül közelítő vadászkopó. Tényleg vadásztam, jól érzed. No, szóval akkor mi is volt itt? A minden... te, a fény, a fal, te az asztallal, az asztal... a fűrojtok beleolvadva a lassú enyészetbe, és én az ámulatommal. Ilyen, hogy is mondjam "karmikozmikus" valami volt ott egész biztosan, mert ezt éreztem korábban is, más helyeken.

Nagyon jó a képhez a leirat. Azért kezdem ezzel, mert amennyire személyes, amennyire erős és hatásos - a képnek főképp a képkivágása az én számomra nem tudja hordozni ezt a szintet. Tökéletesen érthető, és ráadásul nem csak, hogy érthető, hanem esztétikai formában is jó a felismerése annak, amit látunk, de olyan képelemek is megjelennek, amik elbillentik az egésznek egyrészt a tömegegyensúlyát, másrészt (nekem) a hangulatot is gyengíti. Ha a leiratból indulok ki, akkor azon kívül, hogy ez egy spontán megfigyelés, azt is érzem, hogy némi instrukció elhangzott. Márpedig, ha ez így van, akkor valamennyit én magam is tudok hozzátenni ahhoz, hogy rendezzem a felületeket. Ebben a kérdésben leginkább az asztalra gondolok, ugyanis, ha közelebb kerülne a falhoz, egyrészt nem lenne gondom azzal, hogy mennyire fordulunk ki ebből az üzenetből, tehát visszabillenthető lenne a ferde perspektíva hatása, másrészt talán kevesebbet kéne adnunk az alsó régióból, abból a kicsit felázott, kicsit saras, kicsit földes világból. Azért mondom ezeket, mert ami itt működik, az maga a jelenés, ahogy ez a figura odavetül erre a falra. Ugyanakkor a fal felázása a kép baloldalán talán kevésbé fontos, a gázcsőből is elég lenne kevesebb, tehát oldalirányból mindenféleképpen érdemes lenne kipróbálni, hogy mi lenne akkor, ha szűkebbre vennénk, és ez igaz az alsó régióra is. Nem azt mondom, hogy körbe kéne vágni, és csak ez a jelenés jelenjen meg, mert nyilvánvalóan akkor az egésznek a varázslata tűnik el, hogy itt a semmiben egyszer csak megjelenik egy figura, tehát ezt az úgymond semmit ábrázolni kell. Ugyanakkor ennek az arányai nagyon fontosak, hogy mi az, amire hangsúlyt fektetünk. Ezek azok, amik nekem erről a képről elsődlegesen eszembe jutnak, miközben gyönyörűek a színek, nagyon jó ez a fád, fáradt kék, ez a rózsaszínbe bukó narancs, szóval az egésznek a színvilága tökéletesen rendben van. A tónusok is abszolút megfelelőek, úgyhogy a 3 csillag megvan a képre, sőt, megvan a leckemegoldás is. Én csak azért próbáltam az elején elmondani a kérdéseimet, mert egy hajszálnyi hiányzik ahhoz, hogy ez a kép bekerüljön azok közé, amikre az ember azt mondja, hogy szívesen látnám a falon. Ez a hajszálnyi pedig a bizonytalanságból adódik. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

41
Értékelem!

Szia Tamás! Köszönöm a reagálást és örülök, hogy megmozgat a kép:) - ami a "novellát" illeti, az mindig fakultatív... nekem persze a kettő együtt él, igyekeztem a lehető legrövidebben leírni az "akkorésott"-ot, mert úgy éreztem ennyi jár annak a mesepillanatnak. Számomra ha egy képhez nem csak egy cím társul, hanem egy "novella" is, az alkotóhoz visz közelebb - én minden esetben szeretem elolvasni az alkotó szavakkal képzett érzelmi kivetülését is... de ez is néző - pont kérdése. Üdv. Á

35
Értékelem!

Szervusz Ágnes! Nekem tetszik ez a kép, tetszik a zöld-rózsaszín színvilág és a kompozíció is. Hangulatos kép. A kép alatti novellát nem volt türelmem végigolvasni, ez a kép önmagában kitűnően megáll.

Új hozzászólás